IV. RÉSZ / PART IV
A Zepetneki Tötösy családra vonatkozó levéltári és családi okiratok fordításai és kivonatai / Transcripts of and Excerpts from Archival and Other Tötösy de Zepetnek Documents

1. Címeres nemeslevél (Tivtoßÿ de Zepethnek 1587): "Nos Rudolphus Secundus Dei gratia Electus Romanorum Imperator, semper augustus ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae, Ramae, Serviae, Gallitiae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque etcetera. rex, archidux Austriae, dux Burgundiae, Brabantiae, Styriae, Carinthiae, Carniolae, marchio Moraviae, dux Lucemburgae, ac superioris et inferioris Silesiae, Viertembergae et Thekae, princeps Sveviae, comes Habsburgi, Tyrolis, Ferreti, Kiburgi et Goritiae, landgravius Alsatiae, marchio Sacri Romani Impaery Supra Anasum Burgoviae, ac superioris et inferioris Lusatiae, dominus marchiae Sclavonicae, Portus Naonis et Salinarum etcetera. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis quod Nos, cum ad nonnullorum fidelium nostrorum humillimam supplicationem nostrae propterae factam Majestati, tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitus, fidelis nostri Agilis Georgÿ Tivtoßÿ de Zepethnek, quae idemsacrae Primum Regni Nostri Hungariae Coronae et deinde Majestati Nostrae, pro locorum et temporum diversitate, fideliter exhibuisse, ac in futurum quoque exhibere et impendere velle dicitur. Cum igitur ob hoc tum vero ex gratia et munificentia nostra Regia, qua quosque de nobis et Republica Christiana bene meritos, ac virtutis colendae studiosos antecessorem nostrorum, divorum condam Hungariae Regum exemplo prosequi, eisque certa virtutum suarum monimenta quae ad majora quoque praesstanda eos incitare possent, decernere consvevimus. Eundem Georgium Tivtoßÿ de Zepethnek, ac per eum Petrum et Jacobum filios, nec non Ursulam et Catharinam filias eiusdem e statu et conditione ignobili, in qua hactenus perstitisse dicintur, de Regiae Nostrae potestatis plenitudine et gratia speciali exemptos, in coetum et numerum verorum et indubitatorum Regni Nostri Hungariae, partiumque ei subjectarum Nobilium, ducimus cooptandos annumerandos et adscribendos, annuentes et ex certa nostra scientia animoque deliberato concedentes, ut ipsi a modo imposterum, omnibus illis gratis, honoribus, indultis, privilegis, libertatibus, juribus, praerogativis et immunitatibus quibus caeteri veri et indubitati Regni Nostri Hungariae partiumque et subjectarum Nobiles, hactenus quomodolibet de jure vel consvetudine usi sunt, et gravisi utunturque gaudent, uti, frui, et gaudere possint et valeant, haeredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universae valeant atque possint. In cujus quidem nostrae erga ipsos exhibitae gratiae et clementiae, ac libertatis testimonium -- veraeque et indubitatae Nobilitatis Signum, haec Arma, sive Nobilitatis insignia. Scutum videlicet militare erectum. linea per mediumtraversum ducta, superne in rubrum, inferne vero in coelestinum campos divisum, in cujus fundo corona regia posita esse ex eaque brachium humanum nudum manipulum triticeum fortiter compressum oblique tenens exurgere in superioribus vero scuti angulis hinc luna, illinc stella rutilare conspiciuntur. Scuto impositam galeam militarem clausam, regio diamate, inter duas alas aquilinas, hinc aureo et nigro, illinc rubro et albo coloribus distinctas, priori per omnia conforme brachium humanum producente ornatam. A summitate vero, seu cono galeae lacinis, seu lemniscitis hinc aure et nigri, illinc rubri et albi colorem in scuti extremitates diffluentibus, illidque decenter exornantibus, pro ut haec omnia in capite seu principio preasentium literarum nostrarum, pictoris manu et artificio propris suis coloribus recte depicta esse cernuntur. Eidem Georgio Tivtoßÿ, ac per eum annotatis Petro et Jacobo filis, nec non Ursulae et Catharinae filiabus ejusdem, ipsoreque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis, danda duximus et conferenda. Decernentes et ex certa nostra scientia animoque deliberato concedentes, ut ipsi a modo imposterum, futuris semper temporibus, eadem arma, sive Nobilitatis insignis, instar aliorum Regni Nostri Hungariae, partiumque ei subjectarum Nobilium, seu isdem iuribus, praerogativis, indultis, libertatibus et immunitatibus, quibus idem vel natura, vel ex consvetudine utuntur et gaudent ubique in praelis certaminibus, hastiludis, tornaementis, duellis, monomachis, ac alis omnibus et quibusvis exercitis militaribus et nobilitaribus, nec non sigillis, velis, cortinis auleis, annulis, vexillis, clipeis, tentoris, domibus: generaliter vero in quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub merae et sincerae Nobilitatis titulo, quo eos ac haeredes ipsorum utriusque sexus, ab omnibus cujuscunque status, dignitatis, conditionis et praeminentiae homines existant insignitos dici, nominari -- haberique et reputari volumus ferre, gestare, illisque uti, frui et gaudere possint et valeant -- haeredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universae valeant, atque possint. Imo damus et concedimus praesentium per vigorem. In cujus rei memoriam firmitatemque perpetuam, praesentes literas nostras, secreto sigillo nostro, quo ut Rex Hungariae itimur impendenti communitas, eidem Georgio Tiotoßÿ, ac per eum Petro et Jacobo filys, nec non Ursulae et Catharinae filiabus ejusdem praefatis, ipsorumque haeredibus et posteritatibus, utriusque sexus universis, gratiose dandas duximus, et concedendas. Datum per manus fidelis nostri nobilis dilecti Reverendi Petri Heressinczy, electi episcopi Zagrabiensis conciliari et aulae nostrae summi cancellari, in arce nostra regia Pragensi, vigesima secunda die mensis februari, Anno Domini Millesimo Quingentesimo Octogesimo Septimo. Regnorum nostrorum Romani duodecimo, Hungariae et aliorum decimo quinto. Bohemiae vero Anno similiter duodecimo. Venerabilibus in Christo Patribus Dominis praefato Petro Heressinczy electo Zagrabiensi, Stephano Feyerkeövy Veszprimiensi, Martino P ethe de Hethes Vaciensi, Stephano Mat thissy Csanadiensi, Zacharia Mossoczy Nitriensi, Fratre Stephano Tarnovio electo Sirmiensi, et Fratre Bonaventura de Aquila electo Segnisensi, ecclesiarum episcopis, ecclesias Dei foeliciter gubernantibus. Strigonien..., Jaurien..., Tininien..., Boznen..., et Modrusien..., cathedralibus sedibus vacantibus. Item spectabelibus et magnificis comite Stephano de Bathor judice curiae nostrae, comite Thoma Erdeödy de Monyorókerék, comite perpetuo Montis Claudi, regnorum nostrorum Dalmatiae, Croatiae, et Sclavoniae bano, comite Georgio Zrinino tavernicorum, Balthasario de Batthian dapiferorum, Nicolao Pálffy de Erdeöd cubiculariorum, Michaele de Rena janitorum nostrorum regalium magistris agazonum pincernarum, et curiae nostrae magistrorum honoribus vacantibus eodem Nicolao Pálffy comite Posoniensi caeterisque quam pluribus regni nostri comitatus tenetibus et honores. Rudolphus, manu propria. Petrus, e. Zagrabiensis, manu propria. Tibertius Himmelreich, manu propria. 1587 feria secunda proxima post Dominicam Exaudi exhibitae sunt praesentes Litterae Armales in sede judicaria comitatus Castriferrei Sabariae ibidem lecta solonniter publicata per me Nicolaum Beytzy Notarium sedis judiciariae, manu propria" (picture of the original patent of nobility / az eredeti címeres nemeslevél fényképe <http://www.totosy.com/totosypatent1587.html>).
   [Eredeti okirat, Töttössy Istvánné dr. Andorfer Mária Magdolna (1943-) budapesti lakos tulajdonában van: Töttössy István (1920-2000) testamentuma szerint az armális Töttössy Istvánné dr. Andorfer Mária Magdolna halála után az Országos Levéltárba letétbe helyezendö mint permanens letét; Másolat, Vas Megyei Levéltár, Szombathely, Vegyes Nemesi Iratok, T-Zs, No 32; Másolat, Magyar Országos Levéltár, Budapest, No. 1101/1969 9x12 cm. síkfilmek I/38; pecsétgyürük (18.-ik század vége) a Zepetneki Tötösy cimerrel a következök tulajdonában találhatók: Töttössy Istvánné dr. Andorfel Mária Magdolna (Budapest; Töttössy István (1920-2000) állitólagos testamentuma szerint a pecsétgyürü Töttössy Istvánné dr. Andorfel Mária Magdolna által 2004-ben Töttössy Péter (1954-, Balatonvilágos, Veszprém megye) tulajdonába kerül; Helmut Heinrich (Passau), Christopher Komondy (USA), és Tötössy István (Montréal, meghalt, a pecsétgyürü holléte nem tudott); egy 18.ik század végén készült pecsétnyomó Steven Totosy de Zepetnek (1950-, Winchester, Massachusetts) tulajdonában van.]


A Zepetneki Tötösy [Tivtoßÿ de Zepethnek] család címere (1587)

1.1 Címeres nemeslevél (Tivtoßÿ de Zepethnek 1587) latin szövegének fordítása: "Mi II-ik Rudolf, Isten kegyelméböl a rómaiak választott császára, a mindig felséges, és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galicia, Lodoméria, Kunország és Bulgária stb. királya, Ausztria föhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karinthia, Krajna hercege, Morvaország örgrófja, Luxemburg, Felsö- és Alsó-Szilézia, Würtemberg és Theka hercege, Svevia fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferretum, Kiburg és Görz grófja, Elzász tartományi grófja, a Római Szent Birodalomnak az Anasus feletti Burgoviának, Alsó- és Felsö-Lausitznak az örgrófja, a Szlavón örgrófságnak, a Naon-i kikötönek és a sótelepeknek az ura stb. a jelen sorok tartalmánál fogva emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet, hogy mi egyrészt néhány hívünknek alázatos kérelmére, melyet ez ügyben Felségünkhöz intéztek, másrészt pedig figyelembe véve és megfontolás tárgyává téve hívünknek, agilis Zepethneki Tivtoßÿ Györgynek hüségét és hüséges szolgálatait, amelyeket ö elsösorban Magyarországunk Szent Koronájával, majd amint mondják, Felségünkkel szemben is odaadóan tanúsitott a hely és az idö változandósága szerint, és a jövöben is akar tanúsítani és nyújtani; egyrészt tehát ezek miatt, másrészt pedig királyi kegyünkböl és bökezüségünkbol kifolyólag, amelyekkel mindenegyest, akik irányunkban és a keresztény közügyek iránt érdemeket szereztek és az erény gyakorlására törekedtek, elödeink, Magyarország néhai Szent Királyainak példájára jutalmazni szoktuk és nekik erényeinek bizonyos emlékét szoktuk adni, hogy azok öket nagyobb tettek véghezvitelére is serkenthessék: ugyanazt a Zepethneki Tivtoßÿ Györgyöt és általa Péter és Jakab nevü fiait, továbbá Orsolya és Katalin nevü lányait a nemtelen sorsból és állapotból, amelyben eddig, amint mondják, éltek, királyi hatalmunk teljéböl és különös kegyünkböl kiemelve méltónak találtuk öket Magyarországunk és a neki alávetett részek nemeseinek a csoportjába és számába beválasztani, hozzászámítani és közéjük írni, hozzájárulva ahhoz és biztos tudomásunk és szabad elhatározásunk alapján megengedve, hogy ök ettöl kezdve a jövöben mindazokkal a kegyekkel, megtiszteltetésekkel, engedményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, elöjogokkal és mentességekkel élhessenek, azokat élvezhessék és azoknak örülhessenek, amelyekkel éltek eddig is bármiként a jog vagy a jogszokás alapján Magyarország és csatolt részeinek többi, igazi és kétségtelen nemesei is élvezték azokat, azokat élvezhessék és azokkal élhessenek ök és mindkét nembeli összes utódaik is. Ezen irántuk tanúsított kegyünknek és kegyelmünknek és a szabadságnak bizonyitékául, meg az igaz és kétségtelen nemességnek a jeléül méltónak találtuk, hogy ezt a címert, vagyis a nemességnek a jelvényét adományozzuk: egy egyenesen felállított katonai pajzsot, melynek közepén egy vonal húzódik végig, miáltal a terület két részre oszlik; a felsö vörös szinü, az alsó égszinkék mezöre tagolva, amelynek az alapjára egy királyi korona van helyezve, amelyböl egy meztelen emberi kar emelkedik ki rézsút tartva és erösen szorítva egy búzakalász csomót. A pajzs felsö sarkainak egyikében a hold, a másikában egy csillag látszik veresleni. A pajzs fölé van helyezve a zárt katonai sisak, királyi koronával díszítve, két sasszárny között, egyik oldalról arany és fekete, a másik oldalról vörös és fehér színekkel megkülönböztetve, az elöbbihez egészen hasonló kart mutatva. A sisak tetejéröl pedig, vagyis annak a csúcsáról szalagok és díszletek csüngenek alá, hol arany és fekete, hol vörös és fehér színekben, amint a pajzs szélein omlanak alá, azt szépen ékesítve, amint mindezek jelen oklevelünk elején vagyis bekezdésénél a festönek a kezétöl és müvészetétöl saját színeikben szépen lefestve látszanak. Adtuk mindezt ugyanannak a Tivtoßÿ Györgynek és általa a már nevezett Péter és Jakab nevü fiainak és hasonlóképen Orsolya és Katalin nevü lányainak és valamennyiük mindkét nembeli összes utódainak. Elhatározva és biztos tudomásunk és szabad elhatározásunk szerint megengedve, hogy ök mostantól kezdve a jövöben, minden elkövetkezö idöben ezt a címert vagyis nemességi jelvényt Magyarországunk és a hozzácsatolt részek többi nemeseinek módjára, ugyanazon jogok, kiváltságok, engedmények, szabadságok és mentességek mellett, amelyekkel amazok vagy a természetnél vagy a jogszokásnál fogva ezekkel éltek és azokat élvezték, ök is élvezhessék és használhassák csatákban, ütközetekben, lándzsatörésekben, lovagi játékokban, párbajokban és párviadalokban és minden egyéb katonai és nemesi gyakorlatban; továbbá pecsétjeiken, vitorláikon, kárpitjaikon, függönyeiken, gyürüikön, zászlóikon, pajzsaikon, sátraikon és házaikon, általában pedig bármilyen dolgaik és válalkozásaik alkalmából az igaz és öszinte nemesség címe alatt. Amint akarjuk is, hogy öket és mindkétnembeli összes utódaikat mindenki, bármilyen állású, rangú, helyzetü és kiváltságú emberek legyenek is azok, mint ilyennel kitüntetettnek mondják, nevezzék, tartsák és tekintsék öket, azt viselhessék, hordhassák és azt használhassák és élvezhessék és annak örülhessenek ök és összes, mindkét nembeli örököseik és utódaik. Söt adjuk és adományozzuk jelen soraink erejénél fogva ezen dolog emlékezetéül és örök megerösítéséül kegyesen, és adjuk és engedélyezzük jelen oklevelünket, titkos függö pecsétünkkel, amellyel mint Magyarország királya rendelkezünk, megerösítve ugyanazon Tivtoßÿ Györgynek és általa Péter és Jakab nevü fiainak, meg Orsolya és Katalin nevü leányainak és valamennyiük mindkét nembeli összes örököseinek és utódainak. Adatott kedvelt hívünknek, fötisztelendö Heressinczy Péternek, zágrábi választott püspöknek, tanácsosunknak és udvari fökancellárunknak a keze által, királyi várunkban, Prágában, február hónap 22-ik napján, az Úrnak 1587-ik esztendejében, római császári uralmunknak 12-ik, magyarországi és a többi királyi uralmunknak 15-ik, csehországi uralmunknak pedig szintén a 12-ik esztendejében. Amikor is a következök álltak az egyházak élén: a Krisztusban fötisztelendö Heressinczy Péter zágrábi választott püspök, Feyérkeövy István veszprémi, Hethesi Pethe Márton váci, Mathissy István csanádi, Mossóczy Zakariás nyitrai, Tarnovioi István testvér szerémi választott és Aquilai Bonaventura testvér segniai választott püspök, akik az Úr egyházát szerencsésen kormányozzák, az esztergomi és a kánonjogilag egyesített kalocsai és bácsi érseki székek, továbbá az egri, erdélyi, váradi, pécsi, györi, tinini, boszniai és modrusi székesegyházi székek betöltetlenek lévén. Mikor is tekintetes és nagyságos Báthory István gróf országbíró, Monyorókeréki Erdödy Tamás gróf, a Claudius hegy örökös föispánja, Dalmát-, Horvát-, és Szlavónországok bánja, gróf Zrínyi György fötárnokmester, gróf Batthiany Boldizsár étekfogó mester, Erdödi Pálffy Miklós föpalota mester, Renai Mihály ajtónálló mester. Betöltetlenek lévén a lovászmesteri, pohárnokmesteri és az udvarmesteri állások. Ugyanazon Pálffy Miklós viselvén a pozsonyi gróf tisztségét és sokan mások viselvén az ország megyéinek a fötisztségeit. Rudolf s.k. Péter zágrábi püspök s.k. Himmelreich Tiborc s.k. 1587. Az exaudi vasárnap utáni hétföi napon (május 29) bemutatták ezt a címeres levelet Vasvármegyének törvényszéki helyén, Szombathelyen. Ugyanott nyilvánosan felolvasták és általam ünnepélyesen kihírdettetett: Beytzy Miklós, a törvényszék jegyzöje, s.k." (picture of the original patent of nobility / az eredeti címeres nemeslevél fényképe <http://www.totosy.com/totosypatent1587.html>)
   [Eredeti okirat, Töttössy Istvánné dr. Andorfer Mária Magdolna (1943-) budapesti lakos tulajdonában van: Töttössy István (1920-2000) testamentuma szerint az armális Töttössy Istvánné dr. Andorfer Mária Magdolna halála után az Országos Levéltárba letétbe helyezendö mint permanens letét; Másolat, Vas Megyei Levéltár, Szombathely, Vegyes Nemesi Iratok, T-Zs, No 32; Másolat, Magyar Országos Levéltár, Budapest, No. 1101/1969 9x12 cm. síkfilmek I/38; pecsétgyürük (18.-ik század vége) a Zepetneki Tötösy cimerrel a következök tulajdonában találhatók: Töttössy Istvánné dr. Andorfel Mária Magdolna (Budapest; Töttössy István (1920-2000) állitólagos testamentuma szerint a pecsétgyürü Töttössy Istvánné dr. Andorfel Mária Magdolna által 2004-ben Töttössy Péter (1954-, Balatonvilágos, Veszprém megye) tulajdonába kerül; Helmut Heinrich (Passau), Christopher Komondy (USA), és Tötössy István (Montréal, meghalt, a pecsétgyürü holléte nem tudott); egy 18.ik század végén készült pecsétnyomó Steven Totosy de Zepetnek (1950-, Winchester, Massachusetts) tulajdonában van.]

2. Birtokadományozási oklevél (Statutorium Literati Tewthessy de Zepetnek in Gyaak [Ják] & Sorok 1589): "Fidelibus nobis honorabilibus capitulo ecclesiae Castriferrei pro parte nobilis Georgii Literati Tewteößÿ de Zepetnek ac Dominae Catharinae consortis necnon Petri et Jacobi filiorum ac puellarum Ursulae, Catharinae et Margarithae filiarum eiusdem. Reponendo sub T. Statutorio et introductoria. Gyak. 1590. In dominica sexagesimae capitulum. Rudolphus Secundus dei gratia electus Romanorum imperator semper augustus ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae, etc. Rex, archidux Austriae, dux Burgundiae, Styriae, Carinthiae, Carniolae, etc. Comes Tyrolis et Goritiae. Fidelibus nostris honorabilibus capitulo ecclesiae Castriferrei salutem et gratiam. Quum nos illis perennalibus dationi, traditioni et assignationi, quas Nobilis Domina Helena nobilis quondam Demetrii Lukach de Gyak filia, consors vero Joannis Toth et Jacobus ac Georgius filii eiusdem, in et super quadam una sessione ... curiaque ipsorum nobilitari in possessione Gyaak vocata existenti simul cum cunctis utilitatibus et pertinentiis circa et penes ipsam sessionem advicinis [?] ac terris ab ulteriori parte ultra fluvium Sorok vocatum sese extendibus necnon duobus cum dimidio terrarum arabilium Jugeribus ac sylvam octo Jugerum ad dimidium Jugerum terrae arabilis pertinentem omnino in comitatu Castriferrei existentibus habitis, Nobili Georgio Litterato Tewthoßÿ ac Dominae consorti, necnon Petro et Jacobo filiis ac puellis Ursulae, Catharinae et Margarithae filiabus suis ipsorum haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis, in et pro summa centum et quinquaginta florenorum Hungaricorum et quattuor cubulis tritici, mediantibus litteris fassionalibus dicti capituli Castriferrei superinde emanatis, modisque et conditionibus in iisdem literis expressis et specificatis fecisse dinoscuntur. Nostrum Regium seu benevolumque pariter et assensum praebu[?]imus. Ac nihil ominus cum ad nonnulorum fidelium nostrorum humillimam supplicationem nostrae factam maiestati: tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis dicti Georgii Thewtheößÿ, quae idem Sacrae primum nostrae Hungariae Coronae et deinde maiestati nostrae pro locorum et temporum varietate fideliter et constanter exhibuit ei impendit ... totum denique et omne ius Regium, si quod in praescriptis sessione et curia nobilitari, cunctisque in iisdem pertinentis curiae et penes ipsorum sessionis advicinantis ... parte ultra fluvium Sorok vocatum sese extendetibus, necnon duobus cum dimidio terrarum arabilium Jugeribus ac sylvis ad octo Jugerum ad dimidium Jugerum terrae arabilis pertinentibus omnino in dicto comitatu Castriferrei existentibus habitis, etiam aliter qualiterquncque haberemus, eadem, et idem nostram ex quibuscumque causis, viis, modis et rationibus concernerent maiestatem, simul cum cunctis suis utilitatibus, pertinentiis quibuslibet, sub suis veris metis et antiquis limitibus existentibus ad eandem, easdem et idem de jure et ab antiquo spectantibus et pertinere debentibus memorato Georgio Teötheößÿ, ac dominae Catharinae consorti, necnon Petro at Jacobo filiis ac puellis Ursulae, Catherinae et Margarithae filiabus suis, haeredibusque et posteritatibus eorum utriusque sexus universis, jure perpetuo et irrevocabiliter, vigore aliarum literarum nostrarum consensus et donationalium superinde emanatarum dederimus, donaverimus et contulerimus velimusque eosdem in dominium [possessionis] et Curiae Nobilitaris, ac terrarum et sylvarum cunctarumque earundem pertinentiarum, dictique juris nostri regii in eadem, eisdem per nostrum et vestrum homines legitime facere introduci. Super quo [fidelitatem vestram] harum serie firmiter committimus et mandamus quatenus acceptis praesentibus vestrum mittans hominem pro testimonio fidedignum, quo quo praesente fidelisnoster Egregius vel Nobilis Michael Anyos de Baloghfalwa aut Balthasar et Paulus Györffy de Radocz, sive Sandrinus Kern, neve Stephanus Töryek de Zentheörsebet, neve Paulus de N aray aliis absentibus homo noster regius ad facies annotatarum sessionis et Curiae Nobilitaris in dicta possessione Gyaak vocata ... praefatas terras et sylvas ad easdem de jure pertinentes consequenterque saepefatam Curiam Nobilitarem in praenotato comitatu Castriferreo habitarum vicinis et commetaneis earundem et eiusdem universis inibi legitime convocatis et praesentibus accendo introducat praenominatum Georgium Teötheößÿ, ac dominam Catharinam consortem, necnon Petrum et Jacobum filios, ac puellas Ursulam, Catherinam et Margaretham [filias] earundem dictique juris nostri regni in eadem et eiusdem habiti, statuatque eandem et easdem eisdem ipsi ipsiusque haeredibus utriusque sexus universis praemissi concensus et donationis juris nostri regii titulo ipsis incumbentibus simul cum cunctis eiusdemque [?] utilitatibus et pertinentiis quibuslibet perpetuo possidendum si non fuerit contradictum. Contradictores vero si qui fuerint evocet eosdem [et annotatos] Georgium Tötheößÿ ac dominam Catherinam consortem, necnon Petrum et Jacobum filios ac puellas Ursulam, Catherinam et Margaretham filias, in curiam nostram regiam nostram videlicet personalem in praesentiam ad terminum competentem rationem contradictionis eorum reddituros. Et post huiusmodi introductionis et statutionis seriem simul cum contradictorum et evocatorum, si qui fuerint, vicinorumque et commetaneorum huic Statutioni intererunt, nominibus terminoque assignato, ut fuerit expeditum eidem personali praesentiae nostrae suo modo et ordine fideliter rescribere debeatis et teneamini. Secus non facturi. Datum in arce nostra regia Pragensi vigesima secunda die mensis Julii, Anno Domini Millesimo Quingentesimo Octogesimo Nono". (Vas Megyei Levéltár, Szombathely, Vegyes Nemesi Iratok, T-Zs)
   2.1 Birtokadományozási oklevél (Statutorium Literati Tewthessy de Zepetnek in Gyaak [Ják] & Sorok 1589) latin szövegének kivonata: Rudolf magyar király Prágában 1589. július 22-én. kelt oklevele, amellyel nemes Zepetneki Tewteößÿ [más irásmódjait a névnek lásd a fenti latin szövegben] György literátus, felesége Katalin úrnö, valamint Péter és Jakab nevü fiaik, és Orsolya, Katalin és Margit nevü leányaik birtokba iktatását rendeli el. Az oklevél szövege szerint a vasvári káptalan elött Tóth Jánosné, a néhai Gyáki Lukách Demeter lánya, Ilona úrnö és fiai, Jakab és György a Vas megyei Gyaak [Ják] faluban egy telket és egy nemesi kúriát, a Sorok folyó túlsópartján elterülö földekkel, két és fél hold szántóföldet és nyolc hold erdöt eladtak a fent említetteknek 150 magyar forintért és négy köböl búzáért. A király ehhez az adás-vételhez hozzájárulását adja és felhívja a vasvári káptalant, hogy az oklevélben kijelölt királyi emberek valamelyikével a káptalan küldje ki a maga megbízottjat a birtokba iktatásra. Az említett királyi emberek: Baloghfalwai Ányos Mihály, Rádóczi Györffy Boldizsár és Pál, Kern Sándor, Zenteörsebeti Töryek István és Nárai Náray Pál. (Vas Megyei Levéltár, Szombathely, Vegyes Nemesi Iratok, T-Zs)

3. Birtokba iktatási oklevél (Statutorium Literati Tewthessy de Zepetnek in Gyaak [Ják] 1590): "Nos capitulum ecclesiae Castriferrei memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus incumbit universis. Quod nos litteras sacratissimi imperatoris atque regii maiestatis etc. domini nostri clementissimi introductionis. Rudolphus Secundus etc. Nos itaque praemissis mandatis ipsius dicti domini imperatoris et regis nostri clementissimi in omnibus semper fideliter obtemperando satisfacere sattagentes. Et iuxta earundem continentio. Unacum Nobili Casparo Naray de eadem Naray homine eiusdem maiestatis regiae, inter alios nominatim conscriptos ad id specialiter designato regio, nostrum hominem venerabilem [?] videlicet Magistrum Stephaneum Themelium ... Sabariensem presbiterum, fratrem sociumque et concanonicum nostrum ad infrascriptum introductionem et statutionem faciendum, nobisque suo modo referendum, nostro expediveramus pro testimonio fidedignum, qui tandem exinde ad nos reversi nobis sub eorum iuramento in generali decreto superinde contento concorditer retulerunt eo modo: quoniam ipsi feria tertia ... post festum Beatorum Philippi et Jacobi apostolorum novissime [transactum praeteritum] ad facies annotatorum sessionis et Curiae Nobilitaris in dicta [possessione Gyaak existentium] ac terrarum arabilium et silvarum litteris in praenotatis praeceptoriis summae maiestatits introductiarum et statutoriarum praedeclaratarum, ad easdem praetactas sessionem et Curiam Nobilitarem de iure et ab antiquo spectantium et pertinere debentium in praenotato hoc comitatu Castriferreo existentium habitarum. Vicinis et commentaneis eiusdem et earundem universis. Et signanter Egregiis et Nobilibus Sandrino Kwn de Kis Wnyan, Martino Literato Zekeres dicto de Nagy Wnyan, Ladislao Sarffy et Baltasar Naray de Naray, Nicolao Sydo, Stephano Ereös, Georgio Gyaak i de dicta Gyak, Wolfgango Nemes aliter Chenchi de Gozthon et Francisco Lörinth de Czwp, Venerabili Michaele presbitero parocho possessionis praedictae Gyak. Providis item Paolo Na gh et Blasio Tompa, Sandrini Sennyey de Kis Sennye, Jacobo Janso, Spectabilis et Magnifici domini Georgii de Zrini, Travernicorum regalium magistri et consiliarii regii necnon [partium Transdanubianarum generalis capitanei], Mathio Philep et Stephano B[...gii] Zelesthey de Also Zelesthe praefatorum Spectabilis Magistrorum dominorum Egregiorum ac Nobilium ... in praetacta possessione Gyaak et dicto hoc comitatu Castriferreo existentium habitantiumque portionibus nempe earundem concernentibus, colonis et iobagionibus, in ... eorundem scilicet dominorum suorum nominibus et in personis et aliis plurimis inibi legitime convocatibus et praesentibus accessissent. Annotatusque homo ipsius domini imperatoris et regis nostri clementissimi, dicto nostro testimonio, vicinisque et commentaneis praescriptis secum praesentibus [sessionem et Curiam Nobilitarem in possessione Gyaak] introduxisset praefatos Georgium Thewtheössy ac Dominam Chaterinam consortem, necnon Petrum et Jacobum filios, ac puellas Ursulam, Chaterinam et Margaretam filias ipsorum in dominium eiusdem et earundem, dictique iuris regii in eadem et eisdem habiti statuissetque eadem et idem eidemque eisdem, ipsorumque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis praemissi commissus et donatiorum iuris ipsius praefati domini regis nostri titulis ipsis incumbentibus, simul cum cunctis eiusdemque et eorundem utilitatibus et pertinentiis quibuslibet perpetuo possidendum. Tribus continuis diebus et horis legitimis eisdem moram trahentibus, nemine prorsus ipsis [?] in faciebus sed et neque [?] demum medio scilicet tempore hic in capitulo coram contradictorum apparentium et neque existentium. In cuius fidem et memoriam in perpetuam praesesentes litteras nostras introductorias et statutorias in papiro patenter confectas sigilloque nostro capitulari et authentico a tergo imprimisse roboratas privilegiales ... praefato Georgio Tewtheössy, consortique et liberis ipsius praenominatis, haeredibusque et posteritatibus eorundem observata iustitia. Datum Decimo Sexto die ultimi diei introductionis et statutionis praenotatarum. Anno Domini 1590". Az oklevél hátán megjegyzések: "Statutorium Literati Tewthessy de Zepetnek in Gyaak. Anno Domini 1590. Feria tertia post festum Filippi et Jacobi apostolorum acceptis praesentibus homo regius Caspar Naray de eadem Naray testimonium vero capituli Stephanus Themelius canonicus Castriferrei ad facies loci annotati et Curiae in possessione Giag vocata in hoc comitatu Castriferreo habita coram vicinis et commentaneis Sandrinus Kwn de Kys Vnyam, Ladislaus Sarfy de Naray, Nicolaus Sydo de Gyag, Franciscus Lörinc de Czup, Staphanus Erös de Gyag, Georgius de Gyag, Boldisar Naray de Naray, Volfgangus Cenchy de Cench, Venerabilis Michael Cenchy parochius eiusdem loci. Providi Paulus Nagh, Jacobus Janso, Mattheus Philep, Stephanus Bodys, Balas Thompa. Nemine contradicente statuimus et introduximus". (Vas Megyei Levéltár, Szombathely, Vegyes Nemesi Iratok, T-Zs.)
   3.1 Birtokba iktatási oklevél (Statutorium Literati Tewthessy de Zepetnek in Gyaak [Ják] 1590) latin szövegének kivonata: A vasvári káptalan jelentése szerint 1590. május 1-én Nárai Náray Gáspár királyi emberrel kiküldték Themely István mester kanonok társukat Gyaak [Ják] faluba és ott az összehívott szomszédok (Kisunyomi Kun Sándor, Nárai Sárffy László, Nagyunyomi Literátus Szekeres Márton, Nárai Náray Boldizsár, Gyáki Sydo Miklós, Erös István, Gyáki Gyaaki György, Nemes Farkas, Goszthonyi Genchy Farkas, Czupi Lörinth Ferenc, Gyáki Genchy Mihály parochus, Nagy Pál, Thompa Balázs, Kissennyei Sennyey Sándor, Jansó Jakab, Gróf Zrínyi György [1549-1603 Vép, Vörösvár, Monyorókerék (5 km-re Jáktól), stb. birtokosa (Balogh 1894. 162-63)], Philep Mátyás, Bódys István, Alsószelesthei Szelestey [N]) jelenlétében a megadományozottakat ellentmondás nélkül a birtokba beiktatták. (Vas Megyei Levéltár, Szombathely, Vegyes Nemesi Iratok, T-Zs.)

4. Záloglevél (Theötheössy de Szepethnek, Gyaak [Ják] 1597): "Nos capitulum ecclesiae Castriferrei Memoriae commendamus tenore praesentium significantes, quibus expedit universis, quod honesta muliorHelena, filia Nobilis quondam Balthasaris Ereös de Gyak, consors vero providi Michaelis Szeker, coloni Nobilis olim Balthasaris Geörffy in portione sua possessionaria in possessione Kisunyom vocata et comitatu Castriferrei existenti habita commorantis, coram nobis personaliter constitua, oneribus et quibuslibet quauaminibus Nobilium Joannis et Stephani itidem fratrum suorum germanorum carnalium et uterinorum et aliorum universorum et quorumlibet in subscriptis in se assumptis et perceptis, matura denique et exacta intra se deliberatione praehabita, sponte et libere, oraculo vivae vocis suae confessus est, pariterque retulit eo modo, quimodo ipsa fateris certis et perarduis victus et amictus necessitatibus, tam suis, quam praefatorum fratrum suorum ipsos ad praesens asperrime urgentibus, sublevandis compulsus, quaedam duo Jugera terrarum arabilium ipsos fatentem et fratres suos aequaliter hactenusque indivisim concernentia in una latitudine et contextu, atque diverticulo in valle Gyaky Paal völgye vocato et territorio possessionis Gyak et comitatu Castriferrei praenotatis existentia habita Nobilibus dominis Catharinae relictae, Petro, Joanni et Jacobo filiis ac Catharinae et Margarethae filiabus Egregii olim Georgÿ Theötheössy de Szepethnek, ac per eos haeredibus et posteritatibus ipsorum utriusque sexus universis, plenarie, defectuque sine omni in et pro florenis octo, partim alias [ut quidem ipsa fatens dixit] partim coram nobis plenarie defectuque sine omni persolutis, levatisque et receptis dedisset, vendisset, et per manus tradidisset, prout dedit, vendedit et per manus tradidit titulo pignoris utenda, tuenda, tenenda pssidenda, pariter et habenda infra tempus redemptionis earumdem, tali modo, talique conditione mediante, ut dum et quandocunque ipsa fatens, aut praetacti fratres sui, haeredesque et posteritates ipsorum praedictos octo florenos deponere et persolvere potuerint, ad simplicem requisitionem ipsorum ipsos octo florenos iidem creditores levare et ipsa duo jugera quiete et pacifice, tergiversatione sine omni, litisque strepitu quovis postergato eisdem remittere debeant et teneantur, eo facto. Assumens eadem fatens tam suo, quam praenotatorum fratrum suorum nominibus et personis memoratos emptores in quieto et pacifie dominio dictorum duorum Jugerum, contra quosvis legitimos impetitores, sidicos et actores propriis suis curis laboribus et expensis tuerim, protegere et defensandos conservare velle infra praemissum tempus redemptionis earundem coram nobis. Harum nostrarum vigore et testimonio litterarum mediante. Datum Sabatho in profesto videlicit gloriosissimae resurrectionis Domini. Anno salutis humani Millesimo Quingentesimo Nonagesimo Septimo. Lecta per capitulum. Manupropria. Sigillum". (Vas Megyei Levéltár, Szombathely, Vegyes Nemesi Iratok, T-Zs.)
   4.1 Záloglevél (Theötheössy de Szepethnek, Gyaak [Ják] 1597) latin szövegének fordítása: "Mi, a vasvári egyház káptalanja jelen levelünkkel emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet, hogy néhai nemes Gyáki Ereös Boldizsár lánya, a tiszteletre méltó Ilona úrnö, Szekér Mihálynak, a néhai nemes Györffy Boldizsár jobbágyának a Vas megyei Kisunyom faluban lakó felesége, elöttünk személyesen megjelent és édes testvéreinek János és István nemeseknek és mindenki másnak, terhét illetve felelösségét az alább írtakban magára vevén, magával számot vetve, érett megfontolás után, önként és szabadon, élöszóval vallotta és jelentette, miképpen maga a vallomást tévö bizonyos, mind öt mind a testvéreit jelenben igen élesen szorító élelmi és ruházati szükségleteik kielégítése céljából, az öt és testvéreit egyenlöképpen illetö és osztatlan két hold szántóföldet, amely a Vas vármegyei Ják falu Gyáky Pál völgyének nevezett dülöben egy tagban fekszik, a néhai nemes Zepetneki Theötheössy György özvegyének, Katalin úrnönek, Péter, János, és Jakab fiainak, valamint Katalin és Margit nevü lányainak és általuk mindkét nembeli valamennyi utódaiknak és örököseinek minden hiány nélkül, egészen nyolc forintért, amiket [mint a bevalló mondta] részben másutt, részben pedig elöttünk teljesen és minden hiány nélkül felvett, adta, átadta és kezükre bocsátotta zálog címén való használatra, azok visszaváltásának idejéig azzal a feltétellel, hogy amikor a bevalló vagy a testvérei, vagy az utódaik a nyolc forintot le tudják fizetni, az ö egyszerü megkeresésükre a hitelezök minden kifogás és habozás nélkül tartoznak felvenni, s a két hold földet békésen, minden pereskedés nélkül nekik átadni kötelesek. A bevalló fél az említett testvérei nevében is vállalja, hogy a zálogbavevöket a két hold föld békés birtoklásában minden törvényes követelö ellen saját fáradságával és költségén a visszaváltás idejéig megvédelmezi e jelen levelünk erejénél és tanúbizonyságánál fogva. Kelt az Úr dicsöséges feltámadása elöünnepén, szombaton, az emberi üdvözülés 1597-ik évében. Felolvastatott a káptalanban. Pecsét helye". (Vas Megyei Levéltár, Szombathely, Vegyes Nemesi Iratok, T-Zs.)

5. Zepetneki Tötösy (Guta)töttös, Vas megye birtok-ügyek okiratainak kivonatai (1614-1636)
   5.1 Zálog levél (1614): Nemes Thöthössy Miklós fia, nemes Thöthössy György -- minden örököse és rokona terhét az alábbi ügylet erejéig magára vállalva -- érett elhatározásból azt a bevallást tette, hogy ö bizonyos szorongató nehézségeitöl kényszerítve, föként élelem, ruházat és szarvasmarhák vásárlására és megszerzésére nemes Teszler Borbála -- elöbb a néhai agilis Tatar Pál, majd a bevallást tevö György felesége -- körülbelül 50 magyar forintnyi pénzösszegét, ami Borbála és elsö férje, Thathar Pál szerzeménye, a maga hasznára fordította, amely összeg visszafizetéséröl Borbálát és Páltól született gyermekeit, a kiskorú Ferencet és Erzsébetet meg mindkét nemü örököseiket biztosítani kívánja, ezért apjának, az említett Thöthössy Miklósnak a Vas megyei Thöthös birtokon lévö birtokvagyonából és birtokjogából neki jutó teljes részt minden haszonvételével és tartozékával együtt a mondott Thisler Borbálának, Ferencnek és Erzsébetnek meg mindkét nemü örököseiknek 45 magyar forint fejében zálogba bocsátotta. Ha ö vagy örökösei a 45 forintot visszafizetnék, akkor Borbála, Ferenc és Erzsébet vagy örököseik a birtokrészt kötelesek azonnal visszaadni. Vállalja, hogy öket a birtokrészben mindenkivel szemben megvédelmezi saját fáradságával és költségén. Kelt Szüz Mária születésének ünnepén [szeptember 8], 1614-ben. (Nemes Thöthössy György által felesége, Tisler Borbála részére tett zálogosítása. Inscriptio per nobilem Georgium Thöthössy nobili domina Barbara Tisler consorti sua facta. Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltári Anyag: 1614: No. 171. Vas Megyei Levéltár, Szombathely). Nota bene: Itt említett Tötösy György és Miklós azonosak lehetnek a Zepetneki Tötösy leszármazásban levezetett (VI.B2 <http://www.totosy.com/partsix.html>) Miklóssal és Györggyel, habár az ott bevezetett hypothetikus születési év nem viszonyul az ezen okiratban említett évvel. Ugyancsak lehetséges, hogy említett György azonos a lent említett (4.) református pap Györggyel, habár a református pap zavaró, mert a Zepetneki Tötösyek katolikusok voltak; de az is lehet, hogy egy tag vagy ág református volt vagy egy ideig maradt: tudjuk, hogy a 16. század közepéig Magyarország nagy része református volt.
   5.2 Eladási szerzödés (1635): Vitézlö Czöngöl Tamás fia, nemes Czöngöl György -- apja, Tamás és édestestvére, Erzsébet (nemes Viznari István felesége), valamint valamennyi örököse és rokona terhét az alábbi ügylet erejéig magára véve -- érett elhatározásból azt a bevallást tette, hogy ö bizonyos szorongató nehézségei elhárítására, föként bizonyos, körülbelül 434 magyar forintra rúgó bírságok kifizetése miatt, amelyben öt a közte mint alperes között egyfelöl és nemes Bothiany Anna (Szuas[?] Tamás özvegye) mint felperes között a Vas megyei törvényszékén folytatott perben nem oly régen bizonyos hatalmaskodások miatt elmarasztalták, valamint bizonyos értékesebb birtokjogok megvétele végett egy atyai és ösi puszta nemesi telkét a Vas megyei Nagy Tötös birtokon, amelyet egyik irányból nemes Horvath György, másik irányból a bevallást tevö György javai határolnak, minden haszonvétellel és tartozékkal együtt, különösképpen hat hold szántófölddel -- ezek közül kettö az Charitaban Anthal Péter holdjai mellett, kettö az falu dülöben, és szintén kettö az ö kertje alatt, az említett Bathiany Anna asszony földjei mellett nyugatra terülnek el -- és egy Pallrethe nevü réttel együtt Verboi Mátyás Kopach-i kántornak (concionatori Kopachiensi) és rajta keresztül Zepetneki Tötösi Katalin nemesasszonynak és fiúknak, Miklósnak meg mindkét nemü örököseiknek 140 magyar forintért -- tallérban kifizetve, minden tallért 1,5 forintnak számolva -- örök jogon és visszavonhatatlanul eladta és átadta, semmilyen jogot ebben magának megtartva, hanem minden tulajdonjogot a vevöknek átadva. Kötelezi magát, hogy Verboi Mátyást, feleségét, fiát és örököseiket ennek és tartozékainak birtokában bárki ellen megvédelmezi saját fáradságával és költségén, amit ha nem tenne meg vagy nem lenne képes megtenni, akkor Verboi Mátyás, felesége és fia meg örököseik az ö vagy örökösei bármely azonos értékü birtokjogát Magyarország területén, pusztán jelen oklevél hatályával, ezen megye egy szolgabírája és esküdt ülnöke útján lefoglalhatják és örökjogon birtokolhatják, figyelmen kívül hagyva az ö vagy örökösei ellentmondását, eltiltását, elüzését, idézését, új tárgyalás iránti kérelmét, ezzel ellentétes parancslevél kiváltását. Kelt Keresztelö Szent János születése ünnepe elötti kedden [június 19], 1635-ben. (Czöngöl György örökvallása Verboi Mátyásnak és feleségének, Zepetneki Tötösi Katalinnak. Ammonitor ad instantiam nobilis Georgii Czöngöl subscripta / Perennalis per nobilem Georgium Czöngöl, Matthia Verboi ac Catharina Tötösi de Zepetnek consor. sua facta. Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltár Anyag 1635 No. 95. Vas Megyei Levéltár, Szombathely.)
   nota bene: Payr több Verbói vonatkozású adatot tartalmaz (1910 70, 129, 133; 1924 101, 114, 282, 284, 287, 465, 515, 553). Verbói Mátyás, akit ez a forrás Verbói Sztaniszlainak is hív, református pap volt és 1628-tól 1663-ig volt kopácsi (Csempészkopács) lakos, de már 1628-ban szenttamási lelkész. Még 1631-ben Verbói Sztaniszlai Mátyás Szenttamáson volt lelkész, melynek két filiáléja Molnári és Püspöki voltak. 1633-ban Verbói ugyancsak Csempészkopács lelkésze és 1646-ban Répceszemerén, Sopron megyében. Hogy hol halt meg Verbói, azt nem tudni, de a csempészkopácsi parókia 1663-ban pusztult el. A dunántúli református egyháznak a 17. században még több Verbói nevü lelkésze volt. 1638-ban Kis Bertalan püspök Verbói Mártont avatta fel bodajki lelkésznek, 1640-ben Verbói János kapolcsi (Nagyvázsonytól délnyugatra) lelkész, 1659-1663. Verbói György Kimlén lelkész. Verbói Mátyásnak és családjának érdekes módon találkozott életútja az Egyházasfalvi és Bástifalui Töttössy családéval is <http://www.totosy.com/appendix.html>. Ugyanis 1646-ban Verbói Répceszemerén is volt lelkész, ahol ez a család birtokos volt. (Az Egyházasfalvi és Bástifalui Töttössyek egy tagja, "Thötösi Ferenc megyei esküdt" Kis Bertalan püspök általi, egyházlátogatás alkalmával van emlitve 1607-ben, mint Egyházasfalva nemesi patrónusa Völcsejen (Payr 1924 I. 114). Hogy a Verbói család honnan származhatott nem tudni, de Jedlicska említ egy Verbóy György harmincadost, aki tanúképpen írta alá Onory László, Miklós és György testvérek 1578-ban íródott birtokfelosztási egyezségét (II. 278). A birtok Nizsnán, Nyitra megyében volt. Mivel Verbón már 1581-ben volt evangélikus lelkész, és egy András nevü pap már 1561-ben házas volt (Jedlicska II. 397), lehetséges, hogy a Verbóiak, mint evangélikusok származtak át Vas megyébe, talán éppen a Nyitra és Vas megyékben birtokos gróf Nádasdy család révén.)
   5.3 Felszólítási oklevél (1636): Vitézlö Zkublith György Vas megyei szolgabíró jelentette, hogy ö nemes Czöngöl György kérésére 1635. május 23-án, majd újra ez év február 16-án a Vas megyei Thötös birtokra ment, ahol az említett Czöngöl György édestestvérét, Erzsébetet (nemes Viznari István feleségét), Anthal Pétert és Mihályt, Anthal Katalint (Fabath András feleségét), Balogh Pétert, Horvath Gergelyt, Thötössy Györgyöt, Botthiany Annát és leányát, Gersey Juditot személyesen, Tötös birtokon lévö szokott lakóhelyeiken megtalálva, öket és öáltaluk Czöngöl György valamennyi atyafiát és rokonát --– akiket György Tötös birtokon lévö, rezidenciájául szolgáló telkének és a hozzá tartozó hat hold szántóföldjének és más tartozékainak a megvétele és megváltása másoknál jobban megillet -- ünnepélyesen felszólította, hogy mivel Czöngöl György szorongató szükségeitöl kényszerítve kénytelen ezen birtokrészét magától elidegeníteni, ezért ezt töle vegyék át, biztosítva öket, hogy ha ezt nem tennék, akkor Chöngöl György a birtokrészt bárkinek elidegenítheti. A felszólításról a szolgabíró jelentése alapján kibocsátják jelen oklevelet káptalani pecsétjükkel ellátva azt. Kelt Quasi modo-vasárnap utáni hétfön [március 31], 1636-ban. (Felszólítás Chöngöl György kérésére. Vasvár-szombathelyi Székeskáptalan hiteleshelyi levéltár anyag 1636 No. 79. Vas Megyei Levéltár, Szombathely)

6. Zepetneki Tötösy Sorkikisfalud, Vas megye birtok-ügyek okiratainak kivonatai (1745-1774)
   6.1 1745: Tötössi Ferenc, Jansó Ferenc, Sebestén János, Máttyás Judit, Nagy Ferenc, Torda János, Kelemen István, Dala János, Dala Kata – magukra véve mindenkét ági, mostani és jövöbeli rokonaik és leszármazottaik terhét az alábbi ügyre – azt vallják, hogy miután elödeik egy Sorkikisfalud-on lévö nemesi telket minden tartozékával együtt a Kisfalud-on lakó Radosics Zsigmondtól … forintért örökjogon megvették -- amely jogügyletet a vásvári káptalan elött kelt bevallással megerösíttettek –, e bevallásban azonban István Pál, Beiczi István, Radosics Mihály, … Gergely, Moises Benedek, István György, Dala János, Szabadi János elödeinek neve nem lett megemlítve, mégis mivel a fenti jószág megszerzéséhez nekik is joguk van, ezért vállalják, hogy ha a jószág megszerzésében közös fáradságot és költségeket vállalnak, akkor nekik az elnyert jószágból részt fognak adni 100-100 forint terhe alatt. Ha akarják, akkor jelen bevallásukat a vasvári káptalan elött is megerösítik. Kelt Dömötöri, május 16-án, 1745-ben. (Periratok. Dunántúl kerületi tábla, Polgári persorozat [1724-1848]. Magyar Országos Levéltár, Budapest)
   6.2 1745: Beiczi István folyamodványa a dunántúli táblabírósághoz. 1745. május 16-án Sorkikisfaludon Vas vármegyében a vitézlö Tötössy Ferenc, Torda János, Jansó Ferenc, Dala Katalin (Nagy Ferenc felesége), mielött egy itteni nemesi telket tartozékaival együtt -- amelyet elödeik 1678-ban zálogba bocsátottak -- peres úton visszaszereztek volna, vele és más helyi lakosokkal egy szerzödést kötöttek, miszerint noha azon örökbevallásban, amellyel ezt a telket elödeik birtokolták, az ö és elödeik neve nem került megemlítésre, mégis a jószág visszaszerzését illetö költségeken megosztoznak, illetve öt teljhatalmú megbízottjukká is tették, miáltal neki nem csak a jószág egy részét, hanem fáradságai megtérítését is ígérték és néhány hold szántóföldet. Azóta megszületett a kedvezö ítélet és ezt törvényes végrehajtás is követte, mégis Tötössy Ferenc és a többiek ismeretlen okból sem fáradságai méltó fizetségét, sem a neki járó részt nem adták ki, többszöri felszólítás ellenére, az ö nagy kárára. Mivel az ügy a részletesen felsorolt törvénycikkelyek értelmében a táblabíróság elé tartozik, kéri, hogy jelöljenek ki egy közeli idöpontot a megidézésre és a jogorvoslatra. (Periratok. Dunántúl kerületi tábla, Polgári persorozat [1724-1848]. Magyar Országos Levéltár, Budapest)
   6.3 1746: Kelemen István Vas vármegyei föszolgabíró tanúsítja, hogy a Sorkikisfaludon lakó Beiczi István és Mátyás István felszólíttatták bírói úton a szintén Sorkikisfaludon lakó nemes Tötösi Ferencet, Janso Ferencet, Torda Jánost, Mattyás Juditot (Horvát György feleségét) és Dala Katát (Nagy Ferenc feleségét), valamint a Koltán lakó nemes Sebestén Jánost a velük a Sorkikisfaludon lévö egy nemesi telek, ház és tartozékai ügyében korábban kötött szerzödés ügyében: eszerint, bár ök és elödeik e jószág ügyében kelt káptalani bevallásban nem szerepelnek, a többiek ígérték, hogy ha a jószágot elnyerik, akkor részeltetik öket abból 100-100 forint terhe alatt. Mivel a pert megnyerték és azt már végre is hajtatták, kérik, hogy a jószágból az öket illetö részeket adják ki, amit ha nem tennének meg, akkor perben keresik jussukat, ugyanis Koltán vitézlö Vidos János házánál Sebestén Jánost, míg Sorkikisfaludon Beiczi István házánál Janso Ferencet felszólította; elöbbi azt válaszolta, hogy a felszólítás másolatát elöbb adják át neki, akkor majd egyenesebben válaszol, Janso pedig azt válaszolta, hogy úgy fog cselekedni, mint a többiek, ö semminek nem lesz elrontója. Augusztus 12-én Tötösi Ferenc házánál öt személyesen és Torda Jánost is az ö házánál felszólította; Tötössi azt válaszolta, hogy Beiczinek a jószágból már adtak, de ha akkor nem kellett, akkor most nem adnak. Torda azt válaszolta, hogy Beiczinek a jószágban semmi része nincs, de mivel szolgálatát ingyen nem kívánhatják, meg fogják fizetni. Kelt Sorkikisfaludon, 1746. augusztus 12-én. (Periratok. Dunántúl kerületi tábla, Polgári persorozat [1724-1848]. Magyar Országos Levéltár, Budapest)
   6.4 1748: Kelemen István Vas vármegyei föszolgabíró és Györffy István esküdt tanúsítja, hogy miután több e megyében fekvö Sorkikisfalud-i nemes egy itteni nemesi telekért és tartozékaiért pert folytatott, és a pert megnyerve ez ügyben végrehajtásról is gondoskodtak, a per alatt nemes Beiczi István volt e nemesek teljhatalmú megbízottja és a pert saját dolgai hátrahagyásával vezette, ami miatt méltó a jutalomra, söt a fenti nemesek korábban szerzödésben felkínálták, hogy a per tárgyát képezö fenti jószágok egy ötödrészét neki átadják vagy zálogjogon 100 forint erejéig szántóföldeket írnak rá. Ahogy emlékeznek, egy erre kijelölt napon Kisfaludon Nagy Ferenc házánál Torda János és Dala Kata férje, Nagy Ferenc ezt a megállapodást megerösítették. (Periratok. Dunántúl kerületi tábla, Polgári persorozat [1724-1848]. Magyar Országos Levéltár, Budapest)
   6.5 1748: Kelemen István Vas vármegyei föszolgabíró és Finta István esküdt ülnök tanúsítja, hogy a dunántúli kerületi táblabíróságnak a Sorkikisfaludon lakó nemes Beiczy István kérésére tett, vitézlö Tötösi Ferenc, Torda János, Janso Ferenc és Dala Katalin (Nagy Ferenc felesége) részére szóló idézését 1748. május 21-én bemutatták, Tötösi Ferencnek felesége Gussics Éva, Janso Ferencnek felesége Német Erzsébet útján, míg Torda Jánosnak és Dala Katalinnak személyesen, amiröl aláírásukkal és pecsétjükkel ellátott igazoló iratot állítottak ki. Kelt Szent Léránd-on, 1748. május 21-én. (Periratok. Dunántúl kerületi tábla, Polgári persorozat [1724-1848]. Magyar Országos Levéltár, Budapest)
   6.6 1748: A dunántúli táblabíróságon folyó per tárgyalásának jegyzökönyve. A per zajlik egyfelöl vitézlö Beyczy István felperes (képviselöje vitézlö Kelcz József), másfelöl vitézlö Tötösy Ferenc, Torda János, Jansó Ferenc és Nagy Ferenc felesége, Dala Katalin alperesek között. A felek bemutatnak részletezésre nem kerülö periratokat, konkrét törvénycikkekre hivatkoznak annak kapcsán, hogy a per e bírói fórumra tartozik-e vagy nem mint egy megyében fekvö birtokjószág ügye. A tárgyalás lezárásaként a pert ez év augusztus 30-ára halasztják, amikor is a felek kötelesek megjelenni. (Periratok. Dunántúl kerületi tábla, Polgári persorozat [1724-1848]. Magyar Országos Levéltár, Budapest)
   6.7 1748: Sebestyén János -- mint az ismert szerzödésben foglalt jószág öröklése ügyében támadt per egyik felperese -- kijelenti, hogy mivel nemes Beiczy Istvánnak, ezen jószág ügyében a felperesek teljeskörü megbízottjának a per lefolytatása körül tett fáradozásai nélkül a jószághoz nem tudtak volna hozzájutni, ezért az általa és a többi felperes által korábban vállaltakat, miszerint a Sorkikisfaludi nemes Nagy Ferenc házánál lévö jószágból neki egy ötödrészt átadnak, megtartja. Kelt Szent Léránd-on, 1748. szeptember 16-án. (Periratok. Dunántúl kerületi tábla, Polgári persorozat [1724-1848]. Magyar Országos Levéltár, Budapest)
   6.8 1748: Finta István Vas vármegyei esküdt tanúsítja, hogy a Sorkikisfaludi nemes urak a közöttük megkötött szerzödés értelmében a szerzödésben foglalt jószágért együtt folytattak pert, amit megnyertek, és már törvényes végrehajtást is eszközöltek, így nemes Sebestén János, Torda János, Jansó Ferenc, Tötössi Ferenc és Dala Kata (Nagy Ferenc felesége) a jószág birtokában egyedül maradtak, ha csak valakinek abból részt nem adtak. Ezt ö mint perbeli végrehajtó aláírásával és pecsétjével ellátott tanúsítványban igazolja. Kelt Sorkikisfalud-on, 1748. november 20-án. (Periratok. Dunántúl kerületi tábla, Polgári persorozat [1724-1848]. Magyar Országos Levéltár, Budapest)
   6.9 1774: "Perennalis pro Stephano Szabadi in Kisfalud. Nos Capitulum Ecclesiae Castriferrei memoriae commendamus tenore praesentium, quibus expedit, universis: Quod nobiles Joannes, Franciscus, Georgius, Elisabetha, Georgii condam Nemeth ac Eva Stephani olim Dominae viduae, filii vero et filiae Francisci Tötössi, filii Judithae, filiae Benedicti olim Simon, primum quidem Georgii condam Tötössi, expost vero alterius Georgii Szabadi consortis, necnon Georgius, Stephanus et Elisabetha, Josephi Pinter consors, filii vero et filiae Joannis Orban ex consorte eiusdem Catharina, filia praefati condam Francisci Tötössi propagati, coram Nobis personaliter constituti, oneribus, quibuslibet gravaminibus universorum haeredum, fratrum, sororum, proximorum et consanguineorum ac successorum suorum, omnium denique eorum, quos videlicet infrascriptum nunc tangeret et concerneret, seu tangere et concernere quomodolibet etiam in futurum posset negotium, per omnia in se assumptis et levatis, mara prius et excussa animorum suorum deliberatione praehabita, sponte et libere, vivaeque vocis suae ministerio fassi sunt et retulerunt Nobis in hunc modum: Quomodo iidem fatentes variis legalibus, rationibus et motivis inducti; tertiam partem certae sessionis nobilitaris aedificiosae in possessione Kissfalud comitatui Castriferrei adiacente existentis, praefato Francisco Tötössi genitori et respective avo fatentium divisionabiliter obventam. Cui quidem ab oriente familiae Borosta, ab occidente successorum Catharinae condam Simon sessiones nobilitares advicinarentur; non absimiliter portionem suam ex certa sessione nobilitari deserta a familia Varallya in jure revindicata, ipsis post prefatum Franciscum Tötössi obvenientem, pariter in dicta Kissfalud habitam, universis appetentiis extravillanis ad eandem tertiam partem et portionem spectantibus sibi et successoribus suis reservatis, in reliquis vero cum cunctis suis utilitatibus et emolumentis quibuslibet, nobili Stephano, filio Joannis, filii dictorum Georgii condam Szabadi, eiusque consortis Judithae Simon ac consorti eius Catharinae Koltay haeredibusque et posteritatibus eorundem utriusque sexus universis in et pro Florenis centum quadraginta Rhenensibus per emptores depositis, perque fatentes uti coram Nobis relatum esset ad sese sine defectu levatis et perceptis, iure perpetuo et irrevocabiliter utendum, tenendum, fruendum, possidendum, pariter et habendum dedisset, vendidissent et imperpetuassent, per manusque tradidissent et assignassent prout dederunt coram Nobis, assumentes nihilominus iidem fatentes suis et quorum onera supra in sese levarunt nominibus et in personis suprascriptos emptores eorumque supradeclaratos universos in quieto et pacifico praescriptae tertiae partis et portionis usu ac dominio contra quosvis legitimos impetitores, causidicos et actores propriis suis curis, laboribus, fatigiis et expensis tueri, protegere et defendere, defensandoque conservare velle in perpetuum. Harum nostrarum vigore et testimonio litterarum mediante. Datum die 2-a mensis Maji anno Domini 1774. Reverendissimis et admodum Reverendis Dominis Petro Hajgato praeposito et abbate Benedictos Dei, Paulo Csödi lectore, Francisco Mechreter cantore, Balthasare Kövesdi custode, Joanne Gusaly, Nicolao Borbely, Stephano Kiffonics, aliter Stephano Valdecz, Michaele Udvardi, Thoma Ber, Georgio Sali, Andrea Korkovanyi, Josepho Vasvari, Joanne Hüll etc. canonicis Ecclesiae nostrae existentibus Deo jugiter famulantibus". (Az oklevél végén káptalani méltóságsor. Vas Megyei Levéltár, Szombathely, Vegyes Iratok 1774 No. 96., "Örökbevallás Szabadi István részére Kisfaludon")
   6.9.1 A fenti 1774. oklevél kivonata: A vasvári káptalan elött néhai Simon Benedek leányának, Juditnak -- elöbb Tötössi néhai György, majd Szabadi György felesége -- a fia, Tötössi Ferenc gyermekei: János, Ferenc, György, Erzsébet (Németh György özvegye) és Éva (dominae István özvegye) nemesek, valamint ugyane Tötössi néhai Ferenc leánya, Katalin és Orbán János gyermekei: György, István és Erzsébet (Pinter József felesége) – valamennyi rokonuk terhét az alábbi ügyre magukra véve -- azt a bevallást tették, hogy érett elhatározásból a Vas megyei Kissfalud [Kisfalud] birtokon lévö épületekkel rendelkezö, nemesi telek harmadrészét -- amely az osztozkodáskor az ö atyjuknak, illetve nagyatyjuknak, Tötössi Ferencnek jutott, és amellyel keletröl a Borosta család, nyugatról a néhai Simon Katalin leszármazottainak a nemesi telkei szomszédosak – továbbá egy puszta nemesi telekböl való részüket szintén Kissfalud-on, amelyet a Várallya[y] családtól jogi úton szereztek vissza, és öket szintén Tötössi Ferenc után illet meg, valamennyi eme harmadrészhez és telekrészhez tartozó, határban lévö tartozékot maguknak és utódaiknak megtartva, ezeken kívül viszont minden haszonvétellel és jövedelemmel együtt a néhai Szabadi György és felesége, Simon Judit fia, János fiának, István nemesnek és feleségének, Koltay Katalinnak meg valamennyi mindkét nemü örököseiknek 140 rajnai forintért – amelyet a vevöktöl már megkaptak – örökbe átadták és eladták. Ígérik, hogy a vevöket ezek birtokában mindenkivel szemben megvédelmezik. Kelt 1774. május 2-án. (Az oklevél végén káptalani méltóságsor. Vas Megyei Levéltár, Szombathely, Vegyes Iratok 1774 No. 96., "Örökbevallás Szabadi István részére Kisfaludon")

7. Zepetneki Tötösy nemességi investigatio-k
   7.1 Nemességi investigatio (Vas megye 1726): "Regestra Nobilitatis Comitatus Castriferrei. In processu Domini Joannis Zobotin ad investigationum non dum compararunt, pertim autim respirium petierunt partim denique non adequate probarunt sequentes. 1726 január 7-18, január 17-február 20, augusztus. ... Kissfalud Steph. Töltösy. Joannes et Franc. Töltösy". (Acta Nobilium Comitatum. Vas. Saec. XVI-XIX. Regestra Nobilitatis 16961785. Church of Latter-day Saints of Jesus Christ, Salt Lake City, Microfilm No 0600841) Nota Bene: Mind a három név, tehát (Zepetneki) Tötösy István, János és Ferenc kihúzva az okiraton, ami azt jelenti, hogy az említett személyek nem jelentek meg a kihírdetett idöben a nemességvizsgáló bizottság elött.
   7.2 Nemességi investigatio (Vas megye 1733): "Aláb meghirt T.N. Vasvármegyének fö szolgha bírája és esküttye recognoscallyuk, hogy az T. deputatio excomissiójábul Teötösÿ János úr instantiájára ezen aláb következendö testiseket megh esküttetvén, és azokat una fidelia ugyan az Tekén[tetes] deputatio parancsolattyábul authenticáltuk is melly is következik eképpen. De eo utrum? Esmérte-e a fatens mostanságh Sorki Kisfaludban ezen T. N. Vasvármegyében lakozó Tötösÿ Jánosnak, ug mint instáns uramnak édes attyát, néhaj Teötössÿ Györgyöt, úgy Teötössÿ Györgynek is az attyát néhaj Teötössÿ Jánost, ezen Tötösÿ Jánosnak Eöregh attyát, és ha esmérte tudgya e hogy mind ezek igaz valósághos nemes emberek voltak és nemessi curiális Eöstül maradt attyaj jószágukon laktak és mind más valóságos igaz nemes emberek a szerént éltek, és ugyan ezen armálisban inserált Töltösÿ Györgynek igaz valósághos successorié. Primus fatens Agilis Stephanus Subics in possessione Kiskolta comitatu Castriferrei adjacente habita degens annorum circiter 60. Juratus examinatus fassus est. Quo ad punctum de eo utri. Ezen fatens jóll esmérte instáns Töltösi Jánosnak az édes attyát néhaj Tötösÿ Györgyöt, de annak édes attyát néhaj Tötössÿ Jánost nem esmérte, tudgya pediglen azt bizonyossan hogy néhaj Tötössÿ György igaz nemes ember volt és ezen armális mellett, melly mostany instáns Tötösÿ János kezénél vagyon mint több nemes emberek úgy élt maga nemessy szabadságával. Jóllehet ugyan Püspökiben ezen nemes Vasvármegyében Töltösbül vette magha lakását a mint hogy ezen fatens magha is hallotta, Töltösÿ Györgynek menyétül nemes Babos Susannátul, hogy sokszor hítta Töltösben, magok nemessÿ joszágukra lakny, mondvan, hogy hadná ottan püspöki lakását és menne által Töltösben laknÿ, mert netalántán utób meghne bánnya az gyermeke is. Secundus fatens Agilis Ladislaus Verebolÿ in possessione Szent Márton comitatu Castriferrei adjacente habita degens annorum circiter 56. Juratus examinatus fassus est. Quo ad punctum de eo utri. Ezen fatens magha emlikezetitül fogvást tudgya, a mint hogy esmerte is instáns Tötösi Jánosnak az édes attyát néhaj Töltösÿ Györgyöt, hogy ezen Tötösÿ Jánosnak kezenil lévö armális mellet, mindenkor igaz nemes ember volt, és mint más nemes emberek olly szabadsággal élt, melly praevio modo általunk peragált Inquisitiorul és az fönt irt testiseknek authenticátiójokrul attuk ez kezünk irásával és usualis pöcsétünkkel roborált collateralisunkat. Actum Sabariae Die 22 mensis January 1733. Rosta György Tekéntetes Nemes Vasvármegyének esküttye manu propria. L.S." (Inquisitio Nobilium 1733 No. 31 Fasc.4 No.36. Vas Megyei Levéltár, Szombathely)
   7.3 Nemességi investigatio (Vas megye 1733): "Aláb megirtt tekéntetes nemes Vasvármegyének feö szolgha birája és esküttye recognoscálljuk: hogy az tettes deputatio exmissiojábul Tötössÿ János és Ferencz uraimék instantiájokra ezen aláb következendeö testiseket megh esküttetvén, és azokat una fidelia ugyan az T. deputatio parancsolattyábul authenticáltuk, melly is következik eképpen De Eo Utrum. Esmérte e a fatens mostanságh Sorkj Kisfaludban ezen T.N. Vass Vármegyében lakozó Tötössÿ Jánosnak és Ferencznek úgy mint instans uraimékh ides attyokat néhaj Tötössÿ Györgyöt, úgy Tötössÿ Györgynek is az attyát néhaj Tötössÿ Jánost, ezen instáns Tötössÿ János, és Ferencznek eöregh attyokat, és ha ismerte, tudgyák, hogy mind ezek igaz valóságos nemes emberek voltak, és mind más valósághos igaz nemes emberek a szerént éltek, és ugyan ezen armálisban inserált Tötössÿ Györgynek igaz valósághos successorai e? Primus fatens Agilis Stephanus Subics inpossessione Kiss Kolta comitatu Castriferrei adjacent habita degens. Annorum circit 60. J. E. fassus est. Ezen fatens jóll ismerte instans Tötössÿ Jánosnak és Ferencznek az ides attyokat néhaj Tötössÿ Györgyöt, de annakis ides attya Tötössÿ Jánosnak hogy hivattatot, communi fama constal az fatensnek, tudgya pediglen asztis bizonyossan, hogy néhaj Tötössÿ György igaz nemes ember volt, és ezen armális melet, melly mostanyi instans Tötössÿ János és Ferencz kezénél vagyon, mint töb nemes emberek ugy élt magha nemessy szabadságával. Secundus fatens Agilis Ladislaus Verebélÿ in possessione Szent Márton comitatu Castriferrei adjacent habita degens. Annor circit 56. J. E. fassus est. Ezen fatens maga emlékezetitül fogvást tudgya: a mint hogy ismerteis Instans Tötössÿ János és Ferencznek az ides attyokat néhaj Tötössÿ Györgyöt, Györgynek is az attya hogy Jánosnak hivattatot, communi fama tudgya: hogy ezen Tötössÿ Jánosnak és Ferencznek kezeknél leveö armális mellet mindenkor igaz nemes emberek voltanak, és mint más igaz nemes emberek olly szabadsággal éltenek. Melly praevio modo általunk peragált inquisitiorul, és az fönnet írt testiseknek authenticatiojukrol, adtuk ezen kezünk irásával és pöcsétünkel roborált collateralisunkat. Actum Sabariae Die 22 Men Jan 1733. Zobotin János T.N. Vass Vármegye feö szolghabirája. Györffy István T.N. Vass Vármegyének esküttye". (Inquisitio Nobilium 1733 No. 31. Vas Megyei Levéltár, Szombathely) Nota Bene: A két 1733as (6.2 és 6.3) investigatiós okirat azért érdekes, mert az egyikben van utalás Tötösy János Püspökibe költözködéséröl és így a püspöki ág származása ezzel az okirattal magyarázható és igazolható, míg a másikban ez nincsen említve. A két különbözö tartalmú okirat keletkezésére nincs magyarázat.
   7.4 Nemességi investigatio (Vas megye 1733): "In Processu Dni. Joannis Zobotin. Joannes & Franciscus Tötösÿ de Zepetnek. Producerunt Armales Rudolphi Regis de dato Pragae Die 22. Februarÿ Anno 1587 emanatas, et rite publicatas, Teneatogiam vero et continuum harum Armatium usum docet autentitiis Testium Fassionibus, certaiter fassione Capitufari hic annexa. Unde certes hinc subsistere inproba. S.S.S". (Protocolla Investigationis Nobilium 1733. Acta Nobilium Comitatum Vas Saec. XVI-XIX, Church of the Latterday Saints of Jesus Christ, Salt Lake City, Microfilm No. 0600830)
   7.5 Nemességi investigatio (Vas megye 1742): "Domini Nobilites Taxati, seu Armalitis habitini Processu Dni. Joannes Niczkÿ. ... Sorki Kisfalud ... Joannes Tötössÿ.... (Acta Nobilium Comitatum Castriferrei Saec. XVI-XIX, Church of the Latter-day Saints of Jesus Christ, Salt Lake City. Microfilm No. 0600841)
   7.6 Nemességi investigatio (Zala megye 1743): Vas megye bizonyságlevele 1743. április 15-én Szombathelyen tartott gyüléséböl: Megjelent a gyülésen Franciscus Tötösi de Zepetnek, sorkikisfaludi, Vas megyei lakos, aki még 1733-ban a nemességvizsgálati szabályok szerint II. Rudolf magyar király Prágában 1587. február 22. kelt címeres nemes levéllel, családi leszármazásával és a nemesség gyakorlásának tényét tanúk vallomásával bizonyította nemességét. Aláírások. (Investigationes Nobilium 1744 No. 29. "Tütösy aliter Szabó Joannes Zalaegerszeg", Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg)
   7.7 Nemességi investigatio (Zala megye 1743): "1743 június 15. Privilegizált Szabad Sárvár városának polgármestere Tóth György, föbirája Pesthy János és a város 12 hütvös tanácsi a Zalaegerszegen lakó nemzetes Szabó aliter Tütösy János requirálására az alább írt inquisitiót vittük végbe. Tanu: Puskás István civis sarvariensis 96 éves. Jól ismeri a Zalaegerszegen lakó Szabó aliter Tötösy Jánost és néhai édes attyát, aki a városnak egyik purgere volt, mindenkor valóságos nemes ember volt, nemességét meg is bizonyitotta az examinalas alkalmával. Szabó mester volt s hallotta, hogy a mesterségéröl némelyek Szabó Ferencnek nevezték, pedig valódi neve Tütösy Ferenc volt s a lábával sántétott. A török háború miatt az emberek igen elszéledtek az városbul, ki egy felé, ki más felé vette lakását, úgy megírt Tütösy aliter Szabó Ferencz is nem bizván a sárvári városon való maradáshoz ö is innéd ki vette lakását. A tanu 1743. november 4-én a Zalaegerszegen tartott megyegyülésen e vallomását megerösítette. (Investigationes Nobilium 1744 No. 32". "Tütösy aliter Szabó János in Zalaegerszeg", Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg)
   7.8 Nemességi investigatio (Zala megye 1743): "Alább megirtak bizonyitjuk, hogy elönkben hiván T.N. Vas vármegyében Sorok mellett levö Kisfaludban lakozó nemes Tötösy Ferenc uramat, circiter 50 esztendös, akit is megesüttetvén, reá kérdeztük, hamost Szala Egerszeghen ezen N. Zala vármegyében lakozó Tütösy aliter Szabó János uram igaz fiúi ágon lévö vér attyafia-e? és miért hivják Szabónak és nem Tütösynek? Tötösy Ferenc vallotta, hogy az emlitett Szabó János igaz fiúi ágon vér attyafia a fatensnek. Az ides anyja sokszor beszélgette a fatensnek, hogy ides fiam Szala Egerszegen is vagyon egy vér szerint való igaz atyádfia, szintén olyan nemes ember volna, mint ti, most Szabó Jánosnak hivatja magát csak a mesterségérül, de Tütösy János volna az igazi neve, az attyát Sánta Tüttösy Szabó Ferencnek hivták, ezen Tütösy Szabó Ferenc Tütösy Miklósnak ides fia volt s ez egy testvér volt a fatens öreg attyával, néhai Tütösy Györggyel, mindezt úgy hallotta fatens az öreg attyafiaitul és úgy ides anyátul is e fatens. Zaleegerszeg, 1743 november 4. Mátay Mihály sk. Zala vármegye esküttye, Pais Farkas azon T.N. vármegye esküttye. Anno 1743 november 5. tartott közgyülésen megerösítve. Josephus Egerváry notarius comitatus". (Investigationes Nobilium 1744 No. 30. "Tütösy aliter Szabó Joannis in Zalaegerszeg", Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg)
   7.9 Nemességi investigatio (Zala megye 1744): "Zalaegerszegen lakó nemes Tötösi János instanciájára Kenisz Pál megyei satrapa zalaegerszegi lakos Szabó aliter Tütösi János uramat jól ismeri, ides attyát néhai Sánta Szabó aliter Tötösy Ferenc urat is jól ismerte, mivel az édes attya az emlitett Szabó Ferencet 8 évig szolgálta, s töle hallotta, hogy Sárvárrul szakadt ide, s ott háza is volt, s annak árendáját a fatens atyja hordta le Egerszegre. Hallotta, hogy valóságos nemes ember volt, armálist tartott Sárváron, csak a mesterségéröl hivattatott Szabónak, de valóságos neve Tütösy Ferenc volt. Ugyanigy vall a tanu felesége is. Farkas Ferenc biró és Vizi István esküdt elött. 1744. december 7-én. Megerösítve 1744 december 14.-én a nemesi investigatio deputácioja elött". (Investigationes Nobilium 1744 No. 31. "Tütösy aliter Szabo Joannes in Zalaegerszeg", Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg)
   7.10 Nemességi investigatio (országos 1756): "Nobilitatem producentis nulli questioni obnoqiam cenferi. No. 215. Tötösÿ de Zepethnek, Joannes, et Franciscus producunt Armales Rudolphi 2. Georgio Tötösÿ de Zepethnek, ac per eum Petro et Jacobo filÿs Anno 1587 emanatas; praeterea authenticam inquisitionem de Anno 1733 in qua Testes ex positiva scientia fatentur, quod Producentium Parens fuerit Georgius et ex Comunifama constet Avum fuisse Joannem, quodve horum Genitor penes productas Armales in usu Nobilitaris prorogativa fuerit, denique producunt fassionem Capitularem, ex qua patet producentes esse successores Egregii olim Tötösy. Votum Comitatus: Producentes in proba Nobilitatis sua subsistere. Votum Commissionis: Tamesti ex producta fassione Capitulari non pateat, cujus signanter Tötösy producentes sucessores fuit, quia nihil omissis et armales producentes, et usum per Patrem producentium penes ead Armales exercitum docerent, confentur Nobilitatem legitimasse". (Litterae Consilii Regii Locumterentialis Hungarici A 23 1756: 413, Magyar Országos Levéltár, Budapest)
   7.11 Nemességi investigatio (Vas megye 1762): "Primo residentes in Possessione ... Kétkolta ... Joannes et Franciscus Tötösy de Zephetnek" [sic]. (Protocollum Investigationes Nobilium Comitatus Castriferrei 1762. Acta Nobilium Comitatum Castrifferei Saec. XVI-XIX, Church of the Latter-day Saints of Jesus Christ, Salt Lake City, Microfilm No. 0600841)
   7.12 Nemességi investigatio (Vas megye 1784): "Cathalogus Statutum et Ordinum Inclÿti Comitatus Castriferrei ad solemnitatem Sedis Restauratoriae Die 20ma Msis Decembris Anno Domini 1784 celebratam confluentium ordine alphabetico elaboratus. ... In Processu Sabariensi. Tötösi Emericus jurassor in possessione Nagy Kajd". (Protocollum Investigationes Nobilium Comitatus Castriferrei. Acta Nobilium Comitatum Castriferrei Saec. XVI-XIX, Church of the Latter-day Saints of Jesus Christ, Salt Lake City, Microfilm No. 0600841)
   7.13 Nemességi investigatio (Zala megye 1752-1773, 1790):
   7.13.1 "Dragoszlavecz, Muraköz. Tütössy Joannes filius condam Michaelis" [Tütössy János, néhai Mihály fia]. (Investigationes Nobilium. Zala Megye, Zala Megyei Levéltár 288, Zalaegerszeg)
   7.13.2 Tüttös(s)i Mihály 1752-1773 Muraköz-i esküdt (Archontológia, Zala Megyei Leveltár <http://193.224.161.188/adatbazisok/archontologia/archontologia.php>)
   7.14 Nemességi investigatio (Zala megye 1790): "Zalaegerszeg. Tütösy Joannis vidua in Vratisinecz in Insula cum filio Ladislao. Francisci vidua cum filio Georgio" [Tütösy János özvegye fiával Lászlóval Vratisineczen, a Muraközben, és Tütösy Ferenc özvegye fiával Györggyel]. (Investigationes Nobilium. Zala Megye, Zala Megyei Levéltár 189, Zalaegerszeg)
   7.15 Nemesi összeírások (Zala megye 1793-1845):
   7.15.1 1793: "Tüttössy Ferenc fiának Jánosnak fia László, aki a Zala megyei Vratisinecz faluban él, kér nemesi bizonyságlevelet. ... mivel ö törvényes fia a Zalaegerszegen lakott, de már elhúnyt Tüttössy Jánosnak, aki nemességét az 1744. április 15.-én kiadott bizonyítvány alapján igazolta. A folyamodó kétségtelen nemességét elismerik". (Közgyülési Iratok: 1793 szeptember 10 No. 144/73, Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg)
   7.15.2 1829: "Zalaegerszeg. Tötösy György és fia Mihály, néhai Ferenc fia". (Nemesi összeírás 1829. Zala Megye, Zala Megyei Levéltár 249, Zalaegerszeg)
   7.15.3 1829: "Potturen. Tötösy János és Lajos, fiai néhai Jánosnak, aki Dragoszlaveczen lakott és aki Mihály fia volt". (Nemesi összeírás 1829. Zala Megye, Zala Megyei Levéltár 360, Zalaegerszeg)
   7.15.4 1845: "Bukovecz, Muraköz. Tötösy János János fiával, aki a Dragoszlaveczen lakott Jánosnak, Mihály fiának fia". (Nemesi összeírás 1845. Zala Megye, Zala Megyei Levéltár 546, Zalaegerszeg)
   7.15.5 1845: "Zalaegerszeg. Tütösy György biztos, aki Ferencnek fia, ki az 1829 évi nemesi lajstromba e szerint [ti. mint nemes] van bevezetve". (Nemesi összeírás 1845. Zala Megye, Zala Megyei Levéltár 476, Zalaegerszeg)
   7.15.6 1845: "Potturen. Tötösy Lajos István fiával, aki Jánosnak, Mihály fiának a fia". (Nemesi összeírás 1845. Zala Megye, Zala Megyei Levéltár 555, Zalaegerszeg)

8. Zepetneki Tötösy (Dobornok/Dobraföld [1912- Magyarföld], Zala megye 1690): "1690-ben Kéry Ferenc és felesége, Széchy Julianna Szécsi Sziget nevü birtokukat minden tartozékaival együtt 20.000 forintért, továbbá az ö Apáti nevü Castellumukhoz (birtok, falu) szállított 100 akó borért és 100 köböl zabért örök jogon eladták Szapáry Péternek és örököseinek. Szécsi Sziget castellum tartozékaként szerepel Dóbraföldö helység. A következö magyarföldi vonatkozású bejegyzés sajnos szintén keltezetlen: 'Kérvények a királyi biztoshoz. A Harissa pusztán lévö szölöket Vas megyeiek (Senyeháza, Bajháza, Kerkáskápolna) és Dobraföldiek bírják, keveset teremnek, ezért akónként 3 garast fizettek csak, ezt az uraság igen terhesen felemelte. A birtokosok között nemesek is vannak. Mióta Tüttössy a bérlö, a méhek után nem rajonként 1-1 garast szed, hanem minden ötödik kast elviszi. A kerczai templomhoz kell temetkezniök, saját temetöt kérnek" (Magyarföld <http://www.magyarfold-falu.hu/tortenet.php>).

9. Zepetneki Tötösy kápolna (Bázakerettye, Zala megye 1746-1824/1936) [a Zepetneki Tötösy család zalaegerszegi ágából; lásd VI.2 a zalaegerszegi és muraközi, Zala megyei ág <http://www.totosy.com/partsix.html>]:
   9.1 1746-1824 "Hic jacet spectabilis dominus Ladislaus Töttösy incliti cottus zaladiensis tab. juridiae assessor. Natus est anno 1746 vivere desiit 7-Ma Mart 1824 [Itt nyugszik Töttösy László tekintetes úr, Zala vármegye táblabirája, született 1746-ban, életének vége szakadt 1824. március 7.] "A kápolnát Töttösy Ferenc építette szüleinek temetökápolnának. Ott is vannak eltemetve. Hosszúsága 12 méter, szélessége 6 méter. A torony hosszusága 3 méter, szélessége 2.5 méter. A kápolna téglából van építve, cseréppel fedve, tornya bádoggal fedve. Javításra szorul. Telekkönyvi száma nincs, a telekkönyvben 12 H.Sz. alatt mint 'templomtér' szerepel. Krutzler József esperes jegyzete a Zala megyei Bázakerettye határában álló kápolnáról: Bánokszentgyörgy, 1936. december 30". (Leltár, 1936. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg)
   9.2 "A XIX. század elsö harmadában Kerettyén a legnagyobb birtokosok Rákos István, Tütösi László és a Döry család voltak. A két falu összlétszáma a 200 fö körül mozgott. Lakói katolikus magyarok voltak" ("Bázakerettye történelme" <http://www.bazakerettye.hu/index.php?pg=bazakerettye>).

10. Zepetneki Tötösy József (diploma 1798): A SOTE Aranykönyvben (SOTE Lt. 1/f) a sebészmesterek és a szülésmesterek között szerepel Töltösy József, polgári származású, római katholikus, a Zala megyei Tapolcán született és 1798-ban, 28 éves korában (született 1770-ben) sebészmesteri és szülésmesteri diplomát szerzett. (Budapesti Leveltár, Neményiné Tahin Emma levéltáros levele az adatokkal 1989.1.5.)

11. Zepetneki Tötösy Erzsébet (birósági okirat 1785): "Nos Universitas Praelatorum Baronum Magnatum et Nobilium Comitatus castri Ferrei; damus pro memoria, quod cum nos in Anno Domini 1785 Die vero 14 Mensis Martii in hoc Oppido Sabariae, Loco videlicet celebrationis congregationum nostrarum consueto, pro tractandis Rebus ac Negotiis publicum statum, et Tranquilitatem, Permansionemque nostram tangentibus et concernentibus Generalem Congregationem nostram celebr[avi?]mus, fuissemusque una constituti; Eo tum Nobilis Elisabetha Tötösy [sic], Nobilis Josephi Thorday Conthoralis in Possesione Kiss Unyom Comitatui huicce ingremiata degens, medio demissae Instantiae significaverit, ac detexerit coram nobis qualiter tum coram Inclyta Tabula Regia Iudiciaria, tum vero in aliis Regni Iudiciorum Foris diversos haberet causarum Processus promovendos ad quorum tamen prosecutionem propter egenum statum suum insufficiens esset. Petiit proinde nos debita cum instantia super eo, gra[?]temis ejusmodi paupertatem suam recognoscere, litterasque nostras superinde testimonialis dare et elargiri vellemus, cujus iustae Petitioni annuentes testamur, quod praemomorata Nobilis Elisabetha Tötösy prout ex Juratis Testium coram Sede nostra iudiciaria authenticatorum Fassionibus hac occasione nobis exhibitis eveniret, quibus perhibetur, eandem omni propria substantia destitui, et sub alienis Tectis manuali labore, et coturnarii opificio per Maritum suum exercito vitae media procurare debere, in eo omnino Egestatis statu consolidata [?] sit ut universitae ejus causae, coram quocumque Iudiciorum Foro promovendae in seriem pauperum summi merito possint. In cujus fidem praesentes litteras nostras praefatae Nobili Elisabethae Tötösy testimoniales sub sigillo nostro usitato et authentico extradandas esse duximus et concedendas communi suadente iustitia. Datum in preafato oppido Sabariae ex congregatione nostra praescripta Generali. Die 14 a Mensis Martii Anno Domini Millesimo Septingentesimo Octugesimo Quinto celebrata. (Eredeti okmány, Thorday András, Kaposvár, tulajdonában, 2005)
   11.1 A fenti 1785. oklevél fordítása: "Mi, Vas vármegye elökelö báróinak, mágnásainak és nemeseinek közössége megörökítjük, hogy amikor az Úr 1785. évének március havának 14. napján Szombathely városában, a gyüléseink nyilvános összejövetelének szokott helyén megtartottuk általános közgyülésünket, hogy a közállapotot, a nyugalmunkat és a megállapodásunkat érintö, és az ezekkel kapcsolatos dolgokat és ügyeket megtárgyaljuk, és együtt voltunk, hogy minderröl határozzunk, akkor Nemes Tötösy Erzsébet, Nemes Thorday Conthoral József felesége (?), a jelen megyében található Kisunyom birtokról való lakos, alázatos kérése által kinyilvánította és nyilvánosságra hozta nálunk és hasonlóképpen a Neves Királyi Ítélötáblánál, hogy a királyság egyéb bíróságainál különbözo folyamatban lévöügyei vannak, ám ezeknek a folytatása a szükös anyagi körülmények miatt nem lehetséges. Ezért illendö kérvényében azt kérte tölünk ezzel kapcsolatban, hogy valamilyen módon szegénységét megvizsgálni szíveskedjünk, és erröl írásbeli bizonyítványt adjunk ki, amelynek jogos kérését beleegyezöen tanúsítjuk, hogy a fent nevezett Nemes Tötösy Erzsébet, ahogy az a törvényszékünknél ezen alkalomból megidézett hiteles tanúk eskü alatti vallomásaiból kiderült, minden saját vagyonától elesett, és más fedele alatt végzett kétkezi munkából, valamint a férje által folytatott cipészi kézmüves tevékenységbol kénytelen megélni, egyszóval a szegénységnek ezen állapotban van megállapodva, ezért minden ügye, bármelyik bíróságnál is legyen folyamatban, méltán kerülhessen be a szegények sorába. Mindennek bizonyítására elrendeltük, hogy adják ki a jelen írásbeli bizonyítványunkat a fent nevezett Nemes Tötösy Erzsébetnek az általunk használt hiteles pecséttel, a közjognak megfelelöen. Kiadva a fent nevezett Szombathely városában a fent említett általános gyülésünk által, megtartva az Úr ezerhétszáznyolcvanötödik évének március havának 14. napján. (Eredeti okmány, Thorday András, Kaposvár, tulajdonában, 2005) 

12. Zepethneki Tötösy Elek (bírósági ítélet 1849): "Töttesy Alexius. Gegenwärtiger Wohnort: Szered, im Preßburger Komitate. Beschäftigung: Wundarzt. Ursache der Compromittierung und specielle Verhältniß während der Revolution: Wurde wegen Unterstützung der Rekrutenwerbung für die Insurgenten und Majestätsbeleidigung vom Preßburger Kriegsgerichte zu einem 10 monatlichen Arrest in Eisen verurteilt. Siehe Pester Zeitung Nr. 1086 vom Jahre 1849". (Budapest, Hadtörténelmi Levéltár)

13. Zepetneki Tötösy János (Püspöki, Vas megye földbirtoklási iratok 1856-1857): "Grenzbeschreibung der Gemeinde Püspöki. Die Gemeinde Püspöki grenzt gegen Westen mit Szt. Tamás und Gergye, gegen Norden mit Gutaháza und Töttös, gegen Osten mit der Gemeinde Nagy und Kis Zsennye, gegen Süden mit Rum und Zsidóföld. Die Grenze beginnt mit G.P. Sz.T. bezeichnenden Grenzhalter welcher zwischen den Gemeinden Waldecke von Püspöki dem Waldecke des Fekete István aus Szt. Tamás ausstossend mit dem Walde des Komáromy Sándor aus Gergye steht und dem dreifachen Grenzpunkt zwischen Gergye, Püspöki und Szt. Tamás bildet und wo die Angrenzung mit Gergye beginnt. [Aláírói az iratnak Gángó János elöljáró, Szanyi István jegyzö, Töttösÿ János eörbirtokos]". (Grenzbeschreibung der Gemeinde Püspöktamási 1856. Kataszteri Iratok S 79 No. 1284 Püspöktamási. Magyar Országos Levéltár, Budapest) 1856-ban és 1857-ben külölönbözö földeket, gyümölcsös kerteket, réteket, valamint épületeket és házakat birtokolt Püspökiben. Az adatok részletesen: Grenzbeschreibung der Gemeinde Püspöktamási 1856. Kataszteri Iratok S 79 No. 1284 Püspöktamási 1856. Országos Levéltár, Budapest). Nota bene: Töttösi János (a német és magyar nyelvü okiratban így, viszont saját aláirása szerint Töttösÿ), állása szerint "Landmann-földbirtokos." A kataszteri összeírásokban még a következö családok (a nevek a családfö vezeték és keresztnevével vannak írva, egyes nevek, személyek és családok többször) fordulnak elö mint földbirtokosok, mezei gazdák és házbirtokosok, mind Püspökiben: Bíró, Borsos, Erdéli, Erös, Gángó, Hencsei, Henye, Kerék, Kis, Körtviles, Kováts, Márton, Negyedes, Németh, Piri, Sipos, Sümegi, Szabó, Szanyi, Szigeti, Szijártó, Töttösi, Treplán, Varga, Vaska, Zsebe. Ugyanezen családok közül többen birtokosok Szt. Tamáson is, együtt említve az odavalósi birtokosokkal, kik között említtetik gróf Festetics György, és a Babos, Fekete, Fölnagy, Herczeg, Kocsy, Molnár, Piri és Polgár családok". (Szt. Tamás község Birtokrészleti Jegyzökönyve / Parzellen-Protokoll der Gemeinde Sankt Thomas 1857. Kataszteri Iratok S 79 No. 1284 Püspöktamási. Magyar Országos Levéltár, Budapest).

14. Zepetneki Tötösy Gyula (katonai okiratok 1900-1906):
    14.1 1900 "Katonai növendékek nemességének igazolása. Temesvári gyalogos hadapródiskola. Zepethneki Tötössy Gyula István Mihály. A 732/903. Büm. (GI / 903. O.L.) számhoz pótlólag bemutatja a. keresztlevelét, 1884. aug. 24-én születvén Nagykikindán Tötössy István és Kirch Jozefa szülöktöl b. atyja keresztlevelét ki 1852 szept. 9.-én született Nagyszentmiklóson Tötössy Mihály és Wegling Emília szülöktöl, c. nagyatyja keresztlevelét, ki 1824. július 28.-án született Tötössy Mihály és Jost Gertrud szülöktöl Pészakon uradalmi tiszttartótól, d. Torontálmegye fölevéltárnokának bizonyitványát, hogy 1828. évi 1066. sz. a. ennek a nemessége elismertetett, e. az eredeti nemeslevelet, mely már az O.L.-tárban feljegyezve. Vélemény: tartozik az 1828 évi 1066 szám alatti bizonyság levelet egész szövegében bemutatni". (Magyar Országos Levéltár. Y 1 I 182/1900.; Torontál megye 1828 No. 1066 [nem található])
    14.2 1906 "Gyula (Julius) Tötössy, geboren am 24. 8. 1884 in Nagykikinda, Komitat Torontál/Ungarn, römisch-katholisch, heimatzuständig in seinem Geburtsort, war der Sohn eines Untersuchungsrichter-Stellvertreters, er hatte vier Gymnasialklassen in Nagykikinda und in den Jahren 1900 bis 1904 die K.u.K. Infanteriekadettenschule in Temesvár mit gutem Erfolg absolviert. Am 18.8.1904 wurde er aus dieser Kadettenschule als Kadet-Offiziers-Stellvertreter ausgemustert zum Infanterieregiment Nr. 6. Er leistete Kompagniedienst in Wöllersdorf Niederösterreich, im folgenden Jahr dann im Újvidék/Ungarn. Bereits 1905 war Tötössy durch 37 Wochen krank, am 31.10.1906 wurde er krankheitshalber beurlaubt und am 19.11.1906 nach erfolgter Superarbitrierung als 'invalid, waffenunfähig' aus dem Heer entlassen". (Österreichisches Staatsarchiv-Kriegsarchiv No. 38.845/1973)

15. Zepetneki Tötösy Béla (katonai okirat 1872-1882): "Béla von Tötössy, geboren am 5.8.1854 in Billéd, Komitat Torontál / Ungarn, römisch-katholisch, heimatzuständig in seinem Geburtsorte, war der Sohn eines Advokaten, er hatte acht Gymnasial-klassen zu Temesvár mit gutem Erfolg absolviert. Am 17.8.1872 wurde er als Einjährig-Freiwilliger assentiert für das Infanterieregiment Nr. 61 und am selben Tag zur aktiven Dienstleistung präsentiert. Im Jahre 1873 absolvierte v. Tötössy den Einjährig-Freiwilligen-Kurs in Temesvár, mit 1.11.1873 rückte er zum Leutenant in der Reserve vor. Am 15.6.1878 wurde v. Tötössy zur aktiven Dienstleistung beim Infanterieregiment Nr. 61 präsentiert, er machte den Okkupationsfeldzug in Bosnien mit (Gefechte bei Grac anica am 4. und 13. 8., bei Dolna Tuzla am 9. und 10. 8., bei Do boj am 16., 19., 21., 23., 26. und 30. 8.). Für seine Leistungen im Gefechte bei Gracanica am 13. 8. wurde v. Tötössy mit Allerhöchster Entschliessung vom 20.10.1878 die Ah. belobende Anerkennung ausgesprochen. Nach Abschluss der Operationen in Bosnien wurde v. Tötössy mit 1.11.1878 in das Reserve-Verhältnis rückversetzt, von 1. bis 28.6.1881 machte er dann eine Waffenübung bei seinem Regiment mit. Mit 31.12.1882 wurde v. Tötössy in den Beurlaubtenstand der k. u. Landwehr übersetzt. v. Tötössy, der als tüchtiger Reserveoffizier beschrieben wird, sprach deutsch, ungarisch, französisch und etwas serbisch, 1876 war er Hörer des 3. Jahrganges der Polytechnik in Zü rich, 1881 wird sein Beruf angegeben mit 'Dozent an der Polytechnik in Zürich'. v. Tötössy war verheiratet seit 2.11.1875 mit Maria Metzger von Eschenz/Schweiz, 1876 wird er bereits als Witwer bezeichnet, in der Qualifikationsliste von 1881 wird er wieder als 'verheiratet, kinderlos' geführt [sic]". (Österreichisches Staatsarchiv-Kriegsarchiv No. 38.845/1973)

16. Zepetneki Tötösy Nándor (katonai okirat 1888-1898): "Nándor (Ferdinand) Tötössy, geboren am 8.12.1868 in Német-Csanád / Ungarn, römisch-katholisch, heimatzuständig in Szerb-Csanád/Ungarn, war der Sohn eines Gemeinde-Notars, er hatte drei Klassen Handelsakademie in Klausenburg absolviert. Am 15.1.1888 wurde er als Einjährig-Freiwilliger für das Infanterieregiment Nr. 29 assentiert. 1.10.1890 präsentiert zur aktiven Dienstleistung beim Infanterieregiment Nr. 29. 1890/91 absolviert die Einjährig-Freiwilligen-Schule dieses Regiments. 29.3.1891 befördert zum titular-Korporal. 6.7.1891 befördert zum Titular-Zugsführer. 1892 abgelegt die Prüfung zum Reserveoffizier bei der 34. Infanterie-Truppen-Division mit entsprechendem Erfolge. 4.10.1892 übersetzt in die Reserve. 31.12.1892 ernannt zum Leutnant in der Reserve. 29. 4. bis 26.5.1895 mitgemacht die periodische Waffenübung bei seinem Regiment, Kompagniedienst in Brod an der Save. 10.8. bis 6.9.1898 mitgemacht eine weitere Waffenübung. 31.12. 1898 übersetzt in die Reserve der k. u. Landwehr, Temesvár. Tötössy sprach deutsch, ungarisch, rumänisch und serbisch, sein Zivilberuf wird 1892 mit 'Buchhalter bei der Csanader Sparkasse' und 1895 mit 'Post- und Telegraphenoffizial' angegeben". (Österreichisches Staatsarchiv-Kriegsarchiv No. 38.845/1973)

17. Zepetneki Tötösy Ernö (katonai okirat 1910-1918): "Ernö (Ernst) Töttösy, geboren 1889, heimatzuständig in Mezölak, Komitat Veszprém/Ungarn, Assentjahrgang 1910, diente während des 1. Weltkrieges im Infanterieregiment Nr. 19, mit 1.9.1915 war er zum Leutnant und mit 1.11.1917 zum Oberleutnant in der Reserve vor-gerückt. Seit 6.8.1914 stan er als Einjährig-Freiwilliger Korporal in Galizien an der Front, am 29.8.1914 wurde er bei Lublin verwundet und befand sich anschliessend in Wien in Spitalsbehandlung. Nach Wiederherstellung ging er am 28.10.1914 als Kadet und Zugskommandant wieder an die Front, er zeichnete sich im Gefecht bei Szuloszawa am 24.11.1914 besonders aus, musste aber wegen einer neuerlichen Verwundung und einer Typhuserkrankung nach Budapest in das Garnisonsspital Nr. 16 zur Behandlung gebracht werden. Nach einer Verwendung beim Ersatzkadre seines Regiments von April bis September 1915 wurde Töttösy am 15.9.1915 kommandiert zur K.u.K. Heeresbahn Süd, wo er bei der Betriebsleitung Belgrad eingeteilt wurde. In dieser Verwendung verblieb Töttösy bis Kriegsende 1918. Ausgezeichnet wurde Töttösy mit der Bronzenen Tapferkeitsmedaille am 14.12.1914 für seine Leistungen bei Szuloszawa und 1918 mit dem Goldenen Verdienstkreuz mit der Krone am Bande der Tapferkeitsmedaille in Anerkennung vorzüglicher Dienstleistung im Eisenbahnkriegsdienste". (Österreichisches Staatsarchiv-Kriegsarchiv No. 38. 845 / 1973)

18. Zepetneki Tötösy Ede (katonai okirat 1905-1918): "Dr. pol. Ede Töttössy, geboren am 10.3.1883 in Bozsok, Komitat Hont / Ungarn, römisch-katholisch, heimatzuständig in Sel mecbánya, war der Sohn eines Katastrialbeamten, er hatte das Gymnasium mit Matura in Selmecbánya und vier Jahre Jura in Pozsony absolviert wo er den politischen Doktorgrad erwarb. Am 2.10.1905 wurde Töttössy als Einjährig-Freiwilliger assentiert für das Divisionsartillerieregiment Nr. 14 und am selben Tage zur aktiven Dienstleistung präsentiert. 6.2.1906 ernannt zum titular-Vormeister. 12.4.1906 ernannt zum titular-Korporal. 30.9.1906 übersetzt in die Reserve unter Verleihung des Titels eines Feuerwerkers, Töttössy hatte die Einjährig-Freiwilligenschule des Divisionsartillerieregiments Nr. 13 in Sopron mit entsprechendem Erfolg absolviert. 1.1.1907 befördert Kadet-Feuerwerker in der Reserve. 1.1.1910 befördert zum Leutnant in der Reserve im Feldkanonregiment Nr. 38. Töttössy wird in der Rang- und Einteilungsliste des k. u. k. Ferdartillerieregiments Nr. 7 vom 1.10.1918 als Leutnant in der Reserve geführt. Er war zumindest 1917/18 von der aktiven Dienstleistung enthoben. Eine Kriegsdienstleistung in den Jahren 1914 bis 1916 konnte nicht nachgewiesen werden. Töttössy sprach deutsch und ungarisch, sein Zivilberuf wird 1906 mit 'Verwaltungspraktikant' angegeben". (Österreichisches Staatsarchiv-Kriegsarchiv No. 38.845/1973)

19. Zepetneki Tötösy József (katonai okiratok 1917-1943):
    19.1 1916 "Josef Töttössy. Gerburtsjahr: 1897. Heimatsort: Budapest. Diensteinteilung: Zugskommandant. Anlass Datum u. Ort der Waffentat oder Dienstleistung: 8.11.1917 Chiarano. Seit wann im Felde: 17.8.1916. Verwundet Gefallen Vermißt: 3.11.1916 verwundet. Antrag: 02". (Verzeichnis über beantragte Auszeichnungen I.R. 48 Nos. 1471/40 és 2334/B. Hadtörténelmi Levéltár, Budapest)
    19.2 1918 "József (Josef) Töttössy, geboren 1897, heimatzuständig in Selmecbánya / Ungarn, Assentjahrgang 1915, diente 1918 als Leutnant in der Reserve im Infanterieregiment Nr. 48. Er war am 1.7.1917 zum Fähnrich und am 1.1.1918 zum Leutnant in der Reserve vorgerückt. Am 8.8.1918 war er im Felde erkrankt, seit 1.9.1918 befand er sich in Spitalsbehandlung im Reservespital Nr. 2 in Olmütz, kurz darauf kam er nach Budapest zur Behandlung wegen Malaria. Töttössy besass die Silberne Tapferkeitsmedaille 2. Klasse und die Bronzene Militär-verdienstmedaille am Bande des Militärverdienstkreuzes mit den Schwertern. Letztere Auszeichnung war ihm 'in Anerkennung tapferen Verhaltens und vorzüglicher Dienstleistung vor dem Feinde' verliehen worden, er führte -- wie es in dem Verleihungsantrag heißt -- während der Piaveforcierungskämpfe bei Ponte di Piave vom 15. bis 22. Juni 1918 mit dem technischen Zug im heftigsten Feuer all Arbeiten unerschrocken durch'". (Österreichisches Staatsarchiv-Kriegsarchiv No. 38.845/1973)
    19.3 1943 "Töttössy József szül. 1897. Selmecbánya. Anyja neve: Valló Emilia. Töttössy Józsefet az 1943. május 20-án kelt legfelsöbb elhatározással a m. kir. honvédség nem hivatásos állományában a gyalogságnál 1943. május 1-vel tartalékos föhadnaggyá nevezték ki". (Honvédségi Közlöny 1943.2.3.)

20. Zepetneki Tötösy Elemér (katonai okirat 1915): "Tötössy Elemér 1. h. gy. ezr.-beli tart. hadapród kitüntetési javaslata 1915.6.19. Az ellenség elött tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül: Oben angeführten Kadettaspiranten beantrage ich zur Dekorierung mit 0.2., nachdem Genannter bei dem am 26. Mai durchgeführten Angriff in der Richtung Anhöhe 432, seinen Zug trotz schweren Verluste mit seinen persönlichen tapferen Beispiel als Erster in die Nahe fdl. Stellen führte, zufolge dieser Tat, er das Vordringen der übrigen Kompagnien deckte. Ferner gegen einen achtmaligen stärkeren russischen nächtlichen Angriff schützte Genannter mit der größten Ausdauer unsere Positionen und dem Feinde schwere Verluste verursachend, behielt er auch dieselben. 2. oszt. ezüst vitézségi érem". (Hadtörténelmi Levéltár 1915. 112. K.A. No. 108636, Budapest)

21. Zepetneki Tötösy Aladár (katonai okiratok 1915-1943):
    21.1 1935 "Töttössy Aladár alezredes a Károly csapatkereszt utólagos odaítélését kéri az alábbi indokok alapján: 1914. augusztusban ment ki az orosz harctérre és 1914. augusztus 27-én megsebesült, mely sebesüléséböl felépülve 1915. március elején újból az orosz harctérre ment, ahol március 29-én fogságba került. Hadifogságból 1918. márciusában szökés útján került vissza és 1 hónapi igazoltatási eljárás és 2 hónapi viszontlátási szabadság letelte után, 1918. július hónapban -- a hadmüveletek befejezése elött -- a volt 15. h. gy. ezred pótkeretéhez bevonult és július és augusztus hónapokban pótzászlóalj parancsnok volt. Szeptember hónapban adta át a zászlóalj parancsnokságot, amikor a harctérre már nem volt alkalma többé kimenni. Nevezett a Károly csapatkereszt igényjogosultságához szükséges 12 heti arcvonalszolgálattal nem rendelkezik. Az alapszabályok azon feltételeinek, amelyek a hadifogságból hazatértektöl megköveteltetnek, szintén nem felelt meg, mert hadifogságból visszetérésekor még voltak hadmüveletek. Minthogy nevezett hadifogságából szökés útján került vissza, az 1 hónapi igazoltatási eljárás, a 2 hónapi viszontlátási szabadság és a 2 hónapi zászlóalj parancsnoksággal való megbízatása miatt a hátországba visszatartott, önhibáján kivül nem volt alkalma a hiányzó idöt megszerezni, az osztály úgy véli, hogy az alapszabályokban foglalt túl merev feltételektöl ez esetben -- kivételesen -- el lehetne tekinteni, mert 1. a fogságból szökés útján való hazatérése megfelelö bizonyíték arra, hogy a további küzdelemben részt akart venni, 2. fent vázolt okok önhibáján kivül nem adtak alkalmat neki arra, hogy az arcvonalban annyi idöt töltsön, amennyi a Károly csapatkereszt elnyeréséhez szükséges, 3. nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe azokkal szemben, akik késöbb, csak akkor jöttek haza, amikor a fent említett alapszabály pontjának feltételei rájuk már kiterjeszthetö volt. A fentiek alapján az osztály tervezi: Hadifogságból szökés útján történt hazatérésének és az azután -- önhibáján kívül -- elöállott körülményekre való tekintettel, részére a Károly csapatkereszt odaítélhetö. XII/20. Olvashatatlan aláírás. Budapest". (Hadtörténelmi Levéltár 1935. 8.oszt.-I. kútfö-8. Tétel 492. 350)
    21.2 1940 "Töttössy Aladár alezredest az I.hdt. parancsnokság a 4. kiegészítö parancsnoksághoz ideiglenesen, elöreláthatólag 1 hónap tartamára vezényelte. Töttössy ezt megelözöen a budafoki katonai parancsnokság haderön kívüli kiképzés vezetöje volt". (Hadtörténelmi Levéltár, 1940. eln.8. oszt. 64. 594)
    21.3 1943 "Töttössy Aladár ezredes felülvizsgálata nyugállományba helyezése végett. A bizottság a nevezettet idült izomrheomatizmus, a jobb comb lövési sérüléséböl származó megrövidülése és súlyos fokú ideggyengeség miatt 'mindennemü szolgálatra alkalmatlan'-nak osztályozni indítványozta. A Hadügyminisztérium döntése: Töttössy Aladár ezredes saját kérelmére nyugállományba helyezése napjával 1943. évi november hó 1-ével jelenlegi beosztásában való meghagyása mellett a 2. kieg. ker. lev. pság állományába idt. szolgálatra beosztom. 1943. szeptember 14. Legfelsöbb elhatározás: A javasolt nyugállományba helyezését elrendelem. Budapest, 1943. október 21. Horthy. Személyi adatok T. Aladár katonai anyakönyvi lapjáról: Neve és rendfokozata: Töttössy Aladár ht. ezredes. Születési év, hó, nap: 1889. május 14. Helység: Németi. Megye: Hont. Vallás: r. katholikus. Sorozási éve: 1907. Apja neve: Töttössy Ede. Anyja neve: Valló Emilia. Törvényes házastársának leánykori neve: Krazsóf Katalin, szül. Budapesten 1891. június 22. Krazsóf János és Szalay Rozália szülöktöl. Fegyverneme: gyalogság. Tényleges katonai szolgálatot teljesített: 1907. augusztus 18. Felavatva: 1907. augusztus 18-án. A m. kir. nagyváradi honvéd hadapród iskolát végzett növendék a törvényszabta idöre az I. és V. hadicikkek felolvasása után a honvédesküt letette. Állományba véve: 1907. augusztus 18-án a m. kir. trencsényi 15. h. gyalogezrednél. Rendfokozata 1907-1908-ban: Hadapród tiszthelyettes. 1909-12: Hadnagy. 1913-14: Föhadnagy. 1916-24: Százados. 192627: ny. áll. örnagy. 1927: altanácsnok. 1932-33: hö. örnagy. 1933-37: hö. alezredes. 1937: alezredes tanácsnok. 1941: ht. alezredes. 1943: ht. ezredes. Gyermekei születtek: 1921 július 8. Budapest, Katalin Lívia. 1922. december 28. Budapest, Aladár Miklós. 1928. január 12. Budapest, János Ede". (Hadtörténelmi Levéltár, 1943. eln.8/e. 55.712)

22. Zepetneki Tötösy István (katonai okiratok 1942-1951):
    22.1 1944 "1944-ben a 10. honvéd gyalogezred II. zászlóaljának voltam a parancsnoka, ahol abban a kitüntetésben részesültem, hogy Édesapád nemes Zepetneki Töttössy István, akit 1942. év június 18-án avattak fel mint hivatásos hadnagyot (született 1920. november 29-én Szombathelyen) parancsnokságom alatt elöbb mint hadnagy, majd 1944. november elsejétöl mint föhadnagy zászlóalj segédtiszti, majd századparancsnoki minöségben. Édesapád rátermett vezetö, kíváló katona, példát mutató hös harcos, a nélkülözéseket és fáradalmakat embereivel együtt elviselö önfeláldozó bajtárs és parancsnok volt, mintaképe a 'Ludovikás' tisztnek, akiket a kommunisták nagyon lenéznek otthon. ... Apádat három ízben terjesztettem fel kitüntetésre: 1944 tavaszán vagy nyár elején a Stanislau 'DK'-i térségben vívott harcok során az ellenség nagyobb és nagyobb eröket bevetve védekezett a magyar és német csapatok támadásai ellen, és amikor az ellenség Tarnovicza-Polna és Bohorodicin vonalon túleröt vont össze, ez elörehaladásunkat leállitotta. Miután a felderítés eredményei az ellenséges helyzetet nem tisztázták, csak korlátolt célú támadást lehetett végrehajtani. Erre a feladatra zászlóaljammal együtt önként vállalkoztam. A támadást Töttössy parancsnoksága alatt az 5. század vezette be. Töttössy akkor segédtisztem volt és önként vállalkozott a megsebesült századparancsnok helyett a század vezetésére. Századát az esös idö és az igen sáros terep nehézségei ellenére mintaszerüen vezette amig erös ellenséges tüzhatás az elönyomulást leállította. Töttössy hadnagy a komoly ellenállást látva azonnal határozott és egy 3 tagból álló rohamjárört véve magához (már csak Ploszkina Mihály örvezetö nevére emlékszem), hegyi facsoportokon keresztül közelharccal az ellenség védöállásába tört, amelyen az igen erös ellenséges tüz ellenére is sikerült áthatolnia. Személyes példáját elöbb százada, majd a zászlóalj többi küzdöi akadályt nem ismerö lendülettel követték. Támadásunk mintegy 2 km. mélységben haladt elöre mikoris a jobbra és balra levö zászlóaljak lemaradása miatt azt le kellett állítanom. Töttössy hadnagy támadásával az ellenségnek halottakban és zsákmányban súlyos veszteséget okozott -- 79 hadifoglyot ejtett és 3 rohamlöveget zsákmányolt. Hadosztály parancsnokom Vasváry József vezérörnagy az arcvonalat járva köszönetét és szerencsekívánatát fejezte ki Töttössynek és kifejezett kivánságára a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjére, a hadiszalagon és kardokkal terjesztettem fel. ... Ez már Magyarországon történt. 1944. október 24.-én parancsot kaptam, hogy a 'Fritz-csoporttal' (10/II. zlj., 2 ta. tü. üteg és 1 német Sturm-Geschützkompanie) ingajáratban azonnal vonuljak Kisvárdára, hol egy német tábornok fog további parancsot adni. Kisvárdától nyugatra egy tanyában vártam a további parancsokat. Itt nemsokára megjelent a német tábornok, aki a helyzet ismertetése után parancsot adott, hogy Dombrádot azonnal vegyem birtokba, mert Dombrád az egyetlen hely ahol a Tiszán az elöre elkészített nehéz hadihídanyagot át lehet szállitani. A hídra pedig itt nagy szükség van, mert az Erdélyböl kivont maradványait a IV. német páncélos hadtestnek csak itt lehet partot váltani. Kérdésemre kijelentette, hogy Dombrádon 3 napja egy orosz gépkocsizó dandár van, melyet 2 napja 3 német Panzer Spee zászlóalj igyekszik kimozdítani, de eredmény nélkül. A parancsot nyiltan megtagadtam, mondván, hogy öngyilkosság lenne egy nappali támadást ilyen erök ellen végrehajtani. Végül megegyeztünk, hogy Dombrádot legkésöbb október 25.-én reggel 2 óráig birtokba fogom venni. 10 önként jelentkezö járört összeállítva az est folyamán dombrádi Leventék segitségével begyülekeztünk a faluba. Minden ember MKB. 44-el és 15 kézigránáttal volt felszerelve. Töttössy parancsnoksága alatt a község nyugati felében levö 5 járör volt. Éjfélkor kézigránátokkal és MKB tüzzel a faluban levö oroszok tökéletes pánikban igyekeztek ki a faluból, legtöbb lövegüket és gépkocsijukat az árokba borítván. Töttössy feladata volt a körzetében levö parancsnokságot elfoglalni és lehetöleg foglyokat ejteni. 11 orosz tisztet fogott el, közöttük egy vezérkari alezredest. Személyes bátorságáért Kormányzói Dicsérö Elismerésre terjesztettem fel. ... A harmadik felterjesztésem Magyarországona Zemplénagárd körüli utóvéd harcokkal volt kapcsolatban, amikor is egy, az állásainkba betört orosz századot hösies bátorsággal teljesen megsemmisített. Ez már 1944. novemberében történt, amikor is Töttössyt az Újólagos Kormányzói Dicsérö Elismerésre terjesztettem fel, a hadiszallagon a kardokkal. Aláirások: nemes Friedenliebi Fritz Pál, M.Kir. örnagy, Tóka Gábor, M.Kir. föhadnagy, Györváry József, tartalékos Zászlós". (Személyi levél, Montréal, Kanada, 1980. augusztus 7.)
    22.2. 1951 "A Népköztársaság Nevében! A katonai fötörvényszék háborús büntett és más büntettek miatt vádolt, vizsgálati fogságban levö Töttössy István p. s. bünügyében a budapesti katonai törvényszék Kb. VIII. 405/1951-15. számú ítélete ellen bejelentett fellebbezés folytán meghozta a következö ítéletet: A katonai fötörvényszék az elsöfokú ítéletet akként változtatja meg, hogy a vádlottnak az elsöfoku ítélet rendelkezö rész 2. pontjában írt cselekményét a rendelkezö rész 1. pontjába olvasztja be, a 3. pontban írt cselekményét pedig népellenes hírverés szolgálatába szegödés által elkövetett népellenes büntettnek minösiti, s ezekért öt 5 (öt) évi börtönbüntetésre, valamint lefokozásra, mint mellékbüntetésre ítéli. Az elsöfokú ítélet egyéb rendelkezéseit nem érinti. A kiszabott börtönbüntetésbe az elözetes fogvatartás teljes idejét beszámítja. Indokolás: Az elsöfokú bíróság ítélete ellen vádló súlyosbításért, vádlott és védöje enyhítés végett jelentettek be fellebbezést. A katonai fötörvényszék a fellebbezések felülbírálása során azt tapasztalta, hogy az elsöfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapos mérlegelése alapján helyesen állapította meg a tényállást. Tévedett azonban az elsöfokú bíróság a vádlott cselekményei egy részének minösítésénél. A katonai fötörvényszék megítélése szerint ugyanis a vádlott az elsö fokú ítélet rendelkezö részében 2. pont alatt írt azon cselekményével, hogy beosztottjait 1943 nyarán szovjet polgárok hadimunkára fegyverrel való kényszerítésére utasitotta, majd pedig embereivel a német csendörségnek segitséget nyújtott ahhoz, hogy szovjet lakosokat Németországba kényszermunkára hurcoljanak, tettese illetve részese volt emberek törvénytelen megkínzásának. Az elsöfokú ítélet 3. pontjában írt cselekményével vádlott nem fejtett ki huzamosabb idön át gyülekezet elött elmondott beszédben olyan tevékenységet, amely alkalmas lett volna a háború fokozottabb mértékben való folytatása érdekében a közvéleményt jelentös mértékben befolyásolni, de kétségkívül megállapítható, hogy vádlott cselekményével kényszerü szükség nélkül a nép- és demokráciaellenes hírverés szolgálatába szegödött. Mindezek mérlegelésével a katonai fötörvényszék vádlott leírt cselekményeit a rendelkezö részben foglaltak szerint minösítette. A katonai fötörvényszék úgy látja, hogy az elsöfokú biróság tévedett a büntetés kiszabását befolyásoló körülmények mérlegelésénél is. Az a körülmény, hogy vádlott a terhére rótt cselekményeket 8 évvel követte el, nem csökkenti azoknak társadalom-veszélyességét, különösen a mai feszült nemzetközi helyzetben. Cselekményével vádlott közvetve és közvetlenül nagy mértékben akadályozta a Szovjetunió dicsöséges vörös hadseregét a háború gyors befejezésében és a fasiszta elnyomás alatt sínylödö országoknak, igy Hazánknak is minél elöbbi felszabadításában, és ezzel lehetövé tette, hogy a fasiszta terror országunkban tovább dühöngjön. Így közvetve cselekményének társadalomveszélyessége még ma is a legteljesebb mértékben fennáll, illetve érezteti magát. Mindezeket figyelembe véve a katonai fötörvényszék úgy látja, hogy a vádlott bünösségének foka, a cselekményeiben és személyében rejlö társadalomveszélyesség mértéke a kiszabott büntetés jelentös felemelését teszi szükségessé, és azokkal a rendelkezö részben írt szabadságvesztésbüntetést látta arányban állónak. A katonai fötörvényszék vádlottal szemben a lefokozást is kimondotta, mert megítélése szerint vádlott, aki a Horthy fasiszta rendszerben kapott tiszti rendfokozatát ártatlan és védtelen emberek megkínzására, a fasiszta háború folytatásának propagalására használta fel, nem méltó arra, hogy a dolgozó nép hadseregében rendfokozatot viseljen. Mindezekhez képest a katonai fötörvényszék a rendelkezö részben foglaltak szerint határozott. Budapest, 1951 szeptember hó 3-án. Dr. Kádár Pál hb. alez. s.k. Szi mler János hb. szds. s.k.A másolat hiteléül: Budapest 1951.9.6. Olvashatatlan aláirás". (Budapest, Katonai Fötörvényszék, II. 480/1951. szám. Másolat)
    22.3 2002 "... én [Szabó Sándor] Kassán lettem katona 1944 októberében, mert akkor a rendelkezések értelmében minden 18 éven felüli fiatalnak be kellett vonulnia. Gyakorlatilag Kassán kaptuk az alapkiképzést, majd 1944. december 12-én hagytuk el a várost. Föleg kereskedelmi föiskolásokból, érettségizett fiatalokból állt a század, parancsnokunk egy Bilkei nevü tartalékos föhadnagy, civilben pénzügyörtiszt volt. A századot elnevezték Rákóczi századnak és az 1. hadsereg közvetlen örszázada lett, ami annyit jelent, hogy a hedseregparancsnokság mellé volt rendelve. Ennek az volt a jelentösége, hogy nem kerültünk soha bevetésre, így akarták a feletteseink megmenteni a zömében értelmiségi fiatalokat a pusztulástól. Ezért is hátráltunk folytonosan a ténylegesen harcoló magyar alakulatok hátában végig az egész Felvidéken, keletröl nyugat felé Szlovákián keresztül. Végül 1945 február végére átkerültünk Csehországba, pontosabban annak Morvaországnak számító részébe, Kromeriz városkába. Itt további kiképzéseken túlmenöen örszolgálatot teljesítettünk. A háború, illetve a front nyugat felé terelödése miatt az elsö hadsereg parancsnoksága délnyugat felé vonult vissza Ausztria irányába és így a közvetlen örszázad, a mi századunk is velük tartott. Igen ám, de én az indulás elött megbetegedtem, dizentériát kaptam, gyengélkedöre kerültem és nem mehettem az alakulatommal, hanem visszamaradtam Kromerizben az utóvédalakulatnál. Március végére Magyarországot gyakorlatilag elfoglalták az oroszok, és a harcoló alakulatok is átléptek a Kárpátokat, nyugat felé. Így ez az utóvédalakulat is elindult nyugatnak és egy Csehországi településen úgynevezett gyüjtötáborba kerültünk. Itt állomásozott a 16. gyaloghadosztály Barakonyi ezredes parancsnoksága alatt. A hadosztályt kiegészítették az április elején a Garam mellett szétvert 24. gyaloghadosztály maradékával és egyéb csellengö alakulatokkal, és a fegyverzetet is pótolták, egy nagyon jól felszerelt hadosztály lett így. A hadosztály a német középso hadseregcsoport 1. páncéloshadserege alárendeltségében állt. És ekkor, ez alkalommal kerültem én a 16. hadosztályhoz és ott Töttösy föhadnagy úr századába. Hogy ö eredetileg is a 16. hadosztálynál szolgált, vagy a 24-esektol, esetleg más alakulattól jött, ezt nem tudom. Mindez április hónapban történt. A háború gyakorlatilag már elveszett, ezt mindnyájan tudtuk. A kérdés csak az volt, hogy Csehország területén a németek azért fejtettek ki ellenállást az oroszokkal szemben, hogy minél kisebb legyen a valószínüsége annak, hogy az oroszok a teljes Csehországot elfoglalják és esetleg még be is hatoljanak Németország területére. A németek tehát harcoltak és félö volt, hogy a magyar alakulatokat is be akarják vetni. Hadosztályparancsnokunk, Barakonyi ezredes azon mesterkedett, hogy ez ne következzen be. Jöttünk, mentünk Csehországban keletröl nyugat felé, északról délnek, majd vissza, persze mindvégig gyalogosan, hogy majd a fene evett már meg bennünket. Már jóval május 8. után voltunk, tehát vége volt a háborúnak, de mi még mindig sétálgattunk. Végül valamikor május vége felé döntésre vitte Barakonyi ezredes a dolgot: többször tárgyalt az oroszokkal, és miután azok szentül megígérték, hogy ha megadjuk magunkat, nem tekintenek bennünket hadifoglyoknak, nem fegyvereznek le bennünket, hanem fegyvereinket megtartva egyelöre rendfenntartó alakulat leszünk, majd hazatérhetünk és az új magyar honvédség alakulata leszünk, hitt nekik és eldöntötte, hogy befejezzük, megadjuk magunkat. Azért nem kapitulált a nyugatiaknak, akik már Prága körül voltak, mert azt gondolta, hogy a nyugatiak hadifogolyként fognak bennünket kezelni, és ki tudja, hol és meddig leszünk fogolytáborban, nem mehetünk haza. Mindenesetre jellemzö Barakonyi becsületességére és tisztességére, hogy az oroszokkal folyó tárgyalásokról tájékoztatta a német felettes vezetését is. Egy alkalommal én kísértem néhány honvéddel és villámgéppuskával a közeli városba az ezredes urat és vezérkari tisztjeit és álltam ört a német katonával együtt az ajtó elött, ahol a szobában folyt a tárgyalás a megadásunkról a német tábornokkal. Miután sikerült a németeket a beleegyezésre rávenni, május végén eldölt a dolog. Brünntöl északra, Rajeck nevü nagyobb községben állomásoztunk, a mi szakaszunk adta az örséget az ezredes úr parancsnokságán. Egy szép napon riadó, felsorakozott az egész hadosztály a község melletti hatalmas réten-legelön. Gyönyörü látvány volt, szépen, jól felszerelt honvédhadosztály. És akkor megjelent a német felettes tábornok lovon, kíséretében Barakonyi ezredes segédtisztjével és megszemlélték a hadosztályt. A szemle végén a hadosztály közepénél megálltak, rövid beszédet mondott Barakonyi, majd a német tábornok is. Utóbbi megköszönte az eddigi becsületes fegyverbarátságot, és azzal köszönt el a katonáktól, hogy mielöbbi szerencsés hazatérést, otthon kitartó jó újjáépítési munkát és sok boldogságot kívánt mindnyájunknak. Hatalmas éljenzés volt a válasz, majd a Himnusz eléneklése után tisztelegve elköszönt tölünk a német tábornok és kíséretével ellovagolt. Reménykedve vártuk a következö napokat. Egyszer ismét riadó, majd indulás és az egész hadosztály ismét felvonult, de most egy északról délnek vivö országút két oldalán. Ott álltunk egy ideig, amikor kürtszó harsant és feltünt egy orosz dzsip benne egy álló orosz tiszt, aki sapkához emelt kézzel tisztelegve fogadta a mi tisztelgésünket. Elhajtott, majd ezzel megtörtént a megadás formasága. Visszatértünk a körleteinkbe és azt a parancsot kaptuk, hogy fegyvereinket megtartva adjunk a környezö falvakban örséget megvédendö öket a már tömegesen gyalogosan hazaszállingózó német katonák esetleges atrocitásaitól. Így esett meg az a történet, amit az interjúban leírtam [lásd <http://www.fomi.hu/internet/magyar/szaklap/1999/11/1.htm>]. Az esemény után lefegyvereztek bennünket, a tiszteket külön választották a legénységtöl és hivatalosan is hadifogollyá lettünk nyilvánítva. Talán már másnap gyalogmenetben elindultunk Rajeckböl és kínos-keserves gyaloglások után /napi 30-40 km/ elérkeztünk a morvaországi Opava várostól közvetlenül délre fekvö Hradec városkába, ahol egy hatalmas volt hercegi kastély még hatalmasabb parkjában helyeztek el bennünket. Rövidesen fel kellett építenünk egy hadifogolytábort a parkban. Deszkákból és gerendákból olyan 10x4 méteres sátortetös barakkokat építettünk, az anyagot a városka fürészüzemébol hoztuk fel gyalog. A földbe fél méter mélyen mélyedést ástunk és efölé építettük a sátortetös barakkokat. Több száz ilyen barakkot építettünk, és ezekben laktunk. A táborparancsnokság a kastélyban volt, orosz tisztek és legénység. Töttösy föhadnagy úr a mi barakkunkkal pont szemben levö barakkban lakott, így közel voltunk egymáshoz. Barakonyi ezredes úr ugyancsak ott volt a táborban, mert azt elfelejtettem megemlíteni, hogy Hradecben, a kastélyparkban ismét együvé hozták a tiszteket és a legénységet. Az ezredes úr többször körbelátogatott bennünket és állandóan mondta, hogy nincs semmi baj, haza fognak engedni bennünket az oroszok. Söt, egy napon a kastélyudvarban levö nagy hirdetötáblán, -- amolyan faliújság -- megjelent orosz és magyar nyelven az orosz táborparancsnok nyilatkozata, melyen sajátkezü aláírásával azt közölte velünk, hogy bántatlanul rövidesen haza fogunk térni. Ehhez képest néhány heti ottartózkodás után ismét menet, most már a tisztekkel együtt és irány Brünn. Ismét döglesztö és fárasztó gyaloglások, már nem is tudom, hány napig. Végül Brünn, ahol egy lókórház padlásán helyeztek el bennünket, a legénységet néhány napra. Itt találkoztam utoljára Töttösy föhadnagy úrral az udvaron. Azután irány a vasútállomás, bevagonírozás. Ötven fö egy marhavagonban, egy kübli az ajtó mellett, egy padlóba vájt lyuk felett egy bádogtölcsér, a vagonablakok bedrótozva, a vagonajtó lelakatolva. Irány Magyarország! Furcsa volt a dolog, de amikor átléptük a magyar határt, bizakodni kezdtünk. Napjában kétszer nyitották ki az ajtót, egyszer, amikor reggel kaptuk a burislöttyöt, és délután, amikor a változatosság kedvéért ugyanezt kaptuk. Kenyeret reggel adtak, kb. 20-25 dkg-ot. Más étel nem volt, vizet a délutáni étkezéskor kaptunk egy-egy kulacsdeklivel. Mivel az ételt nagy volt olajoshordókban fözték, állandóan finom dízelolaj íze volt. Komáromban álltunk 1-2 napot, majd Budapest Rákosrendezön ugyancsak. Már-már azt hittük, hogy na most, elengednek bennünket, ám hirtelen váratlanul elindultunk. Mivel az ajtót csak az ételosztáskor, és Komáromban, valamint Rákosrendezön való tartózkodásunkkor nyitották ki, hogy ez utóbbi két helyen egy-egy mozdonykútnál mosakodhassunk, különben nem volt tisztálkodási lehetoség, úgy adtunk magunkról hírt, hogy az ablakrácsokon keresztül kis papírcédulácskákat dobáltunk ki nevünk, hozzátartozóink címe és "élünk" tartalommal, hogy aki megtalálja, juttassa el a címzetthez. Becsületére legyen mondva az embereknek, szinte minden cédula célhoz ért! Így kaptak Monekék is rólam két-három cédulácskán keresztül hírt. Szóval, egyszer csak megindult a szerelvény és szinte megállás nélkül keresztülrobogtunk az Alföldön, irány Kürtös, Románia. Erdélyben lelassult a rohanás, Aradon kiszállhattunk ugyancsak mozdonykútnál mosakodni. Ezt néhányan kihasználták, megszöktek, helyettük az orosz örök román vasutasokat dobtak be a vagonba. Voltak, akik a vagon alját megbontva szöktek meg, így az interjúban említett Herczog és Palkovics honvédek is, akik a már ugyancsak említett Pécsi Sándorral együtt kerültek a Töttösy századhoz a hadosztály feltöltésekor. Végül 21 napi vonatozás után megérkeztünk a romániai Focsaniba, ahol már az elsö világháborúból visszamaradt volt hadifogolytáborban helyeztek el bennünket. Innen már nem írom le élményeimet, a lényeg, hogy 1945 szeptemberében innen szabadultam, hogy végül Szegedröl, az ottani hadifogolyelosztóból szabaduljak, és térjek vissza Szombathelyre. Hát ennyi a visszaemlékezés! És akkor most megpróbálok Töttösy föhadnagy úrról kissé részletesebben is írni, amennyire emlékezötehetségemtöl telik. Mintegy 180 cm körüli, talán kissé alacsonyabb, karcsú termetü, rendkívül imponáló megjelenésü tiszt volt. Ami elsönek tünt fel rajta nekem, az a tisztasága, jólápoltsága volt. Mindig -- hogy úgy mondjam -- elegáns volt. Úgy emlékezem, -- bár ez egy katonatisztnél talán furcsának tünhet -- tejfehér arca volt, ha indulatos volt, inkább rózsaszínünek tünö piros foltok gyúltak ki az arccsontjánál. Szépen nyírott magyaros kis bajusza volt, tartása mindig katonás, nem tudom, hogy Ludovikás tiszt volt-e, de nekem annak tünt. A fegyelmet keményen megkövetelte, szolgálatban nem ismert pardont, de mindig emberséges maradt, soha, egyetlen alkalommal nem emlékezem olyan dologra, ami ennek ellenkezöjét bizonyította volna. Általában halkszavúnak tünt, hangja inkább magasabb fekvésü, mint mély, morgó lett volna. Mindig határozott utasításokat adott, nem volt dubitáló természetü. Azok az emberei, akikkel a században találkoztam, megbecsüléssel tekintettek rá. Azt, hogy szerették-e, vagy sem, ezt határozottan nem tudom, sem állítani, sem cáfolni, mindenesetre rossz szót nem hallottam róla. Még akkor sem szidtuk-szidták, amikor a hosszú, kemény gyalogmeneteknél a rövid pihenö után felhangozott a félelmetes "menet" parancsszó. Ha nótát vezényelt, elsö szavára jókedvüen elindult a nóta. Ebben föleg Pécsi Sanyi jeleskedett, aki örökös optimizmusával a mi szakaszunk szellemi mókamestere, nagy dumása, jókedvü, vidám bajtársa volt, akit a Föhadnagy úr is nagyon szeretett. A hradeci hadifogolytáborban pont szemben volt a deszkabarakk, ahol a Föhadnagy úr lakott. Gyakran láttam a barakk elott üldögélni, elgondolkozva, csendesen. A legénye, a tisztiszolgája -- talán Ferencnek, talán Lajosnak hívták, már nem emlékszem és talán Somogy megyei gyerek volt -- nagyon ragaszkodott hozzá. Ö úgy vélem, kimondottan szerette. A hadifogolytáborban is vele volt, gondoskodott róla. Most is látom, ott ül a barakk elött és élvezettel suvickolja a gazdája csizmáját. Mert szeretett csizmában járni a Föhadnagy Úr. Már említettem hogy szerette a tisztaságot. Többször láttam, hogy a barakk elött derékig vetközve lapátolja magára a hideg vizet, majd gondos borotválkozás következett. Ilyenkor még fütyörészett is. Mint már mondtam, utoljára Brünnben, a lókórház udvarán találkoztam vele, a közeli hazatérés reménye élt benne. Hogy azután egy szerelvényen utaztunk-e, hogy velünk együtt Foksaniba került-e, nem tudom. Emlékeim vele kapcsolatban jók, szeretettel emlékezem rá, ezt bizonyítja, hogy neve nem merült feledésbe emlékezetemben". (Levél Szabó Sándortól Pécs, 2002 október 15. vö. "Interjú Szabó Sándorral, a PGTV nyugállományú igazgatójával" [1999]: <http://www.fomi.hu/internet/magyar/szaklap/1999/11/1.htm>)

23. Zepetneki Tötösy penziók (1938-1948): "Én az íróját Láng Judithot [lásd III.22 <http://www.totosy.com/partthree.html>] nagyon jól ismertem úgyszintén egész családját. Az apja a Nemzeti Demokrata Pártnak volt az alapító tagja, Klark Zoltánnal, Vázsonyi Vilmossal, Rassay Károllyal együtt. ... Azt is tudtam, hogy 1944-ben a Tötössy penzióban lakott. Ha jól tudom, Láng Judith itt is volt Montréalban, most az U.S.A.-ban van valahol. ... A Horánszky utcai reáliskolába jártam, majd lekerültem Kecskemétre, ahol a felsö kereskedelmi akadémián 1927-ben mint jeles tanuló leérettségiztem. Ha apámról akarsz információt (aki két éves koromban adoptált), aki annakidején elöször Kelenföld, majd a Keleti Pálya Udvar katonai parancsnoka volt, tudasd velem. ... Tötössy Penzió 1938 május hónapjában nyílt meg. Annak idején a legmodernebb penzió volt 36 szobájával az Adria biztosító intézet néven ismert palotájában. Pontos címe a penziónak Deák Ferenc utca 16. volt. A penzió a második emeleten a palota három oldalában volt az akkori Erzsébet tér, Miatyánk utca és a Deák Ferenc utcai oldalakon. Hatalmas nagy ebédlövel, hallal, szalonnal, mind korabeli bútorokkal berendezve. Híres volt a Tötössy étterem a bejáró vendégek között és volt olyan idöszak, amikor majdnem 100 személy étkezett ottan. Nagy társadalmi élet központja volt, lakói között elég sok fontos személy, pl. gróf Toldalaghy László, báró Ullman Lászlóné, vitéz báró Heim, báró Garamváry, stb. Érdemes megemlíteni, hogy a penziót megnyitása alkalmával Pacelli bíboros avatta fel, aki késöbben, mint ahogy azt Te is biztosan tudod, XII. Pius pápa lett 1939-ben. Biztosan érdekel, hogy hogy került hozzánk a penzióba. 1938-ban Magyarországon volt az Eucharisztikus Kongresszus. Pacelli bíboros ugyan nem lakott nálunk, de egész kísérö személyzete -- kb. 40 személy. Köztük volt a bíboros házi orvosa is, aki a bíborost naponként meglátogatott. Az orvos kérésére a szalonban szentmisét celebrált és ezen alkalommal nyitotta meg a Tötössy Penziót. A szalon közepén egy oltárt állítottunk fel, ugyanott egy trónszéken fogadta a hívöket. A Tötössy Penzió mint üzlet remekül prosperált, sohasem volt üres szoba, hónapokra elöre kellett magukat a vendégeknek elöjegyezni és ha szerencséjük volt, kaptak szobát. A penzióban legföképpen állandó lakók voltak, így csak 2-3 szobát tartottunk külföldi vendégeknek. 1 föszakács, 2 szakácsnö, 3 pincérlány, mosogatók, titkár az irodában, 1 londiner, 3 szobalány voltak alkalmazásban. Édesanyám, apám és én vezettük a penziót. Sajnos 1944. október végén egy amerikai légitámadás alkalmával a foszfor bombák, amiket a tetöre dobtak, teljesen kiégette a palotát -- csak a falak maradtak meg. Amikor másnap a légoltalmi pincéböl felmentünk, rém szomorú látvány fogadott, de csodaképp éppen a trónszék, melyet Pacelli bíboros használt, megmaradt. Ez a trónszék az új Tötössy Penzióban (Honvéd utca 16.) talált szállást. Sajnos ezt a penziót 1947-ben államosították és a szék édesanyámmal ment az ö új otthonába. Én 1948. december 31-én feleségemmel és lányaimmal Magyaróváron keresztül átmentünk Ausztriába, ahonnan 1949. július 12-én Bagnolin (Olaszország) keresztül július 24-én érkeztünk Kanadába. Közben édesanyám 1949. március 14-én meghalt, a széknek további sorsáról nem tudok. Jelenleg az Adria Palota helyén az Államrendörség székháza lett, teljessen felépítették és most is egyike a legszebb barokk épületeknek Budapesten. Ha hazajárok mindig elmegyek a palota elött és visszagondolok fájó szívvel a szép Tötössy Penzióra és ami ott állt 1938 és 1944 között. Ez volna minden amit a Tötössy Penzióról írni tudok. Fogadd ezt a kis ismertetöt baráti és rokoni szeretettel, István. ... Nekünk Siófokon is volt egy 120 szobás penziónk, amit 1949. március 19-én nagynéném vett át és vezette, de a nyár közepén 1949-ben államosították. Nekem még Balatonlellén is volt egy nagy penzióm, de azt csak béreltem". (Tötössy István László [szül. Budapest, 1908. november 8.], Montréal, Québec, levelei a szerzöhöz 1983. április 28. és május 9).

24. Zepetneki Tötösy Ilona (levelek 1980): "Kedves István! Örültem kedves levelednek, a világ nagy, és mégis megtaláljuk egymást. ... A nagyapák magyar nemesek voltak mindkét részröl (Zepethneki Tötössy, Eöri Hegedüs), de a nagyanyák németek voltak (Schaffer és Arend), nem tudtak magyarul. Arend nagyanyám postamesternö volt, persze mindig magyar kiadó volt mellette. Nagyanyám nálunk lakott és így otthon németül beszéltünk, anyanyelvünk német. Én Nagyváradon a zárdában végeztem a polgári iskolát. Apám a zárdába adott, hogy megtanuljam a magyar nyelvet. Ott volt egy nagybátyám, kanonok. Ö is külön foglalkozott velem. Onnan Szabadkára kerültem, a tanitónöképzöbe, de sajnos nem tudtam elvégezni, mert három év után édesanyám agyvérzést kapott. Mivel Szabadka elég messze volt lakóhelyemtöl, apám egyszerüen haza vitt, mert azt akarta, hogy édesanyám mellett legyek. Hál Istennek jobban is lett, így aztán a közelben, Temesvárott végeztem az egy éves kereskedelmit, utánna apám jegyzö irodájában dolgoztam. De az sem tartott sokáig, mert egy nem egész év után férjhez mentem Heinrich József szintén községi jegyzöhöz 1923. június 16-án. ... Kedves István! Én Zepethneki Tötössy Ilona jelentkezem. Mindkét leveledet megkaptam és örültem nagyon. Mindjárt munkába álltam és írogattam a még meglévö Tötössyeknek. Sajnos már nincsenek belölük az élök sorában. Ami azonban a bírtokomban van, azt szívesen megosztom Veled, hogy kutatási munkálataid folytathasd. A családfát is érdekes volt áttanulmányozni. A Tötössy család összes értékes iratai, családfa, stb. nem nálunk volt, hanem a budapesti egyetemi tanár lányánál Tötössy Ellánál, akivel állandó levelezésben álltam ilyen ügyekben. Édesapámnál volt a mi Tötössy családunk pecsétgyürüje, amely még Tötössy Nándor tulajdona volt, és utána édesapám hordta jobb kezének mutató ujján. Ezt a gyönyörü gyürüt azután, nem lévén fiú gyermek a családban, édesapám rám hagyta azzal, hogy én is kutassak mint Te azt teszed. ... A (Te általad küldött) családfán mi Zepetneki Tötössyek a Mihály leszármazottjai vagyunk aki 1792-ben született Koltón (Vas) és Pészakra (Torontál) jött. Felesége Gertrud Foszt. Tötössy Nándor és Róza Schaffer voltak édesapám szülei. A Nándor öscsanádi föjegyzö volt. ... Kedveseim! Steven és Joanne! Azt sem tudom, hogy hol kezdjem levelem. ... Aztán köszönetet mondok a kedves fényképekért amelyekkel megleptél. Nagyon örültem nekik s örömöm csak az zavarja meg, hogy jó édesapám ezt nem érhette meg, pedig szívügye volt ilyesmit megérhetni. Sokat beszélt nekem, velem erröl az álmáról. Én is sokat kutattam Tötössy rokon után, s minden szépen indult, de jött a háború s az utána való idök még Tötössy Ellával is megszakadtak az összeköttetéseim. Utána újból kellett kezdenem az életet stb. ... Györben volt egy Tötössy aki kikerült Bajorországba. Mérnök volt állítólag a györi vagongyárban, a felesége zsidónö volt és már egy fiúgyermekkel vette el feleségül, ezt a gyereket állítólag adoptálta, többet nem tudok róluk. Most még néhány szót a növérem családjáról. Növéremnek 3 gyermeke van, 2 lánya és 1 fia. Az elsö gyerek leány, Henriette aki Felsö-Ausztriában Traun (Linzhez épített romániai svábok telepítése) városban lakik és dolgozik. Henny tanárnö, az ura tanár. Második lánya Hildegard, az ura volt magyar katonatiszt, Komondy. Harmadik gyereke, fia, Passauban egy nagy gyárban, diplomás mérnök. A növérem pedig Baden-Badenben, Ettlingen-ben lakik, gyönyörü nyugdíjjal. ... Egyszer egy nagy családi találkozón én is kint voltam, mert Hildi és családja kint élnek New York államban, Mount Vernonban. Tehát így szakadtunk szét.... ... Kedves Steven es Joanne! Tötössy Ellánál értékes dolgok is lehettek, mert nekem, ha jól emlékszem arról is írt, hogy a Tötössy család már a magyarok bevándorlásától kezdve létezett, de a folyamatossága az iratoknak azért nem bizonyítható, mert a harcokban különféle bajok érték öket. ... Tötössy Géza, akinek két lánya volt, Aradon éltek. Géza bácsi törvényszéki bíró volt. Idösebb lánya Dalma operaénekesnö volt, állítólag gyönyörü hanggal rendelkezett, de nem énekelