The website Records of the Tötösy de Zepetnek Family / A Zepetneki Tötösy család adattára <www.totosy.com> (ISSN 1715-152X) contains transcripts of previously published material, transcripts of archival and family documents, and genealogies of the Tötösy de Zepetnek family (Tivtoßÿ de Zepethnek: Tötösy, Töttösy, Töttössy, Tüttössy, Tötössy, Töttösi, Tötösi), its collateral families (Haidekker, Preglej, Seregély, Szirányi de Öttömös, Harabasevszky, Toms, Grant, Banting, etc.), and records of other non-related Töt(t)ös(s)y(i) families. The material of totosy.com is a revised and extended version of Steven Tötösy de Zepetnek, A Zepetneki Tötösy család adattára / Records of the Tötösy de Zepetnek Family. Szeged: József Attila Tudományegyetem, 1993. ISBN 963-481-914-1. totosy.com is listed in and its material is archived in the Library and Archives Canada Electronic Collection <http://collection.nlc-bnc.ca/100/205/300/records_totosy/index.html>. ©Steven Tötösy de Zepetnek, A Zepetneki Tötösy család adattára / Records of the Tötösy de Zepetnek Family. Szeged: József Attila Tudományegyetem, 1993. & Steven Tötösy de Zepetnek, Records of the Tötösy de Zepetnek Family / A Zepetneki Tötösy család adattára <www.totosy.com> (ISSN 1715-152X) (1993-), all rights reserved.

Records of the Tötösy de Zepetnek Family / A Zepetneki Tötösy család adattára <www.totosy.com> (ISSN 1715-152X)
    Summary <http://www.totosy.com/summary.html>: List of Tötösy de Zepetnek and Branch Families and List of Other Tötösy Families, Etymology of Tötös and Tötösy, Selected Documents in English Translation
    Összefoglalás/Summary <http://www.totosy.com/osszefoglalas.html>: List of Tötösy de Zepetnek and Branch Families & List of Other Tötösy Families /A Tötösy de Zepetnek család ágainak és más Tötösy családok listái
    Part I./I. Rész <http://www.totosy.com/partone.html>: Etymology of Tötös and Tötösy, List of Tötös Geographical Locations / Tötös és Tötösy etimológia, Tötös helységek összeírása
    Part II./II. Rész <http://www.totosy.com/parttwo.html>: List of Tötösy Families and Individuals by County in the Middle Ages to the Seventeenth Century /
Tötösy családok és családszemélyek megyénkénti összeírása a köz?kortól a 17. századig
    Part III./III. Rész <http://www.totosy.com/partthree.html>: Published Sources about the Tötösy de Zepetnek Family and Family Members / Kiadott adatok a Zepetneki Tötösy családról és családtagokról
    Part IV./IV. Rész <http://www.totosy.com/partfour.html>: Transcripts and Excerpts of Archival and Family Documents of the Tötösy de Zepetnek Family / Zepetneki Tötösy levéltári és családi okiratok és kivonatai
    Part V./V. Rész <http://www.totosy.com/partfive.html>: Published and Archival Sources about Tötösy Families and Family Members / Megjelent és levéltári adatok Tötösy családokról és személyekröl
    Part VI./VI. Rész <http://www.totosy.com/partsix.html>: Genealogy of the Tötösy de Zepetnek Family / A Zepetneki Tötösy család genealogiája
    Part VII./VII. Rész <http://www.totosy.com/partseven.html>: Material about and Genealogies of Tötösy de Zepetnek Collateral Families (Haidekker, Harabasevszky, Preglej) / Zepetneki Tötösy oldalági családok adatai és genealogiái (Haidekker, Harabasevszky, Preglej)
    Part VIII./VIII. Rész <http://www.totosy.com/parteight.html>: Material about and Genealogies of Tötösy de Zepetnek Collateral Families (Seregély, Szirányi de Öttömös, Thassy-Plávenszky) / Zepetneki Tötösy oldalági családok adatai és genealogiái (Seregély, Öttömösi Szirányi, Thassy-Plávenszky)
    Part IX./IX. Rész <http://www.totosy.com/partnine.html>: Tötösy de Zepetnek Collateral Families' Data and Genealogies (Grant, Toms) / Zepetneki Tötösy oldalági családok adatai és leszármazásai (Grant, Toms)
    Appendix/Függelék <http://www.totosy.com/appendix.html>: The Töttössy de Egyházasfalu et Bástifalu Family / Az Egyházasfalvi és Bástifalui Töttössy család
    Works Cited/Források <http://www.totosy.com/workscited.html>I

PART III. / III. RÉSZ Published Material about the Tötösy de Zepethnek Family and Family Members / Kiadott adatok a Zepethneki Tötösy családról és családtagokról

1. Zepethneki Tötösy György, Katalin, Péter, Jakab, Orsolya és Katalin 1587:
   "Tötösy. (Zepetneki). Adta: Rudolf, Prága, 1587. Február 22. Kapta: Zepetneki Tötösy György, gyermekei: Péter, Jakab, Orsolya és Katalin. Czímer: keresztben két részre osztott pajzs; a felsö vörös, az alsó kék; az alsóban királyi korona s azon egy meztelen kar, mely egy kéve búzát tart ferde irányban. A vért felsö szegleteiben jobbról hold, balról csillag. A zárt sisak koronáján, két sasszárny között, az elöbbihez mindenben hasonló kar; a sasszárny jobbról aranyfekete, balról vörös-ezüst. Foszladék: j. arany-fekete, b. vörös-ezüst. Fölmutatta: zepetneki Tötösy János és Ferencz, 1733. Sorki-Kisfalud" (Balogh 1894. 260).

2. Zepethneki Tötösy 1587:
   "Tötösy (zepethneki-), Rudolf, Prága, 1587. febr. 22. 115/1897. OL" (Horváth 1908. 53).

3. Zepethneki Tötössy 1587:
   
"A Zepethneki Tivtössy (Tötössy) család czímere 1587". (Lendvai III.: A kötet végén festett címerek között, lapszám nélkül)


4. Zepethneki Töttösy Ferenc és János 1754-55:
   "Töttösy (Teöttösy). (Szepethneki). Címereslevele kelt 1587. febr. 22. (Vasm. lt.) Vö. Balogh 260. Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeíráskor Vasm.-ben Ferenc és János nyertek igazolást. Címerpecsét Pestm. lt.-ban" (Kempelen X. 419-20) (Az említett címerpecsét nem található a Pestmegyei levéltárban).

5. Zepethneki Tötösi Miklós 1639:
   "Buzamajor [Sárvár mellett] 1639. évi urbáriális összeírásában Tötösi Miklósról és Hagymási Szabó Kristófnéról meg is jegyezték, hogy házuk -- ti. sárvári lakóépületük -- elégett, s ezért most buzamajori majorházukban laknak (OL. Urbaria et Conscriptiones E-156)". (Horváth 1978. 267).

6. Zepethneki Töttössy György 1647 és István 1809:
   "Töttössy. György, 1647, Töttös. Töttösy István, 1809. insurgens alhadnagy". (Balogh 1894. 152).

7. Zepethneki Töttösy Ferenc 1677 [& Egyházasfalvi és Bástifalui Töttössy József 1826]:
   "Töttösy család. Soprony megyei család; közülök Ferencz 1677. sárvári várnagy volt. (1677. mart. 1. Jakab Pálnak Dömölky György részére adott záloglevelen tanúképpen aláírva). József 1826-ban Soprony vármegye Esküdtje". (Nagy Iván XI. 324) nota bene: Nagy Iván összekeverte az Egyházasfalvi Töttössy családot a Zepetneki Tötösy családdal. József (1826) valóban az Egyházasfalviakhoz tartozott, Ferenc (1677) viszont a Zepetnekiekhez. A Nemesdömölki Dömölky család eléggé ismeretlen a genealógiai irodalomban. Rokonságban voltak több bene possessionatus Vas megyei családdal, mint az Ostffyakkal, Choronokkal, Zámbókkal. Birtokoltak Nemesdömölkön, Bödön, Sömjénen, Ostfiasszonyfán, Mihályfán, Csöngén. Történetük a 16.-18. századokban töredékesen le van írva Payr (13, 294, 321, 336, 351-55, 667, 684). Egy Dömölky György, aki a fentivel talán azonos, 1673-ban evangélikus prédikátort kér Patyra Fekete István püspöktöl (Payr 294).

8. Zepethneki Töttössy Ferenc 1677 és István 1809:
   "Töttössy. Ösi fészke Töttös, hol a XVII. század elején birtokos volt. Tagjai közül Ferencz sárvári várnagy (1677) és István (1809) inszurgens tiszt" (Borovszky Vas 576 <http://www.vasidigitkonyvtar.hu/vdkweb/vm_varmegyeivarosai/nemes_csalad.html>).

9. Zepethneki Töttösy Ferenc és János 1754-1755:
   "Vas megye nemesei között ... Töttösy Ferencz, János" (Illésy 1902. 128).

10. Zepetneki Tütössy János és Mihály 1754-1755:
   "Tüttössy. Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeíráskor Zalam.-ben János és Mihály vétettek föl az igazolt nemesek közé" (Kempelen X. 435)

11. Zepethneki Tötösy István 1809:
    11.1 "E közben odáig érett a felkelés ügye, hogy hozzá lehetett fogni a felkelö sereg tisztjeinek megválasztásához. Erre határnapul ápril 17-ke tüzetett ki. (1809) A nemesség oly nagy számban jelent meg, hogy a gyülést a megyeház udvarán kellett megtartani. Széchény Ferencz szép megnyító beszédében felsorolta az elveket, melyeket a választásnál a törvény-elvekül jelel meg, s egyúttal elöterjesztett egy választási javaslatot. A javaslat az egybegyült karok és rendek által lelkes éljenzéssel fogadtatván, az ott felsoroltak a felkelö nemes sereg megválasztott tisztjeiül jelentettek ki. Voltak pedig a következök: ... A gyalogságnál: ezredes: Festetich Imre gróf, kamarás, volt kapitány; alezredes: ifj. Erdödy Károly gróf, kamarás; kapitányok: Csöngei Tóth Mihály, volt föhadnagy; Guary János, megyei aljegyzö, Pálffy Sándor volt ins. alhadnagy; Komondy Lajos ügyvéd, Cseh József ügyvéd, Vörös József ügyvéd, Nagy Zsigmond ügyvéd, Kovács Ferencz ügyvéd, Kéthelyi Lajos ügyvéd; föhadnagyok: Steffanits György, volt ins. hadnagy, Thury László, volt. ins. hadnagy, Czoma Ignácz volt hadnagy, Mecséry Lajos, Laky Miklós, Fehér Zsigmond, Somogyi József; alhadnagyok: Bezerédy Boldizsár, Pogány Gábor esküdt, Megyesy Lázár ügyvéd, Lábos Ignácz volt örmester, Bárány János, volt örmester, Tevely Ferencz, Berzsenyi Zsigmond, Czeke Antal ügyvéd, Divéky László juratus, Tötösy István, Nagy József cs.kir.altiszt, Zmeskál Dániel volt kadett, Körmendy István volt ins. tiszt, Darázs Dániel, Eöry Mihály, Csontos László, Darázs Ignácz". (Balogh 1885. 28-31).
    11.2 "Vasmegyei 5. sz. zászlóalj. Tisztikar: Alhadnagyok: Töttösy István...". Átszervezés után: "4. század. Hadnagyok: Töttösy István" (Kiss István II. 295, 301).
    11.3 "Az egyhangú, unalmas tábori életet változatosság váltja fel, amikor a zászlóaljat örségre rendelik a Vág mellé. Még mielött kiindulnának, a három kompániából egy negyediket alakítanak, amelynek Weörös lesz a kapitánya, föhadnagya: Lábos, alhadnagyai pedig: Thöttössy (sic) és Svastits. A megalakulás olyanformán történik, hogy a Kamondy-század 19, a Cseh-század 60, és a Nagy-század 21 embert ad át az új század állományába. (Jánosházi gróf Erdödy Levéltár, VIII. arm. 15. fasc. 15. nr.)". (Kazáry 9, 10 [1942]: 37-46, 124-36, 129).

12. Zepethneki Tötössy Mihály 1828:
   "Az 1779 óta kihirdetett nemes családok. ... Tötössy Mihály azelött pészaki, most nagyszentmiklósi tiszttartó 1828 április 21" (Borovszky Torontál 528-32).

13. Zepethneki Tötösy (Graf Orssich de Slavetich, von Sombor, Csúzy de Csúz et Puszta-Szentmihály, Baron Mikos de Tarródháza):
   "Tötössy (Zepethneki) család n., e., c. igazolva a gr. Szlavetichi Orsich [Orssich] Ferenc ösfáján. 9351/1897. BM". [n=nemessége, e=elöneve, c=címere] (Gerö 1943. 377). Gróf Szlavetichi Orsich Ferenc Xaver (1863.12.24.-1924.04.09.) és családja történetét lásd pl. Genealogisches Handbuch des Adels (Band 23, Gräfliche Häuser B Band 1960 II. 261-74). A kamarási rang elnyeréséhez a Belügyminisztériumhoz benyújtott iratok a Zepethneki Tötössy [Tötössy de Zepethnek] család címeres nemeslevelének címerleírását és keltezését, valamint a Töttösy családtag adatait tartalmazzák. A két, kézzel írt családfán a Tötössy családtag egyszer Reginának, egyszer pedig Barbarának van írva. Valószínüleg Zalaegerszegen született mivel a bejegyzés Barbara nevével: "Comitat Zala-Egerszeg". Férje Sombor Ferenc Zágráb született 1777. szeptember 19-én és 1800-ban vette feleségül Barbara/Reginát Csáktornyán. A Sombor (Zsombor, Zombor) család: Sombor János és Jelencsics Miklós Vas megyében igazolják nemességüket az 1726/27 évi nemesi investigátió alatt, mint Péter-i lakosok Károly király 1715. május 30-án kelt címeres nemeslevelével (Schneider 1943. 19). Regina/Barbara 1780-1785 körül születhetett és dédanyja volt az 1863-ban született kamarás Gróf Orssich Ferencnek (a Csúzy de Csúz et Puszta-Szentmihály genealógiát a Sombor, Mikos, stb. adatokkal lásd Szluha); az iratok német nyelvü kópiái: Gróf Orssich C. Ferdinánd [Madrid] 1986):
A Kristóf Graf Orsich de Slavetich (Kaiserl. Kämmerer) 1718-1782, felesége Jozefa Gräfin Zichy de Zich et Vásonykö
   B Nepomuk János 1753-1816, felesége Eleonore Gräfin Keglevich (szülei Gyula Graf Keglevich és Maria Anna Gräfin Petazzi)
      C Vilmos 1797-1861, felesége Katalin Kanothay de Kanota (apja Menyhért Kanothay de Kanota, akinek apja Ferenc szül. 1770. Vicegespann zu Varazsd 1801. felesége Borbála Zaversky de Zaversje, Ferenc anyja Kata Baroness Vukassovich [akinek apja György Baron Vukassovich, katonatiszt szül. 1700 Zeng meghalt 1786.6.15. felesége Antonie Gräfin Aichelburg meghalt 1801.2.21])
         D Róbert Károly 1827.10.22-1904.06.02. (Kaiserl. Kammerer) felesége Paulina von Zombor [Sombor, Zsombor] szül. Veliki Otok 1842.3.26.-1917.10.30. Varasd [Paulina von Sombor szülei Ferenc von Sombor Ratherr in Zagreb szül. 1805 meghalt 1871, anyja Emilia Csúzy de Csúz et Puszta-Szentmihály szül. 1816 ennek apja Pál Csúzy de Csúz et Puszta-Szentmihály (KuK Kammerer) és anyja Jozefa Baronin Mikos de Tarródháza, Mikosdról Vas megye akinek apja Ladislaus Baron Mikos de Tarródháza); Ferenc von Sombor (1822. Zala megye táblabirája, birtokai Nagykanizsán, Légrádon, Zablat, [Veliki]Nagyottok, Szelnicza, Gyelekovecz, Koprivnicza) apja ugyancsak Ferenc aki szül. 1777.9.19, ennek apja Franz Xaver von Sombor és anyja Barbara Syrházy): Franz Xaver von Zombor szül. 1777.9.19. felesége Barbara (Regina?) Tötössy de Zepethnek szül. ?1780-1785 szül. "Comitat Zala-Egerszeg" [tehát vagy Zalaegerszeg-i vagy Zala megyei] házasság Csáktornyán 1800-ban], Róbert Károly házassága Paulina von Zsomborral 1862.03.03 Nagykanizsa gyerek:
             D1 Ferenc Xaver Peterance 1863.12.24.-1924.04.09. Weiss-Polican (cs. és kir. kamarás, lovaskapitány), felesége Borhard Erzsébet Margit házasság Baden-Baden, 1892.04.24.

14. Zepethneki Tötössy család 1867:
   "Familien, von welchen einzelne Mitglieder ihren Adel nach dem Jahre 1867 bewiesen haben. ... Tötössy v. Zepethnek)". (Barcsay-Amant 1953. 140).

15. Szepethneki Töttösy család:
   "Ungarische adelige Familien ... Töttösy (Szepethneki)" (Segner 254).

16. Zepethneki Töttössy 1673; Elek, Antal, Gyula, Ede, Róza 1795-1902:
   16.1 1673. nob. Kruplanicz János Vágújhely 1648-1682.02.28. ("1677 július 7, Csejte ... Az úriszék tagjai: Keöszeghy Imre, Nyitra megye alispánja, id. Kruplanicz János, Teötössy János, Variny Gáspár, Kardos Pál, Tapolczany István, Roszinszky János, ifj. Kruplanicz János, Nyitra megye esküdtje, az úriszék jegyzöje, Bada György, a csejtei uradalom udvarbírája" [Varga, Endre. Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (MOL kiadványai 2. sorozat : Forráskiadványok 5. 1958. 784]) házastársa Vágújhely 1673.1.28. Szepetneki Töttösy Ilona (Mátyás provizor leánya [lásd fent 27.1]), gyerekeik Katalin Vágújhely 1674.12.1., Dorottya Vágújhely 1676.12.26., Ferenc Vágújhely 1679.7.20., Júlia Vágújhely 1681.2.4. házasfél Vágújhely 1701.5.22. nob. Thassy Sándor" (Szluha, Nyitra), 1795-1902. "A szepetneki Töttössy családból. Töttössy Elek Baranya és Zala megyéböl származott át Nyitravármegyébe, hol nemesi jogokat gyakorolt. Született Szereden 1795., meghalt Ó-Turán 1852. okt. 15-én, mint községi orvos. Orvosdoktori diplomáját a pesti egyetemen nyerte 1824. ápril 2-án. Neje, Böhm Mária sz. Pozsonyban, mh. Ó-Turán 1848. ápr. 27. Fiuk, Antal kisbirtokos Ó-Turán, sz. 1829. febr. 10. Szereden. Neje, Gyurkovich Anna sz. 1828. decz. 15. Ó-Turán, mh. 1893. szept. 5., esk. 1850. aug. mind Ó-Turán. Gyermekeik: 1. Gyula, hírlapíró Pozsonyban. 2. Ede, kataszteri biztos Selmeczbányán. Testvérek: Töttössy Róza, Mikula Gáspárné, sz. Guthán, mh. 1893. Kocskóczon (Trencsén vm.). A család vallása róm. kath. Közli Töttössy Gyula". (Élö Nemesség [1900. október 5.-1902. január 15]: 47). nota bene: Töttössy Elek neve nem szerepel a budapesti SOTE levéltárában örzött orvostant végzett hallgatók aranykönyvének névsorában. Elek apja János volt (családi közlés), aki a Komárom megyei Gután (ma Kolárovo, Szlovákia) született 1725 és 1743 között és ugyanott halt meg 1781. november 9 (VI.5 <http://www.totosy.com/partsix.html>. A szeredi és óturai, Pozsony megyei és budapesti ág). A gutai anyakönyvek a Statny Oblastny Archiv v Nitre által végzett kutatás (1984) szerint nem tartalmaznak semmilyen Töttössy matrikulációt. Viszont megemlitendö, hogy 1770-ben született egy Töltösy József a Zala megyei Tapolcán -- polgári származásu, római katholikus -- aki 1798-ban szerzett sebészmesteri és szülésmesteri képesitést (SOTE Aranykönyv 1/f és 1/d). nota bene: a fenti adatok annyiban nem állnak, hogy a Nyitra, Hont, Pozsony megyei Zepethneki Tötösy család már a 17. század elején került az említett felsö magyarországi megyékbe (lásd IV.27 IV.27.8 <http://www.totosy.com/partfour.html> és nem a fenti Elek-kel).
   16.2 Zepethneki Töttössy család: "[2005]: Csejte várának romjai alatt sétálva ... érkeztem Óturára (Stará Turá) ... Délután a temetöben sétálva a Töttössy család százéves sírjára akadtam. Más magyar sírok mellett, szlovák sírfeliratok alatt Pozsgayakat, Szabókat találtam" (Bajkay 8).
   16.3 Zepethneki Töttössy Miklós 1881-1965:
      "Az alábbi visszaemlékezés az Államvédelmi Hatóság fél évszázaddal ezelötti jelentésére épül, amelybe a Magyar Országos Levéltárban pillanthattunk bele. A jelentés címe: Reakciós egyházi megnyilvánulások [az] 1950. április 1-jétöl május 4-ig terjedö idöszakban. Három évfordulós ' ünnep' körül bontakoztak ki ezek az úgynevezett megnyilvánulások, mégpedig április 4. (a felszabadulás ünnepe), április 8., illetve 9. (húsvét szombatja és vasárnapja), valamint május elseje (a munka ünnepe) az 'emlékezetes' napok. ... A jelentés konkrét helyszíneket és neveket sorol fel. Például: 'Dr. Töttössy Miklós prelátus, Haller téri plébános kijelentette, hogy a 'rövidesen bekövetkezö változást nem ölbe tett kézzel kell várni.' Olyan idö elött állunk, amikor a férfiaknak az egyház mellett történö kemény kiállás[á]ra lesz szükség...' Töttössyröl tudni kell, hogy kemény, nyakas ember volt, aki nem hódolt be a rendszernek. Egyszer még az ÁVH emberét is megvárakoztatta, amikor az a Szent Vince-templomban felkereste. Abba a székbe ültették a 'vendéget,' amelyben a plébános is üldögélni szokott, miközben Töttössy a szomszéd helyiségben foglalatoskodott. Aztán egyszer csak feltépte az ajtót, rábökött az emberünkre, és a következöket kiáltotta: 'Álljon fel! Az az én helyem! Mit képzel maga, hogy beül a plébánosi székbe?!'" (Kö 6 <http://mn.mno.hu/cikk.mno?cikk=74481&rvt=15>), 1944. "Magass Miklós, a Haller téri (ma Hámán Kató tér) plébánia káplánja 1938–1945 között tábori lelkészként, föhadnagyi rangban szolgált a Magyar Királyi Honvédségben. 1944 márciusa és novembere között szabadságát töltötte Budapesten. Ez alatt az idö alatt egyházközségében tovább folytatta lelkészi munkáját. Plébánosát, dr. Töttösi [sic; recte Töttössy] Miklóst és öt magát is baráti szálak füzték katolikus vallású zsidó családokhoz, akik részt vettek a különbözö katolikus szervezetek (pl. Caritas) életében, s anyagilag is támogatták az egyházközséget. Amikor 1944 májusában megkezdödött a zsidó lakosság gettóba telepítése, Magass Miklósnak és paptársainak – köztük Benkö Istvánnak és Eglis Istvánnak, a késöbb Dachauba hurcolt két magyar katolikus papnak – az volt a véleménye, hogy nem szabad magukra hagyni a gettóbeli embereket, továbbra is tartania kell velük a kapcsolatot, s lehetöség szerint személyes ottléttel, a szentségek elvitelével lelki vigaszt nyújtva könnyíteni kell sorsukon. Ugyanez volt a véleménye az Egyházközségi Munkásszakosztálynak (EMSZO), amelynek tagjai között jelentös számmal voltak zsidó származásúak, s a szervezetben tevékenykedő papok is így bejártak hozzájuk a sárga csillagos házakba. A gettóba való bemenetel mindig önkéntes alapon történt. Legtöbbször a gettóban élö ismerösök, barátok személyes üzenettel kérték meg ismerös papjukat. Megkönnyítette a házakba való bejutást, hogy Töttösi Miklós jó barátságban volt egy katolikus vallású, zsidó származású orvossal, dr. Herczog Ernövel, akinek igazolása alapján – beteghez, haldoklóhoz hívta a papot – szabadabb mozgásuk volt a keresztény hívásra érkezett lelkészeknek. A keresztény hívást a gettó bejáratánál bizonyítani kellett, s így pontosan meghatározott idöt tölthettek papi teendöjük elvégzésével. Ennek az idönek az ellenörzése mindig a gettó örizetét ellátók belátása szerint történt; néha órákig maradhattak, máskor állandó zaklatásnak voltak kitéve. A nyilas uralom alatt egyre nehezebb volt legális úton bejutni a gettóba; bujkálva, kerülö utakon (pl. ablakokon keresztül) kellett a szentségeket eljuttatni a rászorulókhoz. Ekkor már állandósultak a jóindulatú figyelmeztetések mellett a zsidókkal kapcsolatot fenntartó papokat ér fenyegetések, s nem egy esetben a nyilasok szabályos 'vadászatot' rendeztek elfogásukra. Ilyennek az eredménye volt Eglis István és Benkö István koncentrációs táborba hurcolása is. A beteglátogatáson és a szentségek feladásán (keresztelés, utolsó kenet) kívül gyakoriak voltak a gettóban az óvóhely-megszentelések is" (Demeter, Zsuzsanna. "Plébános a gettóban." História (April 1984): <http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b1001/84-04-09Demeter.html>), Munkái: "Töttössy Miklós: a szociálista mozgalom története Magyarországon. = Kath. Szle 1913. p. 829-843., 928-944. Táncsics megjelenésétöl, 1848-1890. A mozg. irányítói, különbözö megnyilvánulási formái, tüntetések, egyletek, a szoc. párt alakulása, a sajtó megindulása, fontos események. Korabeli sajtóanyag alapján" (Budapest történetének bibliográfiája V. 2953); "Töttösy Miklós: Új plébániák a fövárosban. Ill.= M. Kult. 1913. (1.) p. 257-263., 314-320. p. 312-313., 595. 596. A plébániahálózat kialakulása. Kevés a plébánia és a pap. Hofbauer György megjegyzései". (Budapest történetének bibliográfiája VI. 206-81); "Töttössy Miklós: A katholikus Budapest = M. Kult. 1917. (2.) p. 657-664., 742-747. Bp-i katolikus intézmények" (Budapest történetének bibliográfiája VI. 206-58); "Töttössy Miklós: A fövárosi plébániák ügye. = M. Kult. 1923. p. 135-141. A föv. az eddigi 17 plébánia mellé 13 új plébániát szervez meg. A megállapodás részletei. Az egyházi adó bevezetése". (Budapest történetének bibliográfiája VI. 207-11).

17. Zepethneki Tüttössy László 1750-1831 (1) és László 1766.6.3.-1823 (2)
    17.1 1750-1831. "Tüttössy László- (azelött Telek-) utca. Tüttössy (1750-1831): Zalaegerszeg egykori érdemes községbírája, a munkaképtelen szegények jótevöje, aki a Pintér Máté-féle aggápolda-alapítványt toldotta meg újabb alapítvánnyal. Vallási célokra szintén nagyobb összeget hagyott végrendeletében, így a fogházban lévök lelki gondozására is. A Kálvárián temették el, sírját azonban nem lehet megtalálni. Hamvai fölé állítólag újabb holttestet temettek. Festett arcképe a régi aggápolda kápolnájának falán volt látható. Másik hü arcképfestmény a Nyilassy család birtokában van ... Tüttössy László városbíró. (Schrantz E. amatörfelv. a Nyilassy-család birtokában lévö eredeti festményröl)" (Pesthy 40-42) (A festmény 2004-ben a Nyilassy család birtokában van Budapesten vö. VI.2; festmény/portrait <http://www.totosy.com/totosydocumentation(tuttossy1750-1831).html>).
    17.2 1766-1823. "Döry Mihály, Ignác leszármazottja 1817-ben született a teveli családi birtokon, apja Gyömörey Annával kötött, második házasságából. ... Az özvegynek az újszülött Mihályon kívül, még két kiskorúról kellett gondoskodnia, az alig két éves Péterröl és a tizennegyedik életévében járó Imréröl. A gyerekek felnevelése nem volt könnyü feladat. Nemcsak azért, mert a családfö elvesötése miatt a felelösség minden terhe Gyömörey Annára nehezedett, hanem azért sem, mert férje halála után -- saját maga és gyermekei érdekeinek védelmében -- hosszan tartó pereskedést kellett folytatnia id. Döry Mihály elsö házasságából származó, felnött fiával, Sándorral. A hétszemélyes táblán tárgyalt egyezség szerint a négy fiúnak fejenként alig valamivel több mint 500 hold jutott az apai örökségböl, amit összesen körülbelül 21 ezer pengöforint adósság terhelt. Gyömörey Anna fiai osztályrészét nagykorúságukig maga kezelte, az örökölt terheket azonban nem törlesztette rendszeresen. Állandó készpénz hiánnyal küszködött, amihez nagy mértékben hozzájárult, hogy idöközben maga is tekintélyes adósságot halmozott fel. 1821-ben 108 ezer forintért Szenttamásiban (Zala megye) birtokot vásárolt, ahová a vételáron kívül további összegeket ruházott be. A földvásárláshoz a Styrum-Lymburg alapítványtól vett fel kölcsönt, biztosítékként pedig lekötötte Imre tolnai birtokait. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy az özvegy nem képes a zalai fekvöséget terhelö adósságot öneröböl rendezni, ezért nem maradt más választása, minthogy 1824-ben eladja a birtokot. A vevö saját fia, Imre, aki idöközben elönyös házasságot kötött Töttösy László özvegyével, Vida Máriával. Az Imrénél tizenkét évvel idösebb asszony nem csupán a vételár felét fizette meg, hanem késznek mutatkozott férje adósságainak részbeni átvállalására is. Imrén azonban a házasság sem segített" (Gaál, Zsuzsa. Válaszúton. Dzsentri portrék Tolnából. 102).
    17.3 1750-1831. "Tüttössy utca. (E5). A város egyik legrégibb utcája. A Kossuth Lajos utcától keletre, azzal párhuzamosan, a Petöfi és Berzsenyi utcákat köti össze. 1828-ban a Bedök felé bevezetö utca, 1838-ban Teleki utca, 1851-ben Telek utca, 1903-tól Tüttössy utca. Elnevezését onnan kapta, hogy ebben az utcában volt a Tüttössy család nemesi kúriája (Régi Levéltár 392). Pesthy Pál 1931-ben Tüttössy László utca néven szerepelteti, valószínüleg önkényesen, mert nem személyröl elnevezett utca. Tüttössy László (1750-1831) zalaegerszegi községbíró volt, aki igen sokat tett nagyobb összegü adományaival a város fejlödéséért. A késöbbi várostérképen csak egyszerüen Tüttössy utcaként szerepelt (1946, 1960), majd késöbb 1963-ban ismeretlen okból Tüttössy Ferenc utca néven kezdték említeni. Személyét nem sikerült kideríteni. Valószínünek látszik, hogy elírás történt. Az utca az épülö városközpont miatt a közeljövöben lebontásra kerül" (Benczéné Nagy III. 73).

18. Zepethneki Tötösy János 1753, Ferenc 1781, György 1849:
   18.1 "A város közigazgatása. ... Továbbá még az 1753-ik évben június és augusztus hónapjaiban Sümegen tartott úriszék által szerkesztett városi szabályrendelet van birtokunkban (21). E szabályrendelet alkotásánál Árvay József volt az uradalmi úriszék jegyzöje, a város részéröl pedig jelen voltak Gazsy István öregbíró, Dömök István, Fördös István, Ruzsics Farkas esküdtek, Sárváry György jegyzö, Bessenyei Szabó Mihály, Kováts Ferencz; a városban lakó nemes embereket képviselte pedig Tötösy János. ... A negyedik kápolna a törvényházban van a Szent Kereszt tiszteletére egy haranggal; ott minden vasár- és ünnepnapon tartatik istentisztelet a Tüttösi [László] alapítványból javadalmazott lelkész által. ... Hogy ezen költség volt városi öreg bírák számadásaiból általank kiszedetett és kerestetett az Város protocollumábul, mely még egyszerte annyira menne, ha hogy az elött való Bírák accuratusabban mindeneket írásban feltetettek volna, vagy több ízben szerentsétlenül megesett Tüziveszedelmek által, az Város írássai el nem égtek volna, úgymint a többi közül, akkoriban volt Sárvári György, Város Nótáriusának házánál, ahol is az Város írássai rész szerént tartattak, kinek is esztendö el folyása alatt két ízben égett el háza, bizonyétjuk. Aláírják 1781. november 21-én Péczeli József Város öreg Bírája, Pillich János (Johannes Püllich von statt ein Geschworener), Kovács István, Vidovics Antal, Magyar Pál, Ns. Töttösi Ferencz, Antal Ferencz, Pintér Szabó Ferencz, Tóth Szabó György, Nagy Ferencz, Slaifer Mihály, Tóth József esküdtek és Lakner László városi nótárius. ... A magyar szabadságharcz 1848-49: Júl. 14-ikén [1849] lettek a császári parancsnok ezen föltételei a városiakkal közölve és erre ezek pontról-pontra a következöket felelték: ... Ennélfogva a megyei tisztviselökböl, melyek a városon felül állanak, kezeseket adni hatalmukban nem áll, a városi polgárok közül azonban az örnagy kívánatára Töttösi György, Fábián Pál, Mantuano József és Horváth Károly urak kezeseknek kijelöltetnek. ... A városiak részéröl kiküldött bizottságot a következö városi polgárok képezték: Högyei János plébános és esperes, Molnár György ügyvéd, Paty János városbíró, Moczer István jegyzö, Kovács József tanácsos, Fábián Pál esküdt, Töttösi György biztos, Mantuano József, Horváth Károly, Izsó Ferencz, Kaiser Albert és Mayer Jakab" (Sebök 25, 30, 36, 83-84).
   18.2 Tüttösy György Zalaegerszeg útbiztosa 1850.06.18.-1850.10.22. (Foki 18).

19. Zepethneki Tötösi Ferenc 1754:
   "1754-ben Taksás Nemesek, vagy azok, akik armálistának számítanak. Niczky János járása. Sorki-kisfalud. ... Tötösi Ferenc" (Schneider 1939. 28).

20. Zepethneki Töttössy György 1756:
   "Bátsmegyey. 1756. április 21-én Párisi Bátsmegyey Mózes, Bátsmegyey Éva Györffy Istvánné, Bátsmegyey Katalin Töttössy Györgyné, végül Náray Katalin özv. Bátsmegyey Sándorné, mint gyermekeinek Bátsmegyey József és Bátsmegyey György t. és t. gyámja, Lábos Mária özv. Bátsmegyey Ferenczné, mint gyermekeinek Bátsmegyey Julianna és Bátsmegyey Anna t. és t. gyámja minden peres ügyeikben Bohy Jánost, Csányi Ferenczet és Orczy Imrét ügyvédül vallják" (Balogh 1894. 296).

21. Zepethneki Tötösi Ferenc, István, Mihály, János, József 1781:
   "Conscriptio Dominorum Nobilium in Districtu Supremi Judicis Nobilium Georgii Zarka residentium Anno 1781 peracta. In Possessione Nagy Kajd. Franciscus Tötösi habet filium Stephanum. Michael Tötösi Juratus Assessor Comitatus. Josephus Tötösi Filii Joannis" (Schneider 1941. I. Kötet II. Füzet 84).

22. [Zepetneki?] Tötösy Márton 1770-1788:
   "Nován az egész plébániának egy tanítója van: Tüttössy Márton. Az iskola fából van: ugyanabban a szobában lakik és tanít a tanító. A konyhán nincs tüzhely. Mivel az egész faalkotmány dülöben van, a látogató püspök itt is szigorúan meghagyja, hogy 995 hívönek megfelelö iskolát építsenek" (az adat Szily János püspöksége elötti püspöklátogatások jegyzökönyveiböl való, tehát 1789 elött, valószínüleg az 1770 és 1788 közötti idöböl (Géfin I. 481-82).

23. Zepethneki Töttössy Elek 1849:
   "Kriegsgerichtliche Urtheile. ... wegen Unterstützung der Rekrutenwerbung für die Insurgenten und Majestätsbeleidigung Wundarzt Alexius Töttesy [sic] v. Szered, Preßburger K., zu einem 10 monatlichen Arrest in Eisen" (Pester Zeitung Nr.1086 [September 1849]: 30).

24. Zepethneki Tötössy Lajos 1822-1883:
    24.1 "Töttössy Lajos, a pesti polgári lövészegylet tollnoka. Munkája: A pesti polgári lövészegylet névkönyve. Pest, 1845, 1846. Két füzet. A M.N. Múzeumi könyvtár példányaiból" (Színyei vol. T. 517).
    24.2 "Ludwig Tötössy de Szepetnek. Der Tod hat in unserer Stadt unversehens eine Persönlichkeit hinweggerafft, welche durch ihre bedeutenden geistigen Fähigkeiten und ihrem integren Character Anspruch auf hohe Achtung erheben kann. Herr Ludwig Tötössy de Szepetnek ist gestern Donnerstag Abends um 8 Uhr gestorben. Der Verblichene war mit seiner Gemahlin auf einem Spaziergange begriffen, als er plötzlich in der Nähe des Eisenstädter'schen Geschäftes (innere Stadt) lautlos zu Boden stürzte. Die auf höchste erschrockene Dame rief sofort um Hilfe, allein eine solche konnte nicht mehr geboten werden. Der sofort an Ort und Stelle berufene Arzt, Herr Spitals-Direktor Dr. Gedeon Bécsi ordnete die Überführung des leblosen Körpers in die nahe gelegene Wohnung an und konstatierte als Todesursache Gehirnschlag. Mit Herrn Tötössy schied eine Zierde unseres Advokatenstandes aus dem Leben. Er galt namentlich in Urbarial Angelegenheiten als Kapazität und errang sich als Vertheidiger in Strafsachen, -- zuletzt in dem Iktarer Mordprozesse -- einen wohlverdienten Ruf. Der Sprosse einer aus dem Eisenburger Komitate stammenden adeligen Familie, war der Verblichene in Gr.-Szt.-Miklós, -- wo sein Vater ÖkonomieVerwalter der Graf Nákó'schen Herrschaft gewesen, -- geboren. Seine hervorragenden Fähigkeiten hatten ihm als Advokat bald einen Ruf verschafft und fand er zuerst beim Herrn Grafen Zsilinszky in Neu-Arad als Hofadvokat Verwendung. Von dort kam er nach Temesvár, wo er bald eine ausgebreitete Advokaturs-Praxis erlangte. In die Stadtrapresentanz gewählt, beehrten ihn seine Mitbürger mit dem Amte eines Präsidenten der SteuerreklamationsKommissien, welchen Vertrauensposten er Jahre hindurch mit bestem Erfolge inne hatte. Der Verblichene hatte das 61. Lebensjahr erreicht und lebte mit seiner Gemahlin, geborenen Mayer, einer Dame, die sich um die Humanitätsanstalten unserer Stadt unvergängliche Dienste erwarb, in 31jähriger, sehr glücklicher Ehe, welcher zwei Kinder enstammen. Der ältere Sohn ist Akademie-Professor zu Budapest und der jüngere Konzipist bei der königlichen Finanz-Prokuratur. Das Leichenbegängniss findet morgen, Samstag um 5 Uhr Nachmittags statt. Friede seiner Asche!" (Temesvárer Zeitung Samstag, 15. September 1883. XXXII. Jahrgang Nr. 210).
    24.3 "Todesfall. Mit aufrichtigem Bedauern vernehmen wir, dass uns die unerbittliche Vorsehung einen wackeren, braven Mann entrissen hat, der sich der allgemeinen Achtung nicht nur der Bürgerschaft unserer Stadt, sondern des ganzen Comitates erfreute. Ludwig Tötössy, einer unserer gebildesten und gediegensten Advokaten, eine Zierde des Temesvárer Barreaus ist gestern Abends 1/2 8 Uhr einem Schlaganfalle erlegen. Dem Dahingeschiedenen brachten seine Mitbürger jederzeit das grösste Vertrauen entgegen und so wählten sie ihn, uhm ihm dasselbe gebührend bezeugen zu können, zu ihrem Vertreter in dem Munizipal-Ausschuss, eine Ehrenstelle, die er Jahre hindurch bekleidete. Er war auch durch eine Reihe von Jahren Präses der städt. Steuerreclamations-Commission und erwarb sich in dieser Eigenschaft den Dank und die Verehrung unserer Bürgerschaft. Die städtischen Repräsentanten verehrten in ihm einen gleichgesinnten wackeren und verständigen Kampen, obzwar er sich in letzter Zeit nicht mehr wie früher an dem öffentlichen Leben betheiligte; unsere Advokaten blickten mit größter Hochachtung zu ihm auf und sie hielten ihn für den ersten Criminalisten, wofür er Zeit seines Lebens die besten Beweise lieferte. Mit Tötössy geht ein Advokat aus der alten Schule, ein grosses Talent zu Grabe! Möge der Dahingeschiedene sanft ruhen, sein Angedenken wird gesegnet bleiben! Über den Verblichenen gehen uns nachstehende Daten zu. L. Tötössy wurde im Jahre 1822 geboren und stand somit im 61. Lebensjahre. Einem inneren Drange folgend widmete er sich dem Studium der Rechte und erregte schon als junger Advokat durch seine Fachbildung berechtigtes Ansehen. Im Jahre 1852 verheirathete er sich mit seiner jetztigen Frau, welcher Ehe zwei Söhne entsprossen, deren einer Advokat und der andere Ingenieur [sic] in Budapest ist. Über den Todesfall erfahren wir folgende Details: Tötössy ging gestern Abends Arm in Arm mit seiner Gattin durch die Strassen, als plötzlich "Feueralarm" geblasen wurde. Tötössy hörte gerüchtweise, dass die Strohvorräthe welche sich vor der Stadt befinden, in Brand gerathen seien und wollte dieser Richtung nachgehen. Beim Eisenstädter'schen Hause angekommen, sank er plötzlich zu Boden. Die erschrockene Frau rief um Hilfe und ein Herr, welcher in der Nähe stand, eilte dem eben an dem Eisenstädter'schen Hause vorübergegangenen Dr. Bécsi nach, welcher sich eiligst zu dem Sterbenden begab und dessen Transportierung in die Wohnung anordnete. Während der Überprüfung gab Tötössy seinen Geist auf. Der Schmerz der unglücklichen Frau, die ihrem Manne eine Gattin im schönsten Sinne des Wortes war, lässt sich leicht bedenken. Weinend steht sie heute an dem Sarge Desjenigen, zu dem sie noch gestern mit derselben Zärtlichkeit wie vor 31 Jahren aufblickte, und mit dem sie eine wahre Musterehe führte. Das Leichenbegräbniss findet morgen, den 15. d. Nachmittag 5 Uhr aus dem Hause Nr. 176 hinter der Domkirche statt" (Neue Temesvárer Zeitung Samstag, 15. September 1883. XVI. Jahrgang Nr. 211).
    24.4 "Egy tevékeny, munkáséletet oltott ki tegnap a halál városunkban. Töttössy Lajos, a helybeli ügyvédi kar egyik legbecsültebb tagja s a délvidék egyik legkitünöbb kriminalistájának életét. A váratlan és hirtelen haláleset megdöbbenést és általános részvétet keltett városszerte, mert széles körben ismerték és szerették azt a férfiút, kinek kiterjedt tudományos ismereteinél csak szerénysége, s jótékonyságánál csak nemes szíve volt nagyobb. Hatvan, szakadatlan munka és áldásos eredményekben gazdag tevékenységben eltöltött év áll az elhúnyt élete mögött. Az ügyvédi cenzúrát sikerrel letevén, a közügyeknek kezdte szentelni életét, s midön a nemzet szabadsága a harczok mezejére hívta a hazafiakat, ö is, törödött teste daczára beállott nemzetörnek, s bár mint névtelen hös, de kitartással és lankadatlan buzgalommal küzdte végig a szabadságharcz zivatarjait. Az ötvenes évek elején Arizy kormánybiztos mellett találjuk titkári minöségben; késöbb Billéden ügyvédeskedett, hol nöül vette jelenlegi bánatos özvegyét, kivel 31 éven át boldog házasságban élt. A hatvanas években Új-Aradra tette át lakását, hol gróf Zselénszky uradalmi ügyésze volt. Azután Temesvárra jött, hol csakhamar széles praxisnak örvendett. Az oly díszállásokban, amelyeken nem egyedül feszelegni, hanem önzetlenül dolgozni, hatni és alkotni kellett, mindenütt ott találjuk Töttössyt; a végtárgyalási teremben, mint egy szegény vádlott kifogyhatatlan védöjét; a városházán, mint a központi választmány jegyzöjét; az adókivetö bizottságban, mint annak elnökét, stb. -- A halál tegnap esti 8 óra tájban az utczán érte öt utól. Midön a gyárvárosban kiütött a tüz, nejével kiment az utczára, hogy kérdezösködjék a tüz felöl. Künn az utczán találkoztak dr. Bécsyvel, a helybeli közkórház igazgatójával, kivel pár szót váltván, hazafelé indultak. Alig tettek azonban néhány lépést, midön Töttössy már halva rogyott össze. Szívhüdés érte. A visszasietö dr. Bécsy már csak a halált konstatálhatta. Temetése holnap lesz. -- A pálya, melyet a boldogult a családi szeretet, társadalom s a közügyek terén oly lelkes odaadással futott meg, gyöngéd emléket biztosít számára a mulandóság ellenében, mely mindent magába temet, csak a közhasznúság és emberbaráti tevékenységböl füzödött polgári munkásságot nem, mely a hátramaradt részvétnek lelkesítö példa gyanánt fönnmarad. Béke porain! A sír nyugalma legyen számára csendes és háboríttatlan!" (Délmagyarországi Lapok [Temesvár] szombat, 1883. szeptember 15. IV.-XII. évfolyam).
    24.5 "Tötössy Lajos hirtelen bekövetkezett halála foglalkoztatta tegnap és ma városunk közönségét. Az egyik a kitünö jogász; a másik a nagy nyelvi ismeretekkel bíró széles tudományú férfiú; a harmadik és negyedik a ritka zongoravirtuóz és a kitünö sakkozó; az ötödik a nemes szívü emberbarát elvesztését fájlalja benne. Legtöbbet veszít azonban családja, melynek mindenképp hü és igaz feje volt egész életén át. Neje, szül. Mayer Matild, egy nemes lelkü müvelt hölgy, épp oly zavartalan boldogságban élt oldalán végperczeiben, mint házasságuk elsö éveiben. Az egyik fia egyetemi tanár a fövárosban; a másik -- Géza -- ügyvéd és -- úgy halljuk -- át fogja venni és folytatni atyja ügyvédi irodáját. Az elhunyt életrajzát ki kell egészítenünk még azzal, hogy Tötössy a negyvenes években Budapest föváros közönségénél aljegyzöi minöségben szolgált; késöbb, az ötvenes években közjegyzö volt Új-Aradon. Életéböl álljon itt a következö részlet: Tötössy egyidejüleg nyitott irodát egy nálánál kevesbé tehetséges rokonával. Rokonának nagyon zsíros volt az elsö pere. Beállított ugyanis egy úriember, s tudatván vele búját-baját, 500 frt-ot ajánlt föl neki, ha pörét békésen kiegyenlíti. A fiatal ügyvéd elvállalta a pört. Pár óra múlva az ellenfél jö be és kéri öt ügyvédjének. Az ügyvéd kijelenti, hogy már a másiktól elvállalta az ügyet. Erre a fél 800 frt-ot ajánlt föl neki, ha a pört kiegyenlíti. A fiatal ügyvéd legott föltalálta magát; szerkesztett egy szerzödést, beidézte magához a feleket, aláíratta azt velök, s megkapta az egyiktöl az 500 frt, a másiktól a 800 frt tiszteletdíjat.-- A nálánál sokkal tehetségesebb Tötössy nem volt oly szerencsés az elsö ügyével. Egy szegényes öltözetü román paraszt állított be újdonsült ügyvédi irodájába, s nagy ímmel-ámmal elöadta, hogy neki a nagyapja testvérének a kisebbik ura után volna valami öröksége. Tötössy két órán keresztül veszödött az atyafival, s ekkor látván, hogy jogtalan a "kliens" kérelme, kereken kijelentette, hogy a pört nem vállalhatja el, mivel igazságtalan. A jó atyafi erre kigombolta szürét és kivett övéböl egy tízkrajcárost, a következö szavakkal tevén azt le az asztalra: "Na, hogy egészen ne vesszen kárba az úr két órai fáradsága, itt van tíz krajcár: jó lesz fekete kávéra'" (Délmagyarországi Lapok [Temesvár] vasárnap 1883. szeptember 16. IV.-XII. évfolyam).
    24.6 "A Tötössy-féle elökelö ügyvédi iroda gondnokságát a család kérelmére dr. Róna Ignácz szíveskedett elvállalni, amit az érdekelt ügyfelek bizonyára nagy megnyugvással fognak tudomásul venni" (Délmagyarországi Lapok [Temesvár] vasárnap 1883. szeptember 16. IV.-XII. évfolyam).
    24.7 "Gyászjelentés. A temesvári ügyvédi kar mélyen megszomorodott szívvel jelenti, felejthetetlen kartársának Szepetneki Tötössy Lajos, köz- és váltóügyvédnek, folyó évi szeptember 13-án, este 7 órakor, váratlanul történt elhunytát. A megboldogult hült teteme a család által kiadott gyászjelentés szerint folyó hó 15-én, d. u. 5 órakor, fog a belvárosi 176. sz. házból a belvárosi róm. kath. sírkertben örök nyugalomra tetetni. Temesvár, 1883. szeptember 14-én. Az ügyvé di kar nevében Kalmár Lajos. Nyugodjanak hamvai békében!". (Délmagyarországi Lapok [Temesvár] vasárnap 1883. szeptember 16. IV.-XII. évfolyam)

25. Zepethneki Tötössy Béla 1854-1923:
   25.1 "Tötössy Béla (zepetneki), matematikus, szül. Billéden (Torontál) 1854. aug. 5. Föiskolai tanulmányait a zürichi müegyetemen végezte. 1878-ban, mint hadnagy részt vett a boszniai hadjáratban s ott a legfelsöbb elismerési érmet a katonai érdemkereszt szalagjával és a hadi érmet nyerte. 1882-89-ig a királyi József-müegyetemen, mint a matematikának, majd mint az ábrázoló geometriának magántanára és repetitora müködött. 1889. nov. 19. u.o. az ábrázoló geometria nyilvános rendes tanárának neveztetett ki. Müvei: Über die Fläche vierter Ordnung mit Cuspidalkegelschnitt (a Math. Annalen 19. kötetében) és számos értekezés a Mathematikai és Természettudományi Értesítöben s a Mathematikai és Physikai Lapokban. Készített több modellt az algebrai felületek elméletéhez. E lexikon matematikai részének munkatársa. Kürsch[ák]". (Pallas XVI. 350).
    25.2 "Tötössy Béla (zepetneki), matematikus, szül. Billéden (Torontál) 1854. aug. 5., megh. Budapesten 1923. szept. 3. 1889. óta a József müegyetemen az ábrázoló geometria tanára, 1899. a Magy. Tud. Akadémia lev. tagjává választotta. Müvei: Über die Fläche vierter Ordnung mit Cuspidalkegelschnitt (a Math. Annalen 19. kötetében) és számos értekezés a Mathematikai és Természettudományi Értesítöben, s a Mathematikai és Physikai Lapokban. Készített több modellt az algebrai felületek elméletéhez. Az akadémia megbízásából Kürs chák Józseffel és Réthy Mórral sajtó alá rendezte Bólyai Farkas Tentamenjét (Budapest 1904)". (Révai XVIII. 441-42).
    25.3 "Tötössy Béla (Billéd, Temesvár közelében, 1854-1923, Budapest). A zürichi müegyetemen a kiváló geometer, Fiedler irányítása mellett beható geometriai tanulmányokat folytatott. 1882-ben a budapesti müegyetemre osztották be, 1889-ben itt lett az ábrázoló geometria professzora. Ábrázoló geometriai tárgyú értekezései részben az itthoni folyóiratokban, részben a Math. Annalenben jelentek meg. Talán legjelentösebb érdeme a Tentamen és az Appendix második kiadásának elökészítésében végzett munkája" (Szénássy 367).
    25.4 "Members of the Hungarian Academy of Sciences among the Professors of the Technical University Budapest ... Tötössy, Béla (1854-1923) matematician 1899" (Periodica Polytechnika. 200 Years of the Technical University Budapest 1782-1982 26 [1982]: 70, 72).
    25.5 "Kammermusik. Sonntag nachmittag hielt der Budapester Kammermusikklub sein diesjahriges fünftes Konzert, das der Dirigent, Professor des Polytechnikums Dr. Béla Tötössy, mit grossem musikalischen Verständnis leitete. Zur Aufführung gelangten u.a.: das Händelsche Konzert für Streichinstrumente in D, das Beethoven'sche Streichquartett Opus 59 Nr. 3. und Mozarts Klavierkonzert in D. Das zahlreich erschienene Publikum dankte lebhaft für die Darbietungen und feierte besonders den Dirigenten, dem ja auch der Löwenanteil an dem Erfolg gebührte". (Újságcikk kivágás, ismeretlen forrás)
    25.6 "Sonntag nachmittags fand im Katholikenklub das fünfte Konzert des Budapester Kammermusikklubs statt. Bei dem Konzert wirkte auch das Technikerorchester mit. In der Eröffnungsnummer, dem D-Dur-Konzert für Streichinstrumente von Händel, erwiesen sich die Solisten Paul Bec ker, Ladislaus Turnai und Viktor Zfivny als tüchtige Musiker; aus Mozarts Klavierkonzert holte Herr Nikolaus Guttmann mit viel musikalischem Empfinden die anmutigen Schönheiten heraus. Es gelangten noch ein Streichquartett von Beethoven und eine Orchestersuite von Hansen zur Aufführung. Für Präzision und Schwung in der Wiedergabe sorgte Dr. Béla Tötössy, Professor des Polytechnikums, der das Orchester mit grosser Verve leitete. Ein zahlreiches, zumeist aus den Angehörigen der Mitwirkenden bestehendes Publikum dankte mit reichem Applaus für die tüchtigen Leistungen". (Újságcikk kivágás, ismeretlen forrás)
    25.7 "Meghalt Tötössy Béla -- Az Új Nemzedék tudósítójától, -- Tötössy Béla dr. müegyetemi professzor, a budapesti József-müegyetem ábrázoló geometriai tanszékének vezetöje tegnap délelött, 69 éves korában hirtelen meghalt. Az idös úriember jó egészségnek örvendett az utóbbi idöben is, és vasárnap délelött elindult rendes sétájára. A Sándor-utcában, a Nemzeti Múzeum mellett hirtelen rosszul lett, összerogyott és néhány perc múlva meghalt, alkalmasint agyvérzés következtében. Tötössy Béla 1854-ben született és már fiatal éveiben hatalmas matematikai és geometriai tudást szerzett magának. 1878-ban részt vett Bosznia okkupációjában is, mint tartalékos tiszt, és hösies magatartásáért a király a Signum Laudis-szal tüntette ki. A múlt század végén hosszú ideig vezette a középiskolai tanárképzö intézetet, a müegyetem ábrázoló geometriai tanszékének pedig 1883-tól kezdve, tehát immár negyven esztendeje volt tanára. Egyszersmind tanárelnöke volt a müegyetem kitünöen müködö technikus étkezö intézményének és a legnehezebb idöben nagy mértékben hozzájárult a diáknyomor enyhítéséhez. Számos szakkönyvet írt és ezeket a külföld is elismeréssel fogadta. A Tudományos Akadémia húsz évvel ezelött választotta tagjai sorába és tizenkét éve megkapta a Ferenc-József-rend középkeresztjét is" (Új Nemzedék [Temesvár] n.d.)
    25.8 "Töttössy tanár halála az utcán. Zepethneki Töttössy Béla dr. müegyetemi tanár, a Ferenc József rend középkeresztese, vasárnap délben a Nemzeti Múzeum kertje elött összeesett és meghalt. Halálát szívszélhüdés okozta. A 69 éves professzor a müegyetemen az ábrázoló geometria nyilvános rendes tanára volt, egy idöben a mérnöki és építészeti szakosztály dékánja. A Magyar Tudományos Akadémia már régebben levelezö tagjává választotta. Tagja volt az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak, a kolozsvári egyetem pedig tiszteletbeli doktorrá avatta. Számos matematikai dolgozata jelent meg a hazai és külföldi egyetemek kiadványaiban. Nevét a külföldi tudományos kongresszusokról jól ismerték mindenfelé. A tudományokon kívül a legszívesebben zenével foglalkozott. A müegyetemi ifjúság zenekarának elnöke és karnagya volt" (Újságcikk kivágás, ismeretlen forrás)
    25.9 "Tötössy Béla 1854-ben született és fiatal éveiben matematikai és geometriai tanulmányokkal foglalkozott. 1878-ban részt vett a boszniai okkupációban, ahol a Signum Laudissal tüntették ki. Hosszú idön át a középiskolai tanárképzö intézet vezetöje volt, 1883-ban pedig a müegyetem ábrázoló geometriai tanszékének lett a tanára. Közel negyven éves egyetemi tanári müködése alatt páratlan tudásával mindenkor hallgatói tiszteletét és szeretetét érdemelte ki. Számos szakkönyvét külföld is elismeréssel fogadta. Tudományos müködése elismeréséül az Akadémia tagjává választotta. Vasárnap délelött a Föherceg Sándor utcában, a Múzeum-kert kerítése elött, hirtelen rosszul lett és összeesett dr. Tötössy Béla 70 éves nyugalmazott müegyetemi tanár. A kihívott mentök dr. Tötössyt már halva találták. A helyszínre ment rendöri bizottság orvosi megállapítása szerint a nyugalmazott egyetemi tanár halálát agyvérzés okozta. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállították". (Újságcikk kivágás, ismeretlen forrás)
    25.10 "Töttössy Béla dr.-nak, a kiváló tudósnak temetése délután fél öt órakor volt a kerepesi temetöben. A temetésen nagyszámú közönség gyült össze, hogy lerója kegyeletét az ifjúság nagy barátja és nevelöje iránt. Az egyházi szertartást lattfelder Gyula dr. megyéspüspök végezte fényes papi segédlettel. A szertartás után a Magyar Tudományos Akadémia, a Müegyetem és a Természettudományi Társaság nevében Szily Kálmán dr. müegyetemi tanár, a Müegyetem nevében Tirszka Lóránt, az egyetemi énekkar és kórházegyesület nevében Hindy Zoltán dr. búcsúztatták el a halottat. Az egyetemi énekkar gyászdalt énekelt, mely után megindult a temetési menet, melynek soraiban voltak Szabó Gusztáv dr., Zemplén Géza, Kürschák József, Rejtö Sándor, Ilosvay Lajos dr., Zielinszky Szilárd dr., Ziepernovszky Károly dr. müegyetemi tanárok, Varsányi Emil, Leitner Jenö és König Dénes magántanárok. A sírnál az ifjúság képviselöje mondott búcsúbeszédet. Az egyetemi énekkar gyászéneke után a koporsót lebocsátották a sírgödörbe" (Újságcikk kivágás, ismeretlen forrás)
    25.11 "Tötössy Béla müegyetemi tanár, a müegyetemi tanács kiküldöttje a kórházegylet választmányába" (Egyetemi Lapok 1904. április 16. Elsö évfolyam, 7. szám)
    25.12 "Béla v. Tötössy, Professor. Budap. Technische Hochschule. Math., Darstell. Geometrie. 1882-" (Krücken II. 655-56).
    25.13 "Tötössy Béla (Billéd, 1854. aug. 5. -- Bp., 1923. szept. 2.): matematikus, müegyetemi tanár, a MTA l. tagja (1899). A zürichi müegy.-en végezte tanulmányait és kezdetben ott is müködött. 1882-töl a bp.- müegy.-en a magántanári képesítés megszerzése után 1889-ben az ábrázoló geometria ny. rk., 1893-ban ny. r. tanárává nevezték ki. 1899-ben a kolozsvári egy. tb. bölcsészdoktori címmel tüntette ki. Sajtó alá rendezte Bolyai Farkas Tentamenjét és az Appendix második kiadását. -- F. m. Über die Fläche vierter Ordnung mit Cuspidalkegelschnitt (Mathem. Annalen, XIX.). Irod. Szily Kálmán: T. B. (Technika, 1923. 7-10. sz.); Szily Kálmán: T. B. (Akad. Ért. 1924)" (Magyar Életrajzi Lexikon II. 910). A két Szily féle forrás egy nekrológ ugyanaz szövege.
    25.14 "Tötössy Béla. Tötössy Béla müegyetemi ny.r. tanárnak temetésén, 1923. szeptember 5-én, a m. kir. József-müegyetem tanácsa nevében a következö gyászbeszédet tartotta dr. ifj. Szily Kálmán, a mérnök- és építészosztály e.i. prodékánja: Amikor a müegyetem nyári csendjét felváltani készül az újra beköltözö élet zaja, amikor a magyar fiatalság egy új évjárata jö szomjas ajakkal a tudomány kútjához, fekete zászlók fogadják az újonnan érkezöket, és komoran adják tudtul a gyászhírt, hogy a halál angyala látogatta meg a müegyetemet, és hogy kiragadta a tanárok sorából Tötössy Bélát. Óh, mily tragikusan szomorú találkozása ez a müegyetemre jövö ifjúságnak, mely elsö lépését teszi meg földi hivatásának ismeretlen jövö felé vezetö útján, és a müegyetemröl távozó öreg tanárnak, aki földi életpályájának utolsó lépését teszi meg, és ezzel átlép abba az ismeretlen birodalomba, amelyböl nincs visszatérés, amelyet az emberi elme tudása számára soha fel nem kutathat, de amelynek rejtelmes sötétjébe a földi lét nyomorúságában vergödö emberi lélek a hit szövetnékével visz be fénysugarat. És ugyanez a fénysugár enyhíti azt a fájdalmat is, amely most szívünket tépi, amikor örök búcsúvételre gyültünk össze ravatalod körül, mert beviszi szívünkbe azt a magasztos vígaszt, hogy nem halt meg az, amit Benned itt e földön nagynak, szépnek, jónak, nemesnek ismertünk, hogy mindez nem csupán mint Lényed emléke él tovább mibennünk, amíg mi is rá nem lépünk a túlvilág hídjára, hanem ott a túlvilágon életet él halhatatlan lelkeddel. Tötössy Béla földi élet útján az elsö elhatározó lépést ezelött egy félszázaddal tette meg, amikor mint gyermekifjú elhagyta a szülöi várost, Temesvárt és Zürichbe ment, hogy az ottani nagyhírü müegyetemen, amely akkor valóságos Mekkája volt a tudást keresö technikus-világnak, mérnökké képezze ki magát. Az ifjút férfivá érlelö éveket Zürichben töltötte és ezek az évek sorsdöntöek voltak életpályája, családi élete és egyénisége kialakulásában. Tanárai közül reája legnagyobb hatást Fi edler, a geometriának tudós tanára tette és ez a hatás olyan nagy volt, hogy mihamar letérítette az eredetileg választott életpályáról, a mérnökségröl és kifakasztotta benne az igazi hivatást, hogy a geometriai tudományokat, mint tudós müvelje és mint tanár hirdesse. Ezért késöbbi zürichi éveiben már kizárólag geometriai tanulmányokban mélyed el és tanárának, Fiedlernek egyik legkiválóbb tanítványává, majd munkatársává válik. Zürichben találja meg azt a nöt, aki hitvesévé lön, aki lélekben-nyelvben magyar asszonnyá válik és aki vele lelkileg teljesen egybeforrva az élet minden viszontagságában, a sors jó és rossz fordulataiben hüséges élettársa. De Zürich kétségen kívül döntö hatással volt jellemének és az életröl vallott felfogásának kialakulására is; a svájci polgár igénytelen, egyszerü, kötelességteljesítö életmódjának éveken át történö szemlélése bizonyára nagyban hozzájárult annak a nemes felfogásnak a megerösödéséhez, amely egész élete folyását irányította, hogy nem az anyagi javak mohó keresése, nem a hatalomért való törtetés, hanem a becsületes munka, a kötelességteljesítés, a kevéssel való megelégedés és a szép családi élet teszi az embert magánéletében boldoggá és közéletében hasznossá. A hazai tudományos körök figyelme csakhamar ráterelödött a Zürichben dolgozó fiatal tudósra; így Tötössy Béla már 1882-ben a budapesti József-müegyetemre kerül, ahol kezdetben a nagy matematikusnak, König Gyulának oldalán mint repetitor müködik, majd pár év múlva megszerzi a magántanári habilitációt és már 1889-ben katedrát nyer, az ábrázoló geometria tanárává neveztetik ki. Fiatalos tüzzel, lázas lelkesedéssel végzi munkáját a fiatal tanár; az ábrázoló geometriának, a mérnök, az építész, a gépészmérnök ezen nélkülözhetetlen alaptudományának anyagát is valósággal megfiatalítja, mert beleviszi a modern projektív geometriát. Az évek, az évtizedek múltak, a fiatal tanár közeledik a pátriarkák életkorának küszöbéhez, de a tüz, a lelkesedés gyengítetlenül megmaradt. Az utolsó emberöltö alatt végzett magyar mérnökök mind tanítványai voltak Tötössy Bélának és alig lehet ezek között olyan, aki ne hála és szeretet meleg érzésével gondolna vissza a szigorú, de mindig igazságos, jó tanárra. De a hála és szeretet nem csupán az elöadó és vizsgáztató tanárt illeti meg, hanem megilleti azt a Tötössy Bélát, aki a tanári hivatásnak ideális felfogásában önmagát valósággal megsokszorozva fáradoz azon, hogy a müegyetemi ifjúság anyagi életét lehetöleg gondnélkülivé és lelkiéletét szebbé tegye. Tanárelnöke a müegyetemi menzának, tagja az Egyetemi Kórházegylet igazgatóságának, tagja a Szent Imre internátusegyesület igazgató- választmányának, dominusa a "Hungária" magyar technikusok egyesületének, elnöke a müegyetemi zenekarnak. Tötössy Bélára alkalmazva nem frázis az, hogy a tanítvány tanárában második atyját tiszteli. Ám a tanárnak nemcsak tanítványai, hanem tanártársai is vannak. Tanártársaival szemben Tötössy Béla mintaképe volt az ideálisan jó kollégának, aki részt vesz társai örömében-bánatában, aki kitárja egész szívét és megosztja lelke kincseit. Tanártársai Tötössy Bélában a tanárt, a tudóst tisztelték és az embert szerették. A müegyetem közügyeiben állandóan tevékenyen részt vett Tötössy Béla, a vállalt munkát mindig az öt annyira jellemzö pontossággal és lelkiismeretességgel végezte el; a rektori tanácsnak három éven keresztül volt tagja, mint a mérnök- és építészosztály dékánja. Tötössy Béla nem csupán a mérnökképzés terén szerzett elévülhetetlen érdemeket, hanem a középiskolai tanárképzésre is irányítólag hatott, amennyiben a geometria magasabb fejezeteiböl elöadásokat tartott a tanárképzö intézetben és tagja volt az országos középiskolai tanárvizsgáló bizottságnak. Ám az a nagy tanári elfoglaltsága sem ölte meg Tötössy Bélában a tudóst. Nagy eredménnyel és buzgalommal fejleszti tovább választott tudományát, a geometriát; a Mathematische Annalenban megjelent nagy értekezésén kívül egymásután jelennek meg értekezései az Akadémia matematikai és természettudományi folyóiratában. A tudósnak nyújtotta az elismerés pálmáját a Magyar Tudományos Akadémia, amikor öt 1899-ben levelezötagjává választotta, és a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem, amikor öt a tiszteleti bölcsészdoktori címmel tüntette ki. Tötössy Béla lelkes felkarolója és támogatója volt annak a gondolatnak, hogy a magyar matematikusok és fizikusok társulatba tömörüljenek; ott állott a Mathematikai és Fizikai Társulat bölcsöjénél és a társulat ügyeinek intézésében élénken részt vett, mint választmányának tagja. Tötössy Béla! Végigpillantottunk azon a félszázadon, amely nyilvános életed elsö stációja, Zürich, és utolsó stációja, ravatalod, közé esik. E félszázad alatt nem léptél ki hivatásod kereteiböl, megmaradtál tanárnak és tudósnak és mégis mily sokoldalú, eredményekben minö gazdag, hatásban mily hasznos és áldásos életed! De a közélet férfiának is van magánélete, van szíve, amely örülni és szenvedni tud. A Te jellemed, szerénységed, egyéniséged harmonikus derüje valósággal predesztinált arra, hogy boldog légy. Boldog is voltál, noha nem volt könnyü az életed, noha gondból, bajból, sorscsapásból böven kijutott; de mégis boldog voltál, mert minden megpróbáltatáson átsegített és lelked nyugalmát mindig visszaadta az Istenben való eleven hited, és az a nagy szeretet, amely családod tagjait összefüzte. A tér világát kutató elméd megszünt dolgozni, a családodért, az ifjúságért, a jó barátokért, a hazáért oly melegen érzö szíved megszünt dobogni, lelked elszállt abba az ismeretlen végtelenbe, megjelenik Teremtöd elött és a lelkek ismeretlen nyelvén szerényen mondja: 'Uram, befejeztem földi életpályámat és azt hiszem, hogy megtettem kötelességemet'. Igen, megtetted kötelességedet! Ezzel vesz Töled örök búcsút a József-müegyetem tanácsa és a Magyar Tudományos Akadémia. Porlandó tested a sír mélyébe süllyed, halhatatlan lelked az ég magasába száll; de emléked és munkád a miénk marad. Isten veled!" (Szily 97-99).

26. Zepethneki Tötössy, Munkácsy, Szabó 1862:
    26.1 "Egy ismeretlen Munkácsy-kép <http://www.totosy.com/totosydocumentation(mayereuzsenia1862).html>. A müvész elsö szerelme. Egy kolléganönél látogatást tettem Székesfehérvárott; a falakon régi festményeket és képeket láttam. A sok kép között egy kis leányfej tünt föl. Ceruzarajz, de lehelletszerüen finom és artisztikus kivitele mellett roppant erös lélektani vonásokkal domborodik ki a lányos báj, szinte gyermeteg kecsesség. Feltünt az ábrázat csodás, szinte megszólaló természetessége, a maga elragadó pillantásával és mosolyával. "ki ez a bájos leányzó?"-- kérdeztem én. "Én vagyok" -- felelte egy 73 éves matróna. Meglepetve néztem rá és úgy éreztem, hogy a hajdan szépséges leányarc fonnyadt vonásait még szinte föl lehet ismerni. "Ki rajzolta ezt a pompás arcképet, melyen a leányos üdesség olyan természetességgel ömlik le az arcról?" -- "Munkácsy Mihály" -- felelte az ösz asszony. "Ki rajzolta...?" -- kérdeztem én hitetlen Tamás módjára. "Munkácsy Mihály" -- felelte egészen nyugodtan a tiszteletre méltó öregasszony. Én mintegy akaratlanul odaugrottam az aranyrámás kép elé, akaratlanul a sarokba néztem és legnagyobb csodálkozásomra ezt a nevet találtam: Munkácsy 1862. Az ö aláírása, az ö betüi, neve után az ö vonása. Ismerem Munkácsy aláírását, tehát tüstént láttam, hogy ez az ö neve, az ö müve. Alig tudtam szóhoz jutni ... egy eredeti Munkácsy ... egy eddig ismeretlen Munkácsy. Megkérdeztem, mi ennek a képnek a története és így tudtam meg, hogy ez a kép Munkácsy elsö szerelmének az élö tanúja. A tiszteletreméltó anyóka, Szabó Szeréna tanárnö édesanyja, Szabó Zsigmond fötisztviselö özvegye, nagy nehezen és nagyon szerényen, de áhítatos meghatottsággal elmondta a kép történetét. Szabó Zsigmondné, akkor még Mayer Euzsénia, tíz éves korában édesanyjával látogatóban volt Újaradon, 1862-ben, Tötössy Lajosnál, Zselénszky Róbert gróf uradalmi ügyészénél. Ennek a Tötössy Lajosnak, Tötössy Béla müegyetemi tanár volt a fia. Az ügyész a grófnak egyik kastélyában lakott. A gróf ekkor magához hívta vendégül Szamosy János festöt. Szamosy a kastélyban egyazon a loggiás folyosón kapott szállást. Ekkor került hozzája Munkácsy Mihály, a volt asztalossegéd is. A piktorinas rajzolgatott, de nagyon szegény volt. Voltaképpen még Lieb Mihály volt a neve. A szerény festönövendék megismerkedett a Tötössy-családdal és az ügyész, hogy a müvészinason valahogy segítsen, megbízta Munkácsyt, tanítaná két fiát: Gézát és Bélát rajzra; ezért ebédet és vacsorát adott neki a családi asztalánál. Tötössy Béla késöbb a müegyetemen rendes rajztanár volt [sic] és nemrégiben halt meg. A fiatal, tizenhét évet múlt ifjú nagy buzgalommal tanította a fiúkat a rajzmesterségre, de épp oly buzgalommal járt a család ebédjére és vacsorájára is, nemcsak azért, mert jó magyar ínyes-fogásokon kedve szerint jóllakhatott, hanem azért is, mert az asztalszomszédja egy bájos, csöszke, csitri kis leányzó volt. Az ifjú merengö szemekkel nézte a gyermek leányzót. A kamaszodó ifjú ébredö müvészléleknek müvészszeme, a müvészi modellt látta-e csak a leányarcban? -- ki tudott volna egy kifejlödö müvészlélek belsejébe belelátni. Munkácsy sokat foglalkozott a kis Zsenivel, tehát a nagy zseni a kis Zsenivel, s miután a két Tötössy-fiú arcképét megrajzolta, megkérte Tötössy nénitöl, engedné meg, hogy a kis Zsenit is lerajzolja, mert ez a leányfej nagyon alkalmas szép portréra. A néni megengedte és átvezette a kis Zsenit a folyosón Munkácsy legényszobájába. Szabó Zsigmondné ma is emlékszik a szobára; meszeltfalas, boltozatos, rideg szoba volt. A falak teleaggatva rámátlan fejstúdiumokkal, a padlón két tulipános láda, a flóderozott asztalon pedig ceruzák, ecsetek, tubusok, rajzok és egy paletta, keresztül-kasul zseniális rendetlenségben. A kis Zseni mindig félve ment be a piktor ifiúrhoz modellt ülni. Még emlékszik reá, sovány, csontos, nyurga legény volt, se bajusza, se szakálla; de buja, torzonborz haja volt, és szemei félelmetesen ragyogtak. Többször és sokáig ült a festö elött. Észrevette, hogy Munkácsy néha nem is dolgozott, hanem lebocsátva kezét, mélyen, merengve nézett bele a leány arcába. -- "Készen van már a kép, bácsi?" -- kérdezte ilyenkor a félénk Zseni. -- "Még nem" -- felelt Munkácsy és újra belefogott a munkába; ötször vagy hatszor ült a kis Zseni modellt, a kép végre elkészült. Mikor a kép készen lett, maga Munkácsy adta át a képet Zseninek. A jó házigazda azonban a képet két pengö forinttal hálálta meg. Munkácsy Mihály egyideig még Újaradon maradt és mindig érdeklödött a szép Zseni iránt, de a kis Zseni mindig félt a torzonborzhajú müvészinastól, akinek ruházata is szegényes, kopott és különös volt, aki olyan hallgatag természetü volt, és aki olyan szép ábrázatokat tudott alkotni. A mester, a jó öreg Szamosy, ekkor mondotta Tötössy Lajosnak: -- "Sohasem lesz Miskából müvész, tud ugyan rajzolni, de nem úgy gondolkozik, amint én akarom"-- Hogy azonban az ifjúnak nagyon tetszhetett a tíz éves, de már fejlett, okos leányka, kiviláglik abból, hogy Tötössy Lajosnak nem egyszer megmondotta, hogy milyen szép leány ez a Zseni, és hogy azért rajzolta le, mert olyan különösen szép leányarca van. Érdekes azonban, hogy Munkácsy Mihály, a nagy müvész, emlékirataiban is megemlékezik az újaradi kosztos házról; leírja, hogy milyen jól tartották és föleg, hogy milyen jó fözelékeket kapott, hogy pedig az uradalmi ügyész asztalán dúsan lakmározhatott, az nyilvánvaló. Szamosy Munkácsy Mihályt nemsokára Harsányi Pálnak ajánlotta, aki akkor a képzömüvészeti társulat igazgatója volt. Munkácsy "A hazatért honvéd" címü képet mutatta be, melyet alighanem még Újaradon készített és Harsányi tüstént pártfogásába vette. A "Kukoricapattogtatás" címü képe már feltünést keltett, de még ezután is kénytelen volt cégtáblákat is festeni. Amikor néhány év múlva a bécsi, müncheni és düsseldorfi kiképzés után, a "Siralomház" címü müve után, arcképe megjelent a Vasárnapi Újságban, az öreg Mayer ezt a képet, az aláírást eltakarva, megmutatta leányának. A leány ezt felelte: -- "ha nem volna szakálla, azt gondolnám, hogy a Miska". -- Miska és Zseni soha többet nem látták egymást. Munkácsy egy francia nöt vett feleségül, Zseni pedig egy temesvári magas hivatalnoknak lett a felesége és boldog családi életet élt. Sokszor eszébe jutott a torzonborzhajú, égö szemü müvész, akit sohasem szeretett, de akitöl félt. De hogy Miska legény annak idején nagyon szerethette ezt a bájos leánygyermeket, az nagyon valószínünek látszik. Egy tizenhét éves legény lelkében egy tíz éves leánykának tüneményesen szép arca is több lehet egyszerü modellszépségnél. Ennek a leánynak az arcképe az elsö befejezett müvészi alkotása Munkácsynak és az a szeretet, melegség és finomság, amely a kivitelben megnyilvánul, mutatja, hogy ez több volt egyszerü rajzgyakorlatnál, ehhez már Munkácsy szíve is hozzászólt, tehát az ö érzése is inspirálta. Ennek a képnek a fölfedezése azért is érdekes, mert ebböl a korból a müvésznek még nem maradt fenn ilyen befejezett munkája. Vértes József". (Újságcikk kivágás, ismeretlen forrás) Nota bene: Munkácsy Emlékeim-ben (87-91.) leírja ugyan aradi tartózkodását és megemlíti két tanítványát, de nem név (Tötössy) szerint. A rajzról fénykép van A Zepetneki  Tötösy család adattárá-ban (83. oldal) amelyet Tötössy Edith, T. Béla dr. leányának hagyatékából ered. Az eredeti rajz dr. Tomkó Bélánénál van Budapesten (1992) <http://www.totosy.com/totosydocumentation(mayereuzsenia1862).html>.
    26.2 "A grófi kastélyban lakott az uradalom ügyésze, bizonyos Töttössy Lajos. Ez a Töttössy maga is festegetett és elhatározta, hogy a két kisfiát rajzórákra fogja. Meg is kérte Szamossyt, hogy adjon órákat a gyerekeknek, de az nem vállalta, mert nem ért rá. Hanem maga helyett a famulusát ajánlotta, ad az órát szívesen, ha kosztot kap érte. Miska nagy örömmel vállalta a hivatalt, keblét viharos büszkeség dagasztotta, hogy most már ö tanít másokat rajzolni, ha mindjárt gyerekeket is. Töttössyéknél pompásan föztek. Ahogy egy grófi ügyész gazdag házánál fözhettek. Miska bámulatos pusztítást müvelt az ételben tizennyolc esztendejének hatalmas étvágyával. S ahogy megtörölte száját, már ment át a szomszédszobába a Béla gyerekkel, meg a másikkal az órát megtartani. Ott ült még egy leánygyermek is, a kis Mayer Zseni. Ez a kis Zseni rokongyerek volt és szülei egy kis vidéki erösödésre küldték le Töttössyékhez. Miska azonnal lerajzolta. Igen gondosan csinálta, mert az a titkos remény motoszkált benne, hogy a rajzot megveszik, ha sikerül. Aztán meg újabban nem ceruzával rajzolt, hanem Szamossy útmutatása szerint krétával s ebben akarta gyakorolni magát. Öt napon át dolgozott a rajzon egy-egy fél órát. Kitünöen sikerült. És csakugyan pénzt is hozott: az öreg nagymama két ezüst forintot adott érte az ifjú müvésznek" (Harsányi I. 182-83).

27. Zepethneki Töttösy Kálmánné 1906:
   "Krassó-Szörény vármegye területén az Almás völgyében nagyobb, mintegy 20.000 méter hosszú és 7.000 méter széles szóntelepek feküsznek, a melyek legnagyobb részére többen bányamüvelési jogosítványokat és pedig föleg zártkutatmányi engedélyeket eszközöltek már ki. E telepek megfelel? tökeerö és szállítási eszközök hiánya miatt még föltárásra nem kerültek, csupán néhány bányatelek van a müvelés legkezdetlegesebb stádiumában. Elözetesen meghallgatott szakért?k véleménye alapján arról értesülvén, hogy e telepek föltárása és intenzív müvelés alá vétele esetén a hazai szénpiacz elöre láthatólag jó minöségü készletekkel és böven lenne táplálható, bizalmas utón és feltünés nélkül folytatott elözetes tárgyalások után, összesen 1 279, eddig magánosok kezében levö zártkutatmányra sikerült a kir. kincstár elövételi jogát biztositan[i]. E zárt kutatmányok birtokosai a következök: Matesseran Jenö, Westphalen Viola, özv. Töttössy Kálmánné (Kálmán dr.jur. M2 Németcsanád 1865.12.8. - Nagyszentpéter 1938.1.20.felesége 1N <http://www.totosy.com/partsix.html>) és társai, Schnell János, Frinku Pavel, Dannenbaum Richárd, Szabó Gusztáv, Benke Gyula, Ristics Károly, dr. Fáy Ignácz és társai, Kremsier Sebestyén és társai, végül Novacovics Miklós" (Förendiházi irományok, 1906. XIII. kötet 550-593. sz. 1906-570 (1906-XIII-455).

28. Zepethneki Tötössy Kálmán Német-Csanád 1869:
   "Mikolocics András m. k., László István m. k., Vigh Antal m. k., Kis Antal m. k., Korván Sándor m. k., E. Simon János m. k., Engler Pál m. k., Kollár Tam. György m k., Kis András m. k., Mikolovits András m.k., Simon Mihály m.k., Tóth Antal m.k., Hasztich Pál m. k. Pálfy Mihály m.k., Orszler Mihály m.k., jegyzö., (P. H.) Kis-Zombora községnek elöljárósága és választmánya, mint a község képviselöje. Német-Csanád község elöljárói és választmánya, mint az egész község képviselöi. (P. H.) Kranczer Péter m.k, biró Johann Potschen, Anton Jung, Péter Jung, Johan Jung, Nikolaus Balthasar, Nikolaus Hinkel, Johann Schütz, Nikolaus Aubermann, Péter Jung, Josef Witye, Georg Wolf, Tötössy Kálmán m.k., Gulyás Antal m.k., Péter Wolf, Anton Korek, Kompór György" (Viselöházi irományok, 1869. I. kötet 1-104. sz. 1869-43 [1869-I-119]).

29. Zepethneki Tötössy Penzió 1938-1948:
   "Abban az idöben papa (dr. Láng Lajos [1885-1952] ügyvéd, az Angol-Magyar Bank ügyésze és igazgatósági tagja, felsöházi tag), aki nemcsak a felsöházi mentesítés, hanem kormányzói kivételezés alatt is állt, elköltözött a csillagos házból, esetleges kimagyarázkodásokat elkerülendö. Visszakerültek az Ádria palotába, ha nem is saját lakásukba, hanem a szomszédos Tötösy [sic] penzióba, ahol egy csomó ilyen náci szempontból gyanús egyén talált menedékre" (Láng 2. 276-319, 290).

30. Zepethneki Töttösy Ernö 1918-1995:
    31.1 "Töttösy Ernö, dr. -- (1918, Szombathely) -- Az újpesti Könyves Kálmán reálgimnázium diákja, s mint diák az "Az újpesti diákok" címü havi diákújságot szerkeszti. 1936-tól 1940-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi fakultásának hallgatója. Egyetemi tanulmányai alatt ösztöndíjjal Európa országaiban utazgat. 1940-ben a Magyar Külügyminisztérium ösztöndíjával bulgáriai tanulmányútra megy. 1940 végén tényleges katona. Utána másfél évet tölt orosz hadmüveleti területen. 1944. novemberében leteszi az egységes bírói és ügyvédi vizsgát. 1945-töl ügyvédi gyakorlatot folytat. 1952-ben letartóztatják (tiltott határátlépési kísérletért) s másfél esztendei vizsgálati fogság után -- kereszténypárti illegális összeesküvés vádjával -- 12 évi börtönbüntetésre ítélik. Fogságából 1956-ban szabadul, a forradalom napjai alatt. 1956 végén Nyugatra menekül s Belgiumban telepszik le. -- Munkái: Ki gyújtotta meg a fáklyát (diplomáciai történelmi munka az elsö világháborús felelösség kérdéséröl, a Magyar Külügyi Társaság pályanyertes müve), -- A bolgár külpolitika (Külügyi Szemle, különlenyomat, 1940), -- Olaszország balkáni politikája (Külügyi Szemle), -- "Een kleine jongen" (novella, a Het Belang van Limburg és a Nieuwsblad karácsonyi számában, 1957), -- Belgiumi Magyar Útmutató (Caritas kiadás, Bruxelles, 1958), "Procés secréts devant les tribunaux hongrois" (La Cité napilap, Bruxelles 1958), -- "De gist van de Hongaarse vrijheidstrijd" (tanulmány, Onz Zontagsblad, Bruxelles 1958), Menekült és menekültjog (Madách és Széchenyi Kör, Köln 1961). Versei, novellái és tudományos cikkei ezenkívül a Dél-amerikai Magyar Hírlapban, a Kanadai Magyarságban, a Katolikus Magyarok Vasárnapjában, a Katolikus Szemlében, a Magyar Házban és a Nemzetörben jelennek meg, valamint belga napilapokban és folyóiratokban. -- Töttösy Ernö a Magyarok föszerkesztöje éveken át, a Magyar Iroda vezetöje és az idegenosztályon az olasz, spanyol és jugoszláv emigránsok ügyintézöje" (Mérö 137-38).
    31.2 "Dr. Tötösy Ernö (Belgium) 1918-ban született Szombathelyen. Gimnáziumi éveiben "Az újpesti diákok" szerkesztö-bizottságának elnöke. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetemen végzi és ugyanitt szerez jogtudományi diplomát. Ezzel egyidöben egy heti -- és egy havilap fömunkatársi teendöit látja el. Másfél évet tölt orosz hadmüveleti területen és még katona, amikor kitüntetéssel teszi le az egységes bírói és ügyvédi vizsgát. 1945-töl mint ügyvéd dolgozik és az ipari államosításokig két vállalat jogtanácsosa. 1952-ben menekülni próbál az országból.Országos körözés alapján tartóztatják le, majd illegális kereszténypárti összeesküvésért 12 évi börtönre ítélik. A börtönböl a forradalmi események szabadítják ki. Ekkor részt vesz a keresztény pártok szervezésében és egyesítésében, majd a nagy magyar tragédia bekövetkezése után Nyugatra menekül családjával együtt. Belgiumban alapít új otthont. Itt föszerkesztöje lesz a jól ismert Magyarok c. havilapnak és vezetöje a belga Keresztény Szakszervezeti Szövetség keretében müködö Magyar Irodának" (Szabó 182-87).
    31.3 Borbándi Gyula, A magyar emigráció életrajza 1945-1985: Dr. Töttösy Ernö az emigrációban végzett tevékenységeire utalások: 392, 419, 422, 440, 452, 461, 469, 471.
    31.4 "Tottosy, Ernest Maria, lawyer; b. Szombathely, Hungary. Dec. 8, 1918; s Erno and Maria (Preglej) T; LL.D., Budapest (Pazmany) U, 1943. Judge and Atty with highest distinction, 1945, m. Eva Fraknoy, Sept. 4, 1943, children -- Eva, Marianne. Admitted to Budapest bar 1940; practiced in Budapest, 194052; sec. Christian Trade Unions Belgium, 1957, pres., dir. United Atlantic I.C., Brussels, 1965, legal adv. fin. cons., Brussels, 1965; dir. Middle East Cons. Agy. Brussels. Mem. European Fedn. Overseas and East Refugees (gen. sec. 1977), European Congress Free Hungarians, Wilton Park Internat. World Press Orgn. Brussels. C. of C., Knight of Malta. Author: Who Has Burnt the Bonfire [sic], 1938; Vade-Mecum for Hungarians in Belgium, 1957; The Country of the Last Sentence, 1960; The Law of Refugees, 1961; Hongrie 56-76, 1976. Home and Office: 3 Lambeau Brussels 1200 Belgium" (Who's Who in the World 6th Edition).
    31.5 "Tottosy Ernest. Juriste international; Administrateur. Szombathely (Hongrie), 08. 12. 1918. Ep. Fraknoy Eve. Formation: Docteur en Droit de l'Université de Budapest; Docteur en Droit européen UCL. Carrière: Avocat au Barreau de Budapest (depuis 1940); Avocat près la Cour de Cassation de Budapest (1951); Réfugié en Belgique (1956); Service des étrangers, secrétaire permanent de la CSC; Directeur d'une Société 'Mutual Fund' New York; Administrateur de''United Atlantic I.C.' et 'Amitalia Fund'; Administrateur de la Lusitania Planning et Gérant de la Middle East Consulting Agency; Commissaire 'Tilapia International'; Traducteur juré. Chevalier de l'Ordre de Malte; Membre du Wilton Park International; Membre de l'Organisation mondiale de la Presse périodique; Président européen de 'World Federation of Free Hungarian Jurists'; Secrétaire général de la Fegomee. Adresse prof.: Avenue Lambeau 3, 1200 Bruxelles, tél. 02/735.26.64 ou 734.24.50, télex 24472. Date info: 02.02.1981". (Qui est qui en Belgique francophone 1981-85).
    31.6 "zepethneki Töttösy Ernö (1918-), kegyelembeli lovag (1978- )" (A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének Emlékkönyve 1928-1978. 73).
    31.7 "Tottosy, Ernest, b. 8. Dec. 1918, Szombathely, Hungary. International Jurist. m. Eve Fraknoy, 4. Sept. 1943, 2 daughters. Education: Doctor of Law, University Pazmany, Budapest 1940; High Jury of Judge and Attorney's examination, 1944-45; Doctor of European Law, University of Loewen, Belgium. Appointments: Budapest Bar Association, 1945; Secretary of the Christian Trade Unions, Belgium, 1957; Executive Manager of Mutual Fund Company, USA 1964; President United Atlantic Investment Corporation, 1965; President Amitalia Fund Management Company, 1970; Financial and Legal Advisor, 1974; Director, Middle East Consulting Agency, 1977; Secretary General Tilapia Food Aid Organization, 1982. Publications: Books: Who has burnt the bonfire [sic], 1939; Vade-Mecum for Refugees, 1957; The Refugee's Law, 1961; The Country of the last sentence, 1961; Hongrie 1956-76, 1976. Memberships: World Organization of Periodical Press, Belgium; Wilton Park International; Secretary General, European Federation of Overseas and East European Refugees; Vice President, World Federation of Hungarian Freedom Fighters; European Chairman of World Federation of Hungarian Jurists. Honours: Knight of Malta; Signum Laudia, Hungary, 1943. Address: 3 Av Lambeau, 1200 Brussels, Belgium" (Men of Achievement 11th Edition 671).
    31.8 "Tottosy, Ernest. b. Szombathely, Hungary, 8/12/1918. m. 4/9/1943 to Eve Fraknoy, 2d. Education: LLD cum laude, University Pazmany, Budapest, 1940; Judge and Attorney Highest Distinction, 1945. Present Profession: International Jurist; Managing Director, TFAO. Previous Employment: Attorney at Law in Budapest Bar Association; Secretary of Belgian Christian Trade Unions; Executive Manager, USA Mutual Fund Company; President, United AtlanticInvestment Corporation; President, Amitalia Fund Management Company; Director, Middle East Consulting Agency; Manging Director, Tilapia Food Aid Organization (TFAO). Publications: Who has burnt the Bonfire [sic], 1938; Vade-Mecum for Hungarians in Belgium, 1957; The Law of the Refugees, 1961; The Country of the last Sentence, 1961; Hongrie 1956-76" (The Hungarian Revolution before the Sentence of History), 1976. Memberships: World Organization of Periodical Press; Belgo-American Association; Belgian Atlantic Association; FEGOMEE. Honours: Knight of Malta; Signum Laudis, Hungary, 1943; Golden Medal of Arpad Academy, Cleveland, Ohio, USA. Biographical Recognition: Who's Who in the World; Qui est qui en Belgique Francophone. Address: Avenua Lambeau 3, 1200 Brussels, Belgium" (The International Who's Who of Contemporary Achievement 1984/85 790).
   31.9 "Az Európai Magyar Kongresszus egyik legaktívabb funkcionáriusát dr. Töttösy Ernö személyében kellene tisztelnünk, hisz a Pénzügyi Bizottság elnöke, a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának tagja ... de hogy tiszteljünk egy politikai prostituáltat, egy közönséges bünözöt, akinek jelenléte egy emigráns szervezet vezetöségében sem volna kivánatos? Töttösy Ernö dr. 1918-ban született Szombathelyen. Édesapja állami tisztviselö volt, fiát Budapesten tanittatta. Jogtudományi doktorátusa és egyesített birói-ügyvédi vizsgálya birtokában érte dr. Töttösyt a háború.... Vallásos ember lévén, dr. Töttösy -- 1952. október 30-i dátummal -- egy "önvallomást" írt, amelynek kezdete igy hangzik: "Minden kényszertöl és befolyástól mentesen, anélkül, hogy ebben a tárgykörben hozzám kérdést intéztek volna, egész életem büneire vonatkozó önvallomásomat, mint életgyónásomat az alábbiakban elöadom, hogy megtisztitsam lelkiismeretemet...." Az önvallomásban -- amely igy kezdödik: "... 8-10 éves koromban loptam elöször, egy kis bélyeget egyik barátom, Friedrich Vili albumából..." -- dr. Töttösy leírja, hogy tüzérzászlósként került ki az orosz frontra. Horvát származása révén jól megértette magát az oroszokkal. "Jólelkü szláv nép, amely utolsó kis burgonyáját is megosztja velem, de ez nem a katonának szól, hanem a vele nyelvet beszélö embernek" -- irja, majd meggyónja, hogy egy öreg zsidóasszonytól elvett egy gyorsforralót, s mindenütt ikonokat rekvilált, örömmel üdvözölte az 1944. október 15-ki fegyverszünetet, emiatt csaknem hadbiróság elé került. 1944 decemberében egységét az orosz támadás elöl visszavonta, emiatt letartóztatták, de megszökött. "Egyetlen dolgot, egy uj érzést vittem magammal: az istenfélelemböl kialakult vallásosságot" -- írja, majd így folytatja: -- "ez az érzésem segített át a pár hétig tartó, pincében töltött illegalitáson, amig az orosz csapatok felszbadítottak. Mert engem nemcsak politikailag, hanem egyénileg is felszabaditottak". A "felszabaditás" ugy meghatotta e vallásos lelket, hogy 1945 egyik hideg januári napján csatlakozott a kommunistákhoz és ez év augusztusában be is lépett a pártba ... "bánom azt" -- irja -- "hogy beléptem a Kommunista Pártba, félelemböl és meggyözödés nélkül. Amikor korábban tolmácsként ott müködtem, akkor is elsösorban a félelem vezetett, hogy betakarjam jobboldaliságomat. Vagy nem kellett volna belépnem, vagy meg kellett volna gyözödnöm mindenröl és belépnem!" Milyen megható! Épp csak az a baj, hogy Töttösy az önvallomásának ebben a részében nem emliti tolmács-igazolványa, majd agitátori igazolványa birtokában sikerült jelentös üzleteket lebonyolitania. Olajat, lisztet feketézett el, aztán áttért a pénzzel, értéktárgyakkal való üzletelésre. Önvallomásának ez a része valóságos kettöskönyvelés, egy-egy lirai sóhajjal afelöl, mennyire nem szép, nem rendes volt igy eljárni. 1945-ben megnyitott jogi irodája és jogi összeköttetései révén valósággal futószalagon produkálta a megveesztegetési ügyeket -- természetesen busás ellenérték fejében. 1949 táján kezdte meg dr. Töttösy az emigrálásra való készülödést. Elöször Balogh Antal volt ujpesti börgyárossal és feleségével együtt próbálta megszervezni a kijutást; ebböl a tervböl ugyan nem lett akkor semmi, de igy dr. Töttösy elött feltárultak az arany-, dollár- és ékszer-ügyletek lehetöségei; a vasfüggönyön való átjutás célja szentesitett számára minden eszközt. Hamarosan belekerült egy olyan ügybe, amely -- bizonyos "Keresztény Konzervativ Párt" nevü szervezet anyagi alapjainak biztositása cimén -- már politikai szinezetet is kapott; dr. Töttösy ugyan önvallomásában kerüli ezt a dolgot, de késöbb mikor a szervezkedés a kommunisták tudomására jutott és a vezetöket biróság elé állitották, dr. Töttösy igyekezett ettöl elhatárolni magát. Mindenesetre 1954. január 8-án a Budapesti Megyei Biróság B.III.002305/1953.-5.sz itéletében 12 évi börtönre itélte "a Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés lényeges anyagai támogatásban részesitésével elkövetett büntettben, külföldi fizetöeszköz, aranytárgy és aranyérme tiltott forgalomban való átvétele és eladása, ill. vételre felajánlásának elmulasztása által elkövetett, a népgazdaság érdekét sulyosan veszélyeztetö büntettben" való bünössége miattm a börtönböl 1956-ban szabadult.... Felmerül ezekután a kérdés: hogyan lehetett tagja dr. Töttösy Ernö a Szabadságharcs Szövetség vezetöségének? Egyáltalán: mi keresnivelója van egy emigráns politikai szervezetben az olyan embernek, aki egyszerre tud vallásos és kommunista lenni, aki csakis üzleti alapon vállal szerepet a kommunisták elleni harcban, s aki azóta sem tüntette ki magát semmi önzetlen akcióval...? Csak mellékesen emlitjük meg, hogy dr. Töttösy Ernö valutaüzleteiben még 1956 elött az a dr. Ember Sándor vállalt nagy szerepet, aki most az Európai Szabad Magyar Kongresszus Felvételi Bizottságában tevékenykedik s egyike azoknak, akik az uj tagok felvételéröl döntenek.... 1952. október 30-án kelt sajátkezü feljegyzésében dr. Töttösy Ernö szemrebbenés nélkül kiadta a kommunista hatóságoknak nemcsak dr. Ember Sándor nevét, hanem azét a svájci diplomatáét, Willy Stauderét is, aki az emigrációra készülö magyarok vagyonának kijuttatásában segédkezett! De mindez immár a multé, s bizonyosak lehetünk abban, hogy dr. Ember Sándor támogatta dr. Töttösy Ernö jelölését a Pénzügyi Bizottság tisztére -- ö csak tudja!..." (Magyar Szabadságharcos Parlament, Végrehalytó Bizottság. P.O. Box 249, Gracie Station, New York, N.Y. 10028. 08.10.1975. 19-22.)
   31.10 "Melléklet 13. Kivonatok dr. Töttösy Ernö sajátkezü életrajzi leirásából. Kispolgári családból származom. Édesapám állami tisztviselö volt. Édesapám vagyona Ujpesten egy bérház (4 lakásos) és egy villa Balatonalmádiban. A vagyon össz értéke kb. felszabadulás elötti idöben 55 ezer pengö. Édesanyám kereskedö családból származik. Ketten vagyunk testvérek, öcsém hiv. katonatiszt volt, 1945-ben fogságba esett, fogságból 1948-ban jött haza Szovjetunióból. 1949-ben Jugoszláviába szökött, hogy miért nem tudom, ahonnét még az évben visszatért. Én 1918. december 8-án Szombathelyen születtem, apám Ernö, anyám Bredler [sic] Mária, isk. végzettségem jogtudományi doktorátus és egyesitett birói és ügyvédi vizsga. Iskoláimat B.pesten végeztem, 1945 októberében ügyvédi irodát nyitottam Ujpesten és 1952. juliusáig praktizáltam. Feleségem kispolgári családból származik, apja ügyvéd volt. Házasságomból két gyermek született. Külföldön jártam 1939-ben Németországban és Jugoszláviában. Mindkét helyen 1-1 hónapot töltöttem. Látogatásom célja csupán szórakozás volt. 1934-ben Olaszországban mint diák 1 hónapra, 1936-ban 1 hónapot Ausztriában, 1940-ben ismét Olaszországban tanulmányi uton a Magyar Külügyi Társaság csoprtjával, 1940-ben Franciaországban majd 1-2 hétig átutazóban Svájcban. 1940 öszén pedig 2 hónapig Bulgáriában voltam. Fentieken kivül külföldön nem jártam. Perfekt beszélek németül, olaszul, franciául, jól beszélek oroszul, görögül, horvátul, angolul ... 8-10 éves koromban loptam elöször. Egy kis bélyeget egyik barátom (Friedrich Vili) albumából ... Mindig tiltakoztam, hogy bárki "nemzeti szocialistának" tartson, ámbár a szó ill. kifejezés valódi tartalma szerint kétségtelenül az voltam. Különösen gimnazista koromban -- majd 1940-ig lassan kiábrándulva Mussolini fasizmusát éreztem közel magamhoz ... A német hatásból -- de egészen más formában -- és törvényes elgondolásokkal pozitivumként vettem át egy bizonyos antiszemitizmust. Sohasem voltam kifejezetten antiszemita. Semmivel nagyobb ellenszenvet nem éreztem soha mint akár a horvátokkal, akik megbontották a történelmi Magyarország egységét, akik között pedig vérrokonaim is vannak. Mivel a németek-bedobta propagandára a zsidókérdés nálunk is napirendre került, természetes, hogy azzal foglalkozni kellett. Igy én sem vonhattam ki magam azon hatásokból, melyek annak az idönek minden jobboldali fiatalemberét befolyásolták. Ebben a kérdésben elfoglalt merész álláspontomat tartalmazza a "Palota-Ujpestben" 1938-ban -- an "Anschluss" után megjelent cikkem, melynek egyik jelmondata, -- a (példaképemnek tekintett horvát származásu Rákóczy mellett) szintugy horvát származásu Zrinyi Miklós -- jelmondatának átalakitása: "Német maszlag, zsidó áfium." ... Ez a cikk -- németekre -- akként fejezödik be: "Ha bicskánk van is, meg fogjuk védelmezni kis magyar szigetünk jogát." Ugyanez a német-ellenes érzés állitott szivvel lélekkel Imrédy (akit a németek 1938-ban németellenes kijelentései miatt küldöttek állitólag haza) csodaszarvas mozgalmának ujpesti szervezöi mellé. Keleti, ösmagyar mozgalmának ujpesti szervezöi mellé. Keleti, ösmagyaros, németmentes, nyilasellenes mozgalomnak indult, mely az alakulás után röviddel megszünt. 1938 március 15-én "Március idusa 1938-ban" cimü versemet szavalták el a MÉM kis ujpesti csoportjának ugyszólván kizárólag munkásokból álló tagjai elött. Ez volt az akkori politikai felfogásom. Kétségtelenül jobboldali és fasiszta izü, hiszen a MÉM is doktatórikus pártnak indult, de nem nyilas és föként német-ellenes. 1939-ben németországi utammal és az azt követö lengyel háborúval végleg kiábrándultam a németekböl. Mindig nagyrabecsültem kiváló tulajdonságaikat és éppen ezért is féltettem tölük a magyar népet, mert tervszeüek és eröszakosak. A MÉM megszünése (1-2 hónapig tartott csak) után végleg szakitottam még 1938-ban minden belpolitikai érdeklödéssel és hogy ugyanez év öszén bekerültem a Magyar Külügyi Társaság Ijusági csoportjába, külpolitikai és történelmi kérdések felé fordultam. Két munkaterületem Olaszország és a Balkán. Rövidesen ezen két bizottság elnökeként dolgozom az ifjusági csoportban. Olaszországgal az olasz nyelv szeretete, lelki vonzódás és a rendszer iránto szimpátia füz össze, a Balkánnal a horvát származásom. Ennek a két vonzalomnak -- talán öntudaton kivüli -- megnyilvánulása, hogy ugyanakkor elkezdek dolgozni Dalmácia diplomáciai történelmének megirásán ... 1939-ben, mikor Olaszország még nem németbarát -- külpolitikai elgondolásomat testesiti meg -- a Külügyi Szemlében Itália balkáni politikájáról megjelent cikkem, amely "pax romana" békét hirdet a német háborús tervekkel szemben. 1940-ben olaszországi látogatásom alkalmával kiábrándulok Mussolini külpolitikájából, mely a francia hullán történö osztozkodás miatt lép háborúba. Ugyanekkor kezdek egyre jobban eltolódni lélekben a fasiszta Rómától a "pax romanát" másképpen értelmezö "pax Vobis"-t jelentö pápai Róma felé. Ilyen lelki adottságokkal, orosz nyelvtani könyvvel a kezemben indulok 1941-ben az orosz hadmüveleti területre. A nagy ismeretlen birodalomban, amelyröl sok érdekeset és sok rosszat hallottam. A nyelvben elég gyorsan jutok elöre s mindenütt könyvek után kutatok. A német és magyar katonák által eldobott orosznyelvü könyvek hatalmas tömegét küldöm haza tábori posta utján, hogy megismerjem ezt a teljesen más világot. Az orosz nép jólelkü szláv nép, mely utolsó kis burgonyáját is megosztja velem. De ez nem a katonának szól, hanem a vele egy nyelvet beszélö embernek. Nagyvárosokban müvelt, az orosz rendszert ideológiailag is teljesen ismerö emberekkel kerülök össze. Megmerik mondani, hogy ök kommunisták. Ott látom elöször a "fenyöfa ünnepét." Az ukrán falvak tömve szentképekkel, keresztekkel, de a németek által kinyitott templomok konganak az ürességtöl. De látom a falusi könyvtárat, villanyt, "Sztalinec"-et és a németek kegyetlenkedését a hadifoglyokkal. 1942 karácsonyán többeknek és éppen Baloghéknak is egy vacsorán -- napra megmondom az 1943. január 14-i nagy orosz offenziva kezdetét és hogy azt nem állitja meg semmi. Természetes, hogy 1944 október 15-én boldogan üdvözlöm a fegyverszünetet. Féltem ugyan az oroszoktól, de mint aki ott élt közöttük és aki a nuelvüket is beszéli, ez a félelem korántsem volt akkora mint másokban. Örültem, hogy vége a háborúnak. Október 15-i magatartásom miatt csaknem hadbiróság elé kerülök, de feljebbvalóm nem volt rosszindulatu ember, csak nagy németbarát. Mint elkülönitett egységparancsnok katonáimat a békés hazatéritésre készitem elö és hangoztatom, hogy nem kivánok nyugatra menni a németekkel. Békés magyar polgárnak tartom magam, ez az ö háboruju, mi megtettük a kötelességünket: Amit az ország törvényes feje, Horthy kormányzó parancsolt: öt törvényellenesen félretették nekünk kár egyetlen magyar vércseppet áldozni. Ez volt politikai hitvallásom, amikor 1944 decemberében a Baracska melletti orosz tánadás elöl visszavontam egységemet. Talán gyávaságnak is tarthatnám, ha egyedül tettem volna. De erre embereimet elökészitettem, nekik ezt elöre megmondtam, s örültem, hogy talán valamikép hazakeveredhetek a háboruból. Egységem 75%-ával sikerült a visszavonulás. Zsidó munkaszolgálatosok csatlakoznak hozzám, akiket fegyverrel ellátva célunk, hogy bevárjuk a támadó oroszokat, s hozzájuk csatlakozunk. Német harckocsis ellentámadás ebben bennünket megakadályoz. Két nap mulva letartóztatnak s felkerülök a Mária Terézia laktanyába, ahonnét Sopronköhidára sikerült megszöknöm s egyetlen holmit -- egy uj érzést vittem magammal -- az istenfélelemböl kialakult vallásosságot. 1945 elején felhasználtam a Kommunista Párt-tól nyert tolmácsi igazolványt -- majd egy Andrisfi Gyulától kapott agitátori igazolványt -- szabad mozgásom biztositásához. Ez nagyban (lehet, hogy elsösorban) elösegitette a Kurucz Gyula és társaival történö özleti tevékenységemet. Szabálytalan és büncselekmény volt egy olajmennyiségnek a közellátástól való elvonása és magánforgalomban (feketén) történö értékesitése. Egy liszt szállitmánnyal kapcsolatban szintén megismételtem a fenti esetet. 1946 öszén Balogh Antalnétól 50-60.00 Ft-ot vettem át koszt kamatra történö kihelyezésre. Ezen ügyleten 1.2%-kal és egyes esetekben 3.4%-kal több hasznot értem el, mint amit Baloghnénak bevallottam. Ez lehet, hogy szokás volt az én köreimben, de a barát bizalom durva megbecstelenitését látom benne. Az elszámolásnál is részben becsaptam Baloghékat, met a kétes vagy kifizetésre talán soha nem kerülö követeléseket nekik adtam adtam át, mig a dr. Gergely féle ingatlant megtartottam. 1946-47-ben vásároltam legnagyobbrészt Miticzky Bertalantól és egy izben Horváth Géza barátomtól (Kadosa barátja) 20 gr. aranyat. Akkor kb. 400 gr. aranyam volt. Ugyanekkor vettem Balogh Antalné részére szintén Miticzky-töl kb. 150 gr. aranyat. Késöbb aranayim csaknem 60%-át neki adtam el (Miticzkynek) mig a különbséget Herendi Máténak adtam át. Kölcsönbe adtam s pénzben (az értékek felével) fizettem ki. Ezt már az isteni igazságszolgáltatásnak tartom." Magyar Szabadságharcos Parlament, Végrehalytó Bizottság. P.O. Box 249, Gracie Station, New York, N.Y. 10028. 08.10.1975.)
   31.11 "Melléklet: 14. A budapest megyei biróság B. III. 002305/1953-5.sz. A Népköztársaság nevében! a budapest megyei biróság Budapesten 1954. január hó 8. napján megtartott nem nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következö itéletet: a fogvalevö V.r. Dr. Töttösi Ernö vádlott -- aki 1918 december 8-án Szombathelyen született, veresegyházi (Öreghegyi ut 9.) lakos, gyakorló ügyvéd, magyar állampolgár, nös, két ellátatlan gyermeke van, vagyontalan, apja: Ernö, anyja Preglej Mária, büntetlen -- bünös a népköztársaság megdüntésére irányuló szervezkedés lényeges anyagi támogatásban részesitésével elkövetett büntettben, külföldi fizetöeszköz, aranytárgy és aranyérme tiltott forgalomban való átvétele és eladása, valamint külföldi fizetöeszköz és aranyérme vételre felajánlásának elmulasztása által elkövetett a népgazdaság érdékét sulyosan veszélyeztetö büntettben...." (Magyar Szabadságharcos Parlament, Végrehalytó Bizottság. P.O. Box 249, Gracie Station, New York, N.Y. 10028. 08.10.1975.)
   31.12 Jan Portein, "Brusselse truffels. Dit jaar vinden de Europese verkiezingen plaats en het gedrang rond de warme zetels is al in volle hevigheid ontbrand." Kleintje Muurkrant 328 (8 January 1999): "Dankzij het roemruchte Stan Huygens Journaal van De Telegraaf weten we dat binnen dit kader begin december van het vorig jaar een opmerkelijke ontmoeting plaatsvond tussen een paar oprechte democraten in het Brusselse restaurant "La Truffe Noire". Het gezelschap deed zich daar tegoed aan een lading witte truffels, de specialiteit van het huis. De delicatesse was verwerkt in verschillende gerechten en weggespoeld met een paar mooie Italiaanse wijnen. De post-fascist: Een van de smulpapen was Gianfranco Fini, de nu 47-jarige partijleider van de Italiaanse Alleanza Nazionale en zowel lid van het Italiaanse als het Europese parlement. Fini's partij bestaat officieel sedert eind januari 1995, maar vormt in feite de voortzetting van de twee jaar na de oorlog door de fascist Giorgio Almirante opgerichte MSI (Movimento Sociale Italiano). De MSI huisvestte in de loop der jaren onder andere Pino Rauti en prins Valerio de Borghese. Beiden behoorden net als Almirante tot Mussolini's elite. Tientallen jaren later bevestigden zij opnieuw hun reputatie van regisseurs van kleurrijke amusementsprogramma's als knokploegacties, bomaanslagen en staatsgrepen. Bij de aftiteling trokken ook de firmanamen van de sponsors voorbij: de mafia, de loge P2 en de CIA. Na zijn sporen verdiend te hebben in de buitengewoon gewelddadige jeugdbeweging van de MSI volgde Fini twaalf jaar geleden de oude Almirante op als partijleider. In zijn inaugurele rede kwam Fini tot de nietsverhullende uitspraak: "Het fascisme vertegenwoordigt eeuwige en onveranderlijke waarden". In mei 1988 overleed Almirante. Tijdens de uitvaart in Rome die door de RAI integraal werd uitgezonden, hield Fini een lijkrede. Ten overstaan van tienduizenden MSI-aanhangers en miljoenen Italianen thuis voor de buis zei hij ondermeer: "Wij zullen de fakkel doorgeven. Hij is in goede, sterke handen die nimmer zullen plooien. Wij zullen trots de fakkel dragen zodat u ons nooit verlaat". Op 17 oktober 1992 herdachten honderdduizend neofascisten de in 1922 door Mussolini georganiseerde mars op Rome waarmee de Duce de weg baande voor zijn machtsovername. Tijdens het defilé langs de ereloge scandeerden zij "Mussolini, Fini". De trotse MSI-leider stak zijn rechterhand in de lucht. En niet om te kijken of het regende. Aan het eind van diezelfde maand deden 1200 genodigden onder wie Fini, Vittorio Mussolini (de zoon van) en de weduwe Almirante de herdenking entre nous nog eens dunnetjes over. De avond werd besloten met het aansnijden van een buitenproportionele taart in de vorm van een vlam en met samenzang. Bij dat laatste weerklonk de adrenaline-erupties veroorzakende topsong "Te wapen. We zijn fascisten". Maar ruim een jaar later wekte Fini alom verbazing door voor een batterij televisiecamera's te verklaren: "Ik ben geen fascist. Ik ben een post-fascist". Dat was op dat moment even nodig om iedereen duidelijk te maken, dat hij en zijn partij (met Rauti!) voldoende salonfähig waren om samen met Gelli-adept Berlusconi en diens Forza Italia een regering te vormen. Langs democratische weg. Het scherpslijpen was wat Fini betrof niet meer zo noodzakelijk. Vooral omdat het internationale communisme sinds de val van de Sovjet Unie en haar satellieten niet meer bestond. Fini slaagde in zijn opzet. Uit teksten in zijn partijblad bleek echter dat zijn trouwe volgelingen de eeuwige waarden van het fascisme nog niet vergeten waren. Een paar lichtende voorbeelden: "Laten wij de homo's bij hun naam noemen: mietjes en flikkers. Ze zouden naar een concentratiekamp moeten worden gestuurd" en "Als homoseksualiteit tot een recht verheven wordt, kunnen ook verkrachting, incest en seks met dieren als rechten worden beschouwd". Na de Europese verkiezingen van 12 juni 1994 maakten Fini en nog tien andere leden van zijn roedel post-fascisten hun entree in het Europese parlement. Volgens Rauti was het niet de bedoeling, dat de MSI-vertegenwoordigers daarheen gingen "om handen te schudden, maar om ze af te hakken" (1). Niet bij iedereen uiteraard. En zeker niet bij Fini's gastheer tijdens het in de aanhef gememoreerde diner in Brussel. De manager: Dat was de 66-jarige voormalig vice-voorzitter van het CDA, mr. James ("Jimmy") Leonard Janssen van Raay. Ooit nog in extremis gepikeerd toen Europees commissaris Henk Vredeling hem een "bunkerbouwer" noemde en dat woord kracht bijzette door met een asbak een spiegel van 25000 gulden te fragmenteren. Nu mocht de door Vredeling gebezigde suggestieve term bij Jimmy misschien letterlijk de lading dekken, er zijn nogal wat voorbeelden te noemen van Jimmy's duidelijke sympathieën voor extreem-rechts. Zo probeerde hij midden jaren tachtig in zijn functie van voorzitter van het ICTO (Interkerkelijk Comité van Tweezijdige Ontwapening), een splijtzwam binnen de tegen de plaatsing van kruisraketten agerende vredesbeweging, in de armen te drijven van het door oud-Indië- en Koreagangers beheerste OSL (Oud Strijders Legioen). Heel wat aanhangers van het ICTO hielden het na felle maar vergeefse protesten tegen Jimmy's beleid voor gezien. Met name omdat zij de kans op het vinden van enig democratisch besef binnen het OSL net zo gering achtten als de aanwezigheid van water in de Kalahari. Janssen van Raay's hang naar obscuur rechts kwam eveneens aan het licht in de boezem van het Europarlement. Na een paar heftige aanvaringen met Hanja Weg-Maijen, de IJzeren Dame van de CDA-fractie binnen de delegatie van de EVP (Europese Volks Partij), stapte hij eind 1996 over naar de Unie van Europa fractie. Forza Italia, een partij met heel wat Mussolini-saus in zijn politieke pasta, speelde binnen die fractie een voorname rol. Maar fascistische tendenzen in zijn directe omgeving blijken onze Jimmy niet te deren. Integendeel zelfs. Nu Berlusconi's Forza uit de Unie van Europa is gestapt en aansluiting zoekt bij de EVP, proberen Fini en zijn Alleanza bij de Unie van Europa naar binnen te klimmen. En Janssen van Raay geeft ze bij die poging een kontje. Dat gaf hij in de jaren tachtig ook aan de Amerikaanse wapenlobby als voorzitter van High Frontier Europe. Een dochter van de door de CIA en bankiersfamilie Mellon Scaife gesubsidieerde Heritage Foundation, die als extreem-rechtse denktank sedert de jaren zestig grote invloed heeft uitgeoefend op het buitenlandse beleid van de VS. High Frontier was in het leven geroepen om via een krachtige reclamecampagne de westerse wereld een nucleaire Star Wars-paraplu van de grimmige firma George Bush & Co. door de strot te duwen. Bedoeld om ons te beschermen tegen een door het Pentagon voorspelde buitje lange afstandraketten vanuit het oostblok. Ondanks de inspanningen van de Rotterdamse sales-manager Janssen van Raay en zijn mensen lukte dat tot nu toe niet. Voornamelijk vanwege het prijskaartje, het optrekken van een gordijn en het slopen van een muur. Maar wellicht komt de paraplu ooit nog weer in beeld als in het Midden-Oosten de rijen zich sluiten en het "Te wapen. Wij zijn fundamentalisten" van de minaretten schalt. Overigens moet de firma Bush & Co. - liefst met junior als Amerikaans president - dan wel eerst even in de gelegenheid worden gesteld om wat fatsoenlijke draagraketten en leuke wapensystemen aan onze komende tegenstanders te leveren. Opdat "wij" dan na het uitklappen van de paraplu precies weten wat "zij" hebben om ze vervolgens effectief in puin te kunnen gooien en ze nog jaren lang met UNSCOM-ploegjes lekker te kunnen sadammen. Een andere organisatie waarmee Janssen van Raay zich in de jaren tachtig heeft ingelaten was de in 1967 opgerichte WACL (2). Een van meet af aan van (neo-) nazi's vergeven internationale club van communistenvreters en socialistensnellers, die driftig werd gesubsidieerd door de CIA, de Japanse mafia (Yakuza), de heroïnebazen van de Taiwanese Kwo-min-tang en in een wat later stadium door de cocaïneregimes in Midden- en Zuid-Amerika. Zo maakte gourmand Janssen van Raay in 1983 zijn opwachting bij de toen in Luxemburg georganiseerde jaarlijkse bijeenkomst van deze gruwelclub. Het jaar daarop bracht hij samen met de generaal buiten dienst C.J. Dijkstra een bezoek aan de onder auspiciën van de WACL georganiseerde Captive Nations Week in Zuid-Korea. Onder het schaarse aantal Europese bezoekers bevond zich ook mr. dr. Ernest Töttösy. De emigré's: Deze in Hongarije geboren en getogen advocaat werd bij die gelegenheid geafficheerd als afgevaardigde van het in 1977 in België gestichte Comité Hongrie '56. Het comité was gevestigd in een pand aan de Beliardstraat 39 te Brussel. Evenals een kleine batterij van organisaties die gelieerd waren met de extreemrechtse vleugel van de christen-democratische partij, waarvan men in de jaren tachtig en negentig nog zou horen. In diezelfde jaren werd Töttösy's Comité Hongrie ontmaskerd als een "CIA-antenne". De tot de Hongaarse adel behorende Töttösy was in 1952 in zijn geboorteland achter de tralies beland na een door de CIA gesteunde coup-poging. Ten tijde van de opstand in 1956 wist hij te ontsnappen en sloot zich aan bij het christen-democratische verzet. Nadat de Russen met zwaar geschut het wankele regime in Boedapest weer in het zadel hadden geholpen, vluchtte Töttösy en zijn gezin via Joegoslavië naar België. In 1964 werd hij genaturaliseerd en lid van de Brusselse balie. Gesteund door spekpater Werenfried van Straaten (zie bijvoorbeeld Kleintje nummer 192 en 326) sloot hij zich aan bij de NTS (Narodnyi Trudovoy Soyuz). Een door Russische emigre's in het leven geroepen anti-communistische organisatie, waar hij in de loop der tijd een leidinggevende rol veroverde. In 1970 was de Hongaars/Belgische advocaat medeoprichter van het Amitalia Fund. Op het oog een zakenimperium. Maar in werkelijkheid de belangrijkste sluis van door de CIA met wapen- en drugsdeals verdiende kapitalen, die bijvoorbeeld door Fini's schaduwen als Rauti en De Borghese en door P2 leider Licio Gelli in Italië werden aangewend voor hun destructieve werkzaamheden. Naast de NTS at ook de ABN (Antibolshevik Bloc of Nations) gretig mee uit deze CIA-potten. De leider van dit hongerige blok was Jaroslav Stetsko. Een Nazi uit het Poolse deel van de Oekraïne die al ver voor de oorlog deel uitmaakte van de OUN (Organisation of Ukranian Nationalists). Een politieke beweging die zich sterk maakte voor een zelfstandig Oekraïne en het vermoorden van Poolse ambtenaren daarbij niet uit de weg ging. De Koninklijke Shell van Hitleraanbidder Sir Henry Deterding gaf financiële steun aan de OUN. Niet uit liefhebberij, maar om de controle te heroveren op de oliebronnen in het Russisch deel van de Oekraïne die na de revolutie van 1917 waren genaast. Volgens verschillende bronnen fungeerde de Nederlandse zakenman Pieter Menten in Lemberg, de voornaamste stad van het gebied, als Deterding's contactpersoon met Stetsko's OUN. Toen de Duitse plannen om de Sovjet Unie binnen te vallen gestalte kregen werd het uit Oekraïners bestaande bataljon Nachtegaal geformeerd. Aan Duitse zijde stond het onder politieke leiding van dr. Theodor Oberländer, een kompaan van Hitler van het allereerste uur. Aan Oekraïense zijde was de leiding in handen gegeven van Stetsko. Eind september 1941 arriveerde het bataljon Nachtegaal in Lemberg en ging onder mede-verantwoordelijkheid van Oberländer en Stetsko over tot een dagenlange moordpartij onder Poolse Joden en communisten. Bij die pogroms zou Menten een gidsfunctie hebben vervuld. Na de oorlog kwam Stetsko als anticommunistische verzetsheld veilig in München terecht. Daar werkte hij op subversief vlak opnieuw samen met Oberländer, die doodleuk een comfortabel plekje in de Bondsdag had ingenomen. Dit ondanks diens geestelijke deformatie die zich ondermeer uitte door demonstratief met een geladen pistool de vergaderingen van de volksvertegenwoordiging bij te wonen. Begin jaren zestig maakten publikaties over zijn aandeel bij de bloedbaden in Lemberg een einde aan zijn parlementaire carrière. Dat vormde later voor de initiatiefnemers van de WACL (onder wie Stetsko) haast een aanbeveling om Oberländer tot hoofd van de afdeling Duitsland te benoemen. In dit milieu hield Janssen van Raay zich dus op. Maar hij was niet de enige bekende Nederlander. De agent: Ook bijvoorbeeld C.C. van den Heuvel, de voormalige chef opleidingen van de BVD, onderhield er nuttige contacten mee. Dat kwam hem te stade bij de dagelijkse leiding van Interdoc. Een in oktober 1961 door de samenwerkende westerse inlichtingendiensten in het leven geroepen bureau, dat sympathiserende persagentschappen zoals het Portugese Aginter Press (zie bijvoorbeeld Kleintje 245 & 321) voorzag van materiaal over operaties van de KGB en informatie over linkse partijen en actiegroepen. In 1963 meldde zich bij Van den Heuvel een Amerikaans volontair die hem graag wilde assisteren bij zijn werk: graaf Carl Armfelt. Een telg uit een Zweeds/Fins geslacht, die onder andere beweerde in 1956 wapens te hebben binnengebracht in Hongarije ten behoeve van het verzet. Van den Heuvel checkte naar eigen zeggen Armfelt's "credentials" bij Töttösy en Stetsko. Die bleken erg enthousiast en graaf Armfelt ging voor Interdoc aan de slag. Hij werd in de loop der jaren dikke mik met Van den Heuvel. De oud-verzetsman en voormalig BVD-coryfee zorgde er zelfs voor dat Armfelt een woning kon betrekken in Eede op de grens van Zeeuws-Vlaanderen en België. Later veegde hij de administratieve stoep schoon voor het huwelijk van de graaf met een Poolse schone, dat in Noordeloos door burgemeester Maarten Schakel werd voltrokken. Geen toevallige keuze. De als keurig bekend staande christen-democratische ex-parlementariër was een fanatieke WACL-aanhanger. Ook in België verkeerde Armfelt volgens Van den Heuvel in hoge christen-democratische kringen. Niet alleen de beide WACL prominenten Paul Vankerkhoven en Raymond Close mocht de graaf tot zijn kennissenkring rekenen, maar ook beruchte lieden als Paul vanden Boeynants en Benoit de Bonvoisin. Bekende namen in de Beliardstraat, die ook her en der voorkwamen in de omvangrijke dossiers inzake couppogingen en aanverwante schandalen als die rond Westland New Post en de Bende van Nijvel. Voor het aanhalen van dergelijke politieke banden had Armfelt een gegronde reden: hij werkte voor de CIA. En gezien de hierboven genoemde contacten kan hij in die hoedanigheid eveneens te maken hebben gehad met de Italiaans aandoende perikelen in het België van de jaren zeventig en tachtig. Dat vermoeden wordt nog versterkt door zijn tot nu toe nergens geopenbaarde samenwerking met de in die jaren zich in Brussel ophoudende Saoedische "journalist" en wapenhandelaar Faez al Ajjaz. Ook diens naam werd talloze malen in verband gebracht met Westland New Post en de Bende. CIA-agent Armfelt beschikte over twee zakelijke covers. Hij was vertegenwoordiger van een firma voor vliegveldequipment in Washington en hij dreef in Knokke een kleine winkel in artistieke kitsch uit Zuidoost-Azië. Maar achter die nette façade gingen minder fraaie activiteiten schuil. Volgens betrouwbare informatie uit zijn vroegere omgeving liep hij in Engeland tegen de lamp na een grootscheepse whiskey-zwendel, nam hij deel aan het op de markt brengen van valse dollars, wist hij het filiaal van Slavenburg's Bank in Terneuzen langs illegale weg ettelijke miljoenen te ontfutselen en leverde hij samen met onder andere Al Ajjaz wapens en militaire snufjes als nachtzichtkijkers en verbindingsapparatuur aan zowel Israël als Libië en Irak. Daarnaast voorzag hij eveneens de IRA, de ETA, de PLO en niet met name genoemde rechtse groeperingen in België en Zweden van militaire snuisterijen, die vaak afkomstig waren uit NAVO-depots. Verder bouwde hij in Nederland en België een eigen stay-behind netwerk op, dat hij uiteraard voorzag van de modernste middelen. Dat sluit direct aan op eerdere publikaties over Gladio etcetera die melding maakten over een door de CIA aangelegd, nog geheimer tweede netwerk. Het is misschien rijkelijk speculatief om verband te leggen tussen dit netwerk en Westland New Post (waarvan leider Paul Latinus in contact stond met Al Ajjaz) en/of de Bende (die bij één van hun aanslagen een auto van Al Ajjaz gebruikte). Maar tegen de hierboven geschilderde achtergronden is het niet onmogelijk. Of Janssen van Raay van dit alles enige weet heeft is twijfelachtig. Feit is wel, dat zijn naam voorkomt op de lange lijst van Armfelt's kennissen in West-Europa. Mogelijk heeft de welvarende Europarlementariër zijn CIA-kennis wel eens vergast op een leuk dineetje in Brussel. Net als Fini en zijn kornuiten. Nog een truffeltje, amici? noten: 1. Voor meer van dit fraais zie het boek "Zwarte Horizonten. Radicaal rechts in Europa" van Jos vander Velpen, Breda: uitgeverij Papieren Tijger, 1995., 2. WACL ("Wakkel") staat voor World Anti Communist League, tegenwoordig The World League for Freedom and Democracy.
    31.13 "Dr. Töttösy Ernö megjelent munkái (szemelvény): 1. Ki gyújtotta meg a máglyát? (Budapest: Magyar Külügyi Társaság, 1938). 2. Belgiumi magyar útmutató (Bruxelles: Caritas, 1957). Menekült és menekültjog (a genfi menekültegyezmény szövege és magyarázata) (Bruxelles-Köln: Madách Imre kör -- Széchenyi kör, 1961). 3. Ítélet földjén (Köln: Amerikanisch-Ungarischer Verlag, 1960). 4. Hongrie 1956-1976. Sous la direction de Ernest Töttösy et Francis Dessart (Bruxelles: Artigraph, 1976). 5. Téboly. Egy müvi tudathasadás története (München-Bruxelles: Nemzetör, 1985); angol kiadása: Mind Twisters (Youngstown, 1988); francia kiadása: L'Empire des fous. Retour de la torture psychiatrique (Paris: Éditions l'Harmattan, 1989); német kiadása: Der Wahn. Geschichte einer künstlichen Bewußtseinsspaltung (Wien: Kosmos, 1988). 6. Kagyló. Versek (Bruxelles: magán kiadás, 1989). 7. Dalmácia. Történelem, diplomáciai történet, magyar vonatkozások (Budapest: mécses kiadó, 1992). 8. Hosszu volt a tél. Szóval, tollal, tettel az emigrációban (Bruxelles: magán kiadás, 1994).
    31.14 "Töttösy Ernö (Szombathely, Vas vm., 1918. dec. 8. -): ügyvéd, jogi szakíró. * Tan.: 1936-40: PPT, jogi dr. - 1944: uo., bírói vizsga - 1964: Leuven, európai jogi dr. * Lh.: 1956-: Belgium. * Karr. 1957-64: a Magyarok (Brüsszel), 1982-: a Tilapia szerk.-je. 1957-64: a belgiumi Keresztény Szakszervezeti Szövetség keretében müködö Magyar Iroda bevándorlókkal foglalkozó munkatársa, titkára, 1977-: az European Federation of Overseas and East European Refugees titkára, az European Congress of Free Hungarian vezetöségi tagja, a Magyar Szabadságharcos Szövetség alelnöke, 1979-82: a Helsinki Bizottság fötitkára. * Tag: 1978-: Máltai Lovagrend, 1978-: Árpád Akadémia. * Díj: Árpád-aranyérem (1962), Arts et Lettres (1986). * Publ.: Délamerikai Magyar Hírlap, Jövendö, Kanadai Magyarság, Katolikus Szemle, Magyar Ház (Brüsszel), Magyarok (Brüsszel), Nemzetör, Politikai Fogoly, Új Európa, MTK23-26, 30, Donaubote, Libre Belgique, Le Phare dimanche, Ismertek minket? Ant. (London, 1971), Szentnek kiáltjuk. Ant. (Youngstown, 1987). * Álnév: T.E. M: Belgiumi magyar útmutató. Összeáll. és ford. (Brüsszel, 1958). - Menekült és menekültjog. A genfi menekültegyezmény szövege és magyarázata (Bruxelles-Köln, 1961). - Ítélet földjén (München, 1962). - Hongrie 1956-1976. L'Insurrection hongroise devant l'histoire. Sous la direction -- et Dessart, Francois (Bruxelles, 1976). - Téboly. Egy müvi tudathasadás története. München-Brüsszel, 1985., Bp., 1990; ném. Der Wahn. Wien, 1988; ang. The Mind Twisters, Youngstown, 1988; fr. L'Empire des fous. Retour de la torture psychiatrique. Paris, 1989). - Kagyló (Brüsszel, 1989). - Komédiázók. Elbeszélések (Bp., 1991). Jog és ököljog (Bp., 1992). Hosszú volt a tél. Szóval, tollal, tettel az emigrációban (Brüsszel, 1994). I: ÚMIL - KKH - NYMILB - EH - Mérö - MTK23 - WWW 1982-83 - Borbándi -- Mahír 1962/24. (Vári U.) - DMH 1962/652. - uo. 1985/424-25. (Luka L.) - uo. 1985/455. (Hegyváry Cs.) - KatSz 1988/4. (Egy magyarországi orvos-pszichiáter) - KMV 1990/36 - Él 1991/6. (Jákli I.) - Nemz 1991/494. (Vadnay Zs.) - uo. 1992/505. (P.J.) - MÉ 1993/14. - KaM 1993/34. (Saáry É.) - MÉ 1994/48-49. (Vadnay Zs.) - Nemz 1994/534. (oö.)" (Nagy Csaba 980-81).

32. Zepethneki Töttössy István 1942:
   "Gyalogság. Hadnagyok (Föhadnagyok). ... Töttösy István. Születési év, hó, nap: 1920. XI. 29. Tényleges szolgálatát megkezdte: 1942. VI. 18" (A M. Kir. Honvédség és Csendörség tisztjeinek és hasonló-állásúaknak 1944. évi rangsorolása 300).

33. Zepethneki Töttössy Aladár 1951:
   "Töttösy Aladár: alezredes, 1951-ben végezték ki a PV-n, valószínüleg háborús büntettért" (Fehérváry 41).

34. Tötösy de Zepetnek család 1980:
   "Tötösy de Zepetnek, Hungary, London, Ontario. No. 493" (Genealogisches Jahrbuch. Sonderdruck 263).

35. Tötösy de Zepetnek család 1982:
   "Tötösy de Zepetnek. Ottawa, Ontario. Origin: Hungary. The history of the family has been traced to the 14th century in Zala county (de Teuteus, Thythesy). They received a Patent of Nobility and Coat-of-Arms from Rudolph, King of Hungary, 22 II 1587. Coat-of-Arms in colour: Plate IV. Steven Tötösy de Zepetnek (Istvan Töttössy), M.A., son of Istvan Tötösy de Zepetnek and Magdolna Haidekker, b. 22 XI 1950 in Budapest, came to Canada from Switzerland, 6 I 1976, m. 11 XII 1976 in London, Ont., Joanne Toms, M.Sc., daughter of Dr. Albert Toms, b. 17 XI 1955 in Montreal, Que. Their child: Chantal, b. 10 VIII 1982 in Ottawa, Ont. Sources: Csánki, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, vol. III, pp. 116, 119, 192. Gerö, A Magyar Királyi Belügyminiszter által igazolt nemesek, 1867-1937. p. 377. Kempelen, Magyar Nemes Családok, vol. X. pp. 419-20, 435. Public Archives of Canada, Ottawa, Picture Division, File No. 493" (Birk 192).

(Birk Plate IV.)

36. Tötösy de Zepetnek család 2004:
   "Arms: Per fess Gules and Azure, over all out of a coronet Or jewelled Gules and Azure a cubit arm Argent holding a garb of wheat in bend sinister between in chief a crescent and a mullet of six points, both Or. Crest: Out of a coronet Or a cubit arm Argent holding a garb Or as in the arms, in front of a vol party per fess, the dexter Or and Sable the sinister Gules and Argent. Source: Original Grant, Royal Court of Chancery of the Holy Roman Empire, Prague, 22nd February 1587. See Birk, Armorial Heritage. p.192, pl. IV. Artist: Hans D. Birk*" (Royal Heraldry Society of Canada, Roll of Arms, T, <http://www.heraldry.ca/>).

37. Joanne Tötösy de Zepetnek (née Toms) 1955- (lásd/see VI.3.K1 <http://www.totosy.com/partsix.html>; Toms <http://www.totosy.com/partnine.html>):
   Megjelent tudományos munkái (szemelvény): Lyon, M.R., Cline, J.C., Tötösy de Zepetnek, J.E., Shan, J.J., Pang, P.K.T., and Benishin, C. "Effect of the herbal extract combination Panax quinquefolium and Ginkgo biloba on attention-deficit hyperactivity disorder: a pilot study", Journal of Psychiatry and Neuroscience 26.3 (2001): 221-28; Stein, R.B., Gordon, T., Jefferson, J., Sharfenberger, A., Yang, J., Tötösy de Zepetnek, J.E. and Belanger, M. "Optimal stimulation of paralysed muscle after spinal cord injury", Journal of Applied Physiology 72 (1992); Tötösy de Zepetnek, J.E., Zung, H.V., Gordon, T., and Erdebil, S. "Innervation ratio is an important determinant of force in normal and reinnervated rat tibialis anterior muscles", Journal of Neurophysiology 67 (1992); Tötösy de Zepetnek, J.E., Gordon, T. and Erdebil, S. "Motor unit categorization on the basis of contractile and histochemical properties: a glycogen depletion analysis of normal and reinnervated rat tibialis anterior muscles", Journal of Neurophysiology 67 (1992); Tötösy de Zepetnek, J.E., Gordon, T., Stein, R.B. and Zung, H.V. "Comparison of force and EMG measures in normal and reinnervated muscles of the rat", Canadian Journal of Physiology and Pharmacology 69 (1991); Gordon, T., Tötösy de Zepetnek, J.E., Rafuse, V., and Erdebil, S. "Motoneuronal branching and motor unit size after complete and partial nerve injuries", Motoneuronal Plasticity, Anton Wernig, ed. (Berlin: Springer, 1991); Stein, R.B., Gordon, T., and Tötösy de Zepetnek, J.E. "Mechanisms for respecifying muscle properties following reinnervation", M.D. Binder and L.M. Mendell, eds. The Segmental Motor System (Oxford: Oxford University Press, 1990); Gordon, T., Tötösy de Zepetnek, J.E. and Zung, H.V. "Functional order in the face of anatomical disorder: A view of nerve regeneration and muscle reinnervation", C. Rose and R. Jones, eds. Neuromuscular Use and Disuse: Basic Concepts and Clinical Implications (London: Chapman and Hall, 1990); Gordon, T., Erdebil, S., Tötösy de Zepetnek, J.E. and Rafuse, V. "Size and properties of reinnervated motor units", R. Dengler, ed. The Motor Unit: Physiology, Diseases, Regeneration (München: Urban & Schwarzenberg, 1990); Mainwood, G.W. and Tötösy de Zepetnek, J.E. "Post-tetanic responses in rat EDL muscle following creatine depletion with the analogue-guanidino-propionate, Muscle & Nerve 8 (1985); Mainwood, G.W. and Tötösy de Zepetnek, J.E. "The effect of creatine analogue substitution on the posttetanic response of fast muscle", 2nd International Congress on Myocardial & Cellular Bioenergetics and Compartmentation (Los Angeles, 1984).

38. Steven Tötösy de Zepetnek 1950- (lásd/see VI.3.K1 <http://www.totosy.com/partsix.html>):
   38.1 Curriculum Vitae és megjelent tudományos munkái: lásd/link to <http://docs.lib.purdue.edu/clcweblibrary/totosycv>.
   38.2 "Tötösy István Ernö; Tötösy de Zepetnek, Steven (Bp., 1950. nov. 22. -): irodalomtörténész, egyetemi tanár. * Tan.: 1976-80: Univ. of Western Ontario, B.A. történelem és gemanisztika - 1980-83: Carleton Univ. (Ottawa), M.A. összehasonlító irodalomtudomány - 1983-84: Univ. of Ottawa, B.Ed. pedagógia, angol és történelem - 1989: Univ. of Alberta (Edmonton), Ph.D. összehasonlító irodalomtudomány és irodalomelmélet. * Lh.: 1964-: NSZK, 1965-: Ausztria, 1972-: Svájc, 1975-: Kanada. * Karr.: 1984-92: az Univ. of Alberta docense, 1992-: tanára és a Research Institute for Comparative Literature h. igazgatója, 1994-: az International Comparative Literature Association vez. tagja, a Committee for Communication and Information elnöke, az International Society for the the Empirical Study of Literature elnöke. 1989-: a Canadian Review of Comparative Literature h. szerk.-je. * Publ .: Canadian Ethnic Studies, Canadian Review of Comparative Literature, Essays on Canadian Writing, Hungarian Studies, Siegener Periodicum zur Internationalen Empirischen Literaturwissenschaft, Neohelicon, Men's Studies Review, Mosaic, Poetics, Systems Research, Textual Studies of Canada. M: Literatures of Lesser Diffusion (Edmonton, 1990). - Prefaces and Manifestoes (Edmonton, 1990). - Women's Writing and the Literary Institution (Edmonton, 1992). - A zepetneki Tötösy család adattára. Records of the Tötösy de Zepetnek Family (Szeged, 1993). - The Social Dimensions of Fiction: On the Rhetoric and Function of Prefacing Novels in the Nineteenth-Century Canadas (Braunschweig-Wiesbaden, 1993). I: Turul 1994/1-2 (Vajay Sz.)" (Nagy Csaba 979-80).
   38.3 "Totosy de Zepetnek, Steven. Occupation: editor, educator. Born: Budapest, November 22, 1950. Education BA, University Western Ontario, London, Ontario, Can., 1980 MA, Carleton University, Ottawa, Ontario, 1983 BEd, University Ottawa, 1984 PhD, University Alberta, Edmonton, 1989 Career Adjunct professor, director, editor University Alberta, Edmonton, Canada, 1989-2000; editor Purdue Univ. Press, West Lafayette, Ind., 2000- Career Related Professor comparative media studies University Halle-Wittenberg, 2002; associate director Research Institute for Comparative Lit. University Alberta, 1995-1999; visiting professor Peking University, China, 1996, Jozsef Attila University, Szeged, Hungary, 1995 Creative Works Contributor over 100 articles, book chapters, bibliographies and encyclopedia entries to professional journals.; author: Comparative Literature: Theory, Method, Application, 1998, Legitimizing the Study of Literature. A New Pragmatism: The Systemic Approach to Literature and Culture, 1997, The Social Dimensions of Fiction: On the Rhetoric and Function of Prefacing Novels in the Nineteenth-Century Canadas, 1993; editor: Comparative Literature and Comparative Cultural Studies, 2002, Comparative Central European Culture, 2002; co-editor: Comparative Literature Now: Theories and Practice, 1999, Canadian Culture and Literatures: And a Taiwan Perspective, 1998, The Systemic and Empirical Approach to Literature and Culture as Theory and Application, 1997, East Asian Cultural and Historical Perspectives: Histories and Society/Culture and Literatures, 1997; editor: International Perspectives on Reading, 1996, various articles in professional journals.; series editor Books in Comparative Cultural udies, 2001-; editor: CLCWeb: Comparative Literature and Culture: A WWWeb Journal, 1999; associate editor CRCL/RCLC: Canadian Rev. of Comparative Lit., 1989-97 Memberships Mem.: Modern Language Association, International Association Empirical Aesthetics, Am. Comparative Lit. Association, International Comparative Lit. Association (life), Can. Comparative Lit. Association (life) Family son of Istvan Töttössy, Magdolna Maria Haidekker; married Joanne E. Totosy de Zepetnek, December 11, 1976; children: Chantal, Julia. Address Home: 8 Sunset Rd Winchester MA 01890" (Marquis Who's Who 2003, 2004).

39. Zepethneki Töttössy Beatrix 1956- (lásd/see VI.3.K3 <http://www.totosy.com/partsix.html>):
   "Töttössy Beatrix [Beatrice] (Bp., 1956. febr. 26. -): irodalomtörténész, egyetemi lektor. * Tan.: 1981; ELTE, történelem-filozófia - 1991: Univ. di Siena, filozófia dr. * Lh.: 1983-: Olaszo. * Karr.: 1986-: Univ. di Firenze egyetemi lektora. * Publ.: Magyar Mühely, Canadian Review of Comparative Literature, Lettera Internazionale, Produzione & cultura, Si scrive. M: Scrivere postmoderno in Ungheria. Cultura letterara 1979-1995 (Roma, 1996)" (Nagy Csaba 980).

40. Zepethneki Töttössy Csaba 1931- (lásd/see VI.5.F3 <http://www.totosy.com/partsix.html>):
   "Töttössy Csaba. filológus, egyetemi tanár (Budapest, 1931. július 6.): 'Második házasságából születtem apámnak, aki 1943-ban nyugalmazott gimnáziumi tanárként (63 évesen) halt meg. Erös egyéniségétöl át kellett vennem a 'családföi' feladatokat, s kötelességteljesítö hajlamaim így még inkább kiteljesedtek. 1941 és 1949 között végeztem gimnáziumi tanulmányaimat, 1948-ig a ciszterci rend budapesti Szent Imre Gimnáziumában, majd az államosítások után annak utódjában, egy igen színes egyéniségekkel és tehetségekkel teli osztályban -- hála bölcs osztályfönökünknek is mindezért. Hatvanhármunk közül tizenöten voltunk az osztályban kitünö rendüek. Már tizenegy évesen elhatároztam, hogy tanár leszek, tizenkét évesen, hogy egyetemi tanár (apám egy barátja mondta ugyanis, hogy akkor a saját kutatásaim eredményeit adhatom elö), tizenhárom évesen, hogy latin szakos, tizennégy évesen, hogy görög szakos. Karrierem ('hosszú ívü' volta mellett) nyílegyenes lett, s vágyaim tökéletesen beteljesültek. A felmerült nehézségek sohasem akadályoztak igazán: 1945-ben (48 napos ostrom után) budai villánk leégett (apám könyvtárával), 1956 után nagyon szeretett öcsémet [Zsolt lásd lenn 42; VI.5.F4 <http://www.totosy.com/partsix.html>] (és féltestvéremet: bátyámat is) többévi börtönre ítélték (s a velem azonos vezetéknevüekböl még ötöt is 1945 után), s mindezt kibírta (párttagságok nélküli) karrierem. 1949-ben magyar-latin-görög szakosként 'azonnal' bekerültem a bölcsészkarra, s harmadéves koromtól latin-görög szakosként folytattam tanulmányaimat. Az indoeurópai összehasonlító nyelvészetet tagadó-tiltó marxizmus Sztálin általi megbuktatása után az 1952 végén újra felállított indoeurópai nyelvtudományi tanszékre 1953 júliusában azon a címen kerültem tanársegédként, hogy professzoraim úgy vélték, én vagyok az, aki ebbe magam is bele tudok tanulni, miután az ilyen jellegü oktatás elözöleg 'tiltottan' szünetelt. 1956-ban két föböl álló tanszékünket megbízta a minisztérium az indológia szak oktatásával is, s eddigre annyira beletanultam már a szanszkritológiába is, hogy az óind stúdiumokat kezdettöl fogva, azaz 1957 óta én oktatom. '56 öszén megkaptam az engedélyt, hogy beadhassam kandidátusi disszertációmat, s bár ezt (öcsém miatt [Zsolt, lásd lenn 42]) 1958-ban megvonták, kérés nélkül visszakaptam a lehetöséget 1962 tavaszán, s így ez évben beadtam, s 1963 tavaszán megvédtem szanszkritológiai kandidátusi disszertációmat, 1962-ben pedig megjelent már a Sukaszaptati címü szanszkrit, igen "ékes" nyelvü novellagyüjtemény is fordításomban. Rövidesen, még ez év öszén adjunktus lettem, majd 1970-ben docens, míg 1995 tavaszi, indogermanisztikai disszertációmmal való habilitálásom után 1996 óta egyetemi tanár vagyok, 1987-töl pedig tanszékvezetö is voltam. A szanszkritológia területén folytatott (föként a szanszkrit novella- és meseirodalom területére vonatkozó) tudományos munkásságom mellett az általam is tanított indoeurópai nyelvészeti munkásságom legteljesebben a latin nyelvészet területére terjed ki. A latin mondattant, amit 47 éve tanítok is, teljesen új rendszerem alapján dolgoztam ki, s a latin igeragozás alakulására vonatkozólag is meröben új eredményeimmel világossá tettem mindazt, amit évszázadokon át nem oldott meg elözöleg a tudomány. Tanulmányaim magyarul föképpen az Antik Tanulmányok címü folyóiratban jelentek meg, amelynek 1965-töl szerkesztöbizottsági tagja is voltam, majd 1975-töl felelös szerkesztöje is 1990-ig, angolul pedig föképp az Acta Antiqua Hungaricában, amelynek 1991 óta vagyok szerkesztöbizottsági tagja. Az 1958-ban megalakult 'kortudományi Társaságnak' kezdettöl (egykor legfiatalabbként) vezetöségi tagja lettem, s 1991-ig alelnöke is voltam. Tevékenységem fö céljának ugyanis 1945 után (gyermekkorom óta) a latin-görög tanulmányok fennmaradásáért való munkálkodást tartottam, s e célnak rendeltem alá életemet, munkásságomat. E célt szolgálta az MTA 'kortudományi Bizottságnak', amelynek 1963 óta vagyok a tagja, az 1970 és 1990 közötti titkárakénti munkásságom is. Oktatói tevékenységem fö területe viszont már a szanszkritológia területére esik, amelynek hazánkbeli szakkénti meghonosítása szintén az én tevékenységemhez füzödik. E területen igen magas mércét állítok föl, 30-35 kezdöböl kettöt-hármat fogadok csak kétévente tanítványunkká. A tanszéken végzett tanítványaim viszont tudományszakunk fellegváraiban: Oxfordban (korábban Heidelbergben is) és Indiában szereznek további tudományos minösítést még, s vannak olyanok is köztük, akik Oxfordban vagy Cambridge-ben már tanítanak is, e helyeken ugyanis nagyra becsülik az úgynevezett budapesti indológiai 'iskola' képzését, eredményességét. Sok egyéb tudományszervezöi tisztséget is betöltöttem, de munkásságom során nem magamat akartam kiteljesíteni, hanem céljaimat beteljesíteni oktatói, tudományszervezöi és tudományos munkásságommal. Elsö házasságomat 1957-ben kötöttem, a másodikat 1975-ben, a jelenlegit 1993-ban. Azon igyekeztem életem során, hogy valamivel minél szebb legyen körülöttem a világ, de közel sem tartottam ezt annyira szépnek, hogy egy gyermeknek is életet mertem volna adni, így gyermekem nincs, csak a másokéit igyekeztem okítani, de megelégedetten és egészségben élek". Irodalom, müvészet, környezet. A harmincegyesek. Jeles hetvenesek. Napút évkönyv 2.10 (2000): <http://www.inaplo.hu/na/200012/42.html>.

41. Zepethneki Töttössy Zsolt 1956 (Budapest 1935.9.13; lásd/see VI.5.F4 <http://www.totosy.com/partsix.html>):
   "Forintos György: 'Megpróbáltam talpra állni': 'A Csepel Müvektöl jöttek hozzánk az egyetemi MEFESZ-hez tanácsot kérni, hogy mit csináljanak: ök is meg akarják alakítani a szakmunkások vagy ifjúmunkások valamilyen szervezetét. Én is kint voltam egyszer-kétszer, de egyik alkalommal éppen akkor érkezett egy élelmiszer-szállítmány, és nem tudtam kimenni aznap. Aztán kiderült, hogy egy nagyobb gyülés volt, amelyen Karátson Gábor és Töttössy Zsolt is részt vett. És ott folyt egy nagy purparlé: hogy mi volt 56? És a Zsolt barátom, azt hiszem, elég rendesen kipakolt, hát mi mást lehetett tenni. Hogy orosz megszállás, Kádárék árulása, mikor mindenki tudta, hogy ez egy nemzeti felkelés volt, és semmi zsidóüldözés meg fosztogatás nem történt. És meg kell menteni a létrejött szervezeteket, müködtetni a munkástanácsokat és a forradalmi bizottságokat. Ezt késöbb a fejünkre olvasták. ... Márciusban már megkezdödtek a fegyelmik. Öten voltunk: Karátson Gábor, én és Töttössy Zsolt, és még két évfolyamtársam, akik a gyüjtöbeli rabszabadításban vettek részt. Az én esetemben nem volt probléma, mert azt letagadni se lehetett már, de a Gáboréknál csak illegális szervezkedés az egyetemen, meg a csepeli ifjúmunkás szervezetek támogatása volt a vád. Hetente egyszer-kétszer kellett felváltva bemennünk, és elég hosszan elhúzódott. Nevetséges dolog volt. ... Az elsö tárgyalás, az egész oké volt. Az volt az érzésem, hogy mivel Tutsek [Tutsek Gusztáv az 1956 elotti koncepciós perekben is ítélkezett, és a forradalmat követö megtorlásnak méltán az egyik leginkább rettegett vérbírája volt] úgy látta, intelligens egyetemi hallgatók a vádlottak, akik meg tudják mondani, hogy mi miért történt, egy elég látványos pert lehet csinálni. Úgyhogy a következo tárgyalást már abban a bizonyos nagy esküdtszéki teremben tartotta a Tutsek. Utánam sorban jöttek a többiek: Vörös Tibi volt a másodrendü, azt hiszem, az Ásványi Rezsö volt a harmadrendü, a Karátson a negyedik, és szegény Töttössy Zsolt az ötödik. A Zsolt nagyon hevesen reagált, kvázi valami heroikus attitüdbe hajszolta bele magát. Kemény stílusa és agresszív megfogalmazásai eléggé kiborították a Tutseket. De azt hiszem, másképp alakult, mint ahogy ö gondolta, nem került sor egyetemista kirakatperre. Rezsönek uszályos volt az édesapja, a MAHART-nál szolgált, a Tibinek valamilyen tisztviselö, a Gáboré jogász, a Zsolté pedig tanár, de már korábban meghalt. Nem nagyon lehetett azt mondani ránk, hogy itt a reakció. Sok tanút hallgattak ki. ... Tulajdonképpen nagyon enyhe ítéletet kaptam, négy évet. Nem is fellebbeztem, viszont nagyon drukkoltam, hogy az ügyész megfellebbezi, de szerencsére o sem fellebbezett. A többiek az enyémhez hasonlót kaptak, csak Zsolt kapott nyolcat, ami abszolúte nem állt összhangban a nyomozati anyagban lévö dolgaival. Itt nekem van egy hipotézisem ezzel kapcsolatban. Valamikor régen apám ismerte Tutseket, a háború elött vagy után, amikor apám még az Igazságügy-minisztériumban dolgozott, amíg ki nem rúgták, és nem nagyon szívesen, de mégis bement hozzá, de a Tutsek azt mondta, hogy ö semmit nem tud csinálni a mi ügyünkben, és hogy nem hajlandó ilyenben közremüködni. De úgy tünik, mégis megtette, különösen talán édesapám váratlan, tragikus halálának hatása alatt, és talán ezt úgy tette, hogy helyettem Zsoltra szabott ki súlyos ítéletet, ami a tényállás alapján tarthatatlan volt (talán ez volt benne a 'csavar', mert töle megszokott súlyos ítéletet akart hozni, de ö is feltételezhette, hogy azt másodfokon le fogják venni). ... Nosztrára Bibó már nem került át, de Vácról elég sokakat ismertem. Ötünk közül Gábor került még át, Zsolt Vácon maradt, a Vörös Tibiéket a Gyüjtöbe vitték. ... A másodfokú tárgyalás nagyon jól zajlott le. Az enyémet levették egy évvel, Zsoltét, aki nyolc és fél évet kapott, másfél évre csökkenték, nem sokkal utána már szabadult is. ... A Zsolt, aki kivívta a Tutsek dühét, ö késöbb is nagyon megmakacsolta magát. A saját szellemes megfogalmazásában ö továbbra is az 'uralkodó osztály' tagja akart maradni, azaz a munkásosztályé. Amikor kijött, kitanulta a liftszerelö szakmát, a felvonógyárban dolgozott, és ebböl nem volt hajlandó engedni. Elismerem, hogy én annyiban opportunista voltam, hogy az amnesztia elött kétszer-háromszor engedélyt kértem az egyetem befejezésére, én ezt nem éreztem tisztességtelen dolognak. Zsolt viszont nem tett engedményt, és megmaradt melósnak. Sajnos ebben tönkre is ment. Egy idöben elég sokat ivott is. Néha találkoztam vele a villamoson, tényleg döbbenetesen tönkrement. Én úgy éreztem, hogy annak nincs értelme, hogy öncélúan tönkremenjek. Zsoltot leszázalékolták, egyedül él Érden. Néha meg szoktam látogatni, de pocsék állapotban van". Interview, Romvári Zsuzsa (1991), Szerk. Lénárt András. Budapest: Magyar Pax Romana, 2004: <http://www.magyarpaxromana.hu/dokumentumai/forintosgyorgyinterju91.htm>.

42. Zepethneki Tötösy Edit 1920:
   "A 'Dekoráció' vállalat tárgyi odaadása máris megteremtette elsö eredményként alkotásaiban a teljes egységet az ipari és müvészi szempontok között, nehéz volna meghatározni, hol végzödik náluk az ipar és hol kezdödik a müvészet. Kiállításukon a könyvkötészet legtöbb ága képviselve van. Az ízléses borkötések, dús aranyozások vagy a bormetszés és domborítás elökelöen tompított színei egyaránt megérdemlik figyelmünket. Elsö helyen kell megemlítenünk Huttor Ignác rajzolt könyvtábláit: így a müvészi Ady-kötet kollekciót, melyben talán a Vér és Arany tervezete a legérettebb. Kitünöen sikerült a Himfy dalok könyvtáblája raffináltan ártatlan szentimentalizmusával. A börmunkák és gyöngyfüzések Páder Emma, az aranyozási tervek, kézírásos címlapok Tötössy Edit kezei alól kerültek ki. Érdekes az utóbbinak kis kézírásos könyve: Baudelaire Poém en prose-a. (Értesülésünk szerint a vállalat a Lafontaine-társaság útján ilyen kézírásos könyvek párizsi piacra dobását tervezi.) Kiss Ágnes az ösi jávai batiktechnikát kezeli nagy hozzáértéssel, míg Major István az ötvös munkálatokkal foglalkozik" (Tóth <http://epa.oszk.hu/00000/00022/00281/08465.htm>). (Tötössy Edit -- 1889-1975, vö. J VI. <http://www.totosy.com/partsix.html> -- 1914-ben végezte az Országos Magyar Királyi Iparmüvészeti Iskolát, lásd Diplomások adattára, Petöfi Irodalmi Múzeum <http://www.pim.hu/>).

43. Különbözö Töt(t)ös(s)y iskola, foglalkozás, lakhely és varia adatok (többen nem besorolhatók se a Zepethneki Tötösy se más Töt(t)ös(s)y család genealogiájába):
   43.1 "Töttösy Antal, férfiszabó, Ó-Tura (Nyitra), 1891" (Jekelfalussy 1511).
   43.2 "id. Töttösy Sándor, borbély-fodrász, (Szombathely), 1891" (Jekelfalussy 250).
   43.3 "Töttössy Károly, fökalauz, Györ, 1911" (Wodiáner 87).
   43.4 "Tötössy József, Budapest, hivatalnok" (Szelényi 172).
   43.5 "Tötössy Béla zepethneki dr., Budapest (szül. Billéd)" (Halász 286; vö. VI.J1 <http://www.totosy.com/partsix.html>).
   43.6 "Tüttösi János Zoltán (szül. Pacsatüttös) [1945-]" (Rózsás 390).
   43.7 "Töttössy Ernö, Ujpest (szül. Mezölak) [1919-]" (Jacobi 535).
   43.8 "Töttösy Károly, Budapest, hivatalnok" (Szelényi 177).
   43.9 "Töttössy Károly, Budapest, hivatalnok " (Szelényi 195).
   43.10 "Töttössy Ernö, Mezölak, hivatalnok, 1911" (Wodiáner 250).
   43.11 "Töttösy Béla, Selmecbánya, 1905-1906" (Rauchbauer 34).
   43.12 "Töttössy Ede, Selmeczbánya, 1895-1896" (Panek 97; vö. III.16 <http://www.totosy.com/partthree.html>, VI.5E2 <http://www.totosy.com/partsix.html>).
   43.13 "Töttössy Miklós, Selmeczbánya, 1895-1896" (Panek 97).
   43.14 "Töttössy Béla, magántanuló, Körmöczbánya, 1897-1898" (Faith 85).
   43.15 "Töttössy Miklós, Kisvárda, 1941-1942" (Tóth 39).
   43.16 "Töttössy János, Budapest, 1940-1941" (Lenkei 36).
   43.17 "Tötössy Géza, Budapest, 1893-1894" (Köpesdy 69).
   43.18 "Tötössy Géza, Budapest, 1900-1901" (Wagner 71).
   43.19 "Tötössy Béla, Foglalkozás: müegyetemi tanár, Kerület: VII., Cím: Csömöri út 58" (Budapesti czím- és lakásjegyzék 1900; vö. J1 <http://www.totosy.com/partsix.html>).
   43.20 "Tötössy István, Foglalkozás: földhitelintézeti tisztviselö, Kerület: VII., Cím: Vörösmarty utca 19." (Budapesti czím- és lakásjegyzék. Budapest: Franklin-Társulat, 1900).
   43.21 "Tötössy Kálmán, Foglalkozás: százados, Kerület: VII., Cím: Csömöri út 8" (Budapesti czím- és lakásjegyzék 1900; vö. VI.1M2-N <http://www.totosy.com/partsix.html>)
   43.22 "Töttössy Elek, Szombathely, 1881-1882" (Kunc 132; vö. VI.3.H15 <http://www.totosy.com/partsix.html>
   43.23 "Tötössy Gyuláné özv. Glaser Ilona. Elhalálozás ideje: 1949.03.14. Lakhely: Budapest V. Zoltán u. 16. (Budapest Föváros Levéltára, Hagyatéki ügyek, VII.180 Barcs Ernö közjegyzö iratai 101).
   43.24 "Töttössy Sándorné Csánk Paulina. 1906.03.20. Kihirdetett végrendelet" (Budapest Föváros Levéltára, VII.6.e I-III. ker. Királyi Járásbíróság. Kihirdetett végrendeletek. V.(I)041).
   43.25 "Töttössy Kálmánné özv. Maár Adél. 1944.04.19. Kihirdetett végrendelet" (Budapest Föváros Levéltára, VII.6.e I-III. ker. Királyi Járásbíróság. Kihirdetett végrendeletek. V.(I)062).
   43.26 "Töttössy Istvánné Dávid Ilona. 1900. Budapest I. Mészáros u. 38. Örökösödési per. Perérték: 3278 ft 20 kr. Felperes: Khoór István. Alperesek: Kussy Olga kisk., Kussy Blanka kisk., Kussy Ödön kisk., Lovas Lászlóné dr. özv. Kussy Anna (Lakhely: Morvaország Sternberg), Kussy Mária (Lakhely: Morvaország Sternberg), Rieb Jánosné Kussy Erzsébet (Lakhely: Morvaország Sternberg), Kussy János (Lakhely: Morvaország Sternberg), Kreutzer Elza (Erzsébet) (Lakhely: Zemplén Bély), Hanzely Ignácné özv. néhai Khoór Leopoldina" (Budapest Föváros Levéltára, VII.2.c Budapesti (Pesti) Királyi Törvényszék peres iratok. I.1053).
    43.27 "Töttössy Andorné Dávid Jolán. 1926.06.17. Kihirdetett végrendelet. (Budapest Föváros Levéltára, VII.6.e I-III. ker. Királyi Járásbíróság. Kihirdetett végrendeletek. V.(I)186).
    43.28 "Töttössy Klára. Elhalálozás ideje: 1952.04.01. Lakhely: Budapest XI. Bartók Béla út 64. (Budapest Föváros Levéltára, HU BFL - XXV.187 - 1952 - 0102. Levéltári irategyüttes: XXV.187 Vargyas Antal közjegyzö iratai).
    43.29 Töttösy István 1913. "A HÉV a cinkotai vonalszakaszt villamosította, így átszállás nélkül a város központjáig mehettek be az utasok. ... Az 1910-es tisztújításon elnökké Bellovics Imrét, alelnökökké Fehérváry Józsefet és dr. Spett Ferencet választották meg. Bellovics 1911-ben lemondott, helyette Antal Gyula lett az elnök, 1911-ben azonban már Palágyi Kálmán töltötte be ezt a tisztséget, mellette Diósy Lajos és Zehntbauer Gyula nevét olvashatjuk alelnökökként. 1912. október 20-án Palágyi Kálmán is lemondott, helyette Diósy Lajos lett az elnök, aki mellé 1913-ban az új tisztújítás során Töttösy István és dr. Papp László került alelnöknek" (Suba, János. "A Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete." Tanulmányok Budapest Múltjából 30. [2002]: 253-72. 259).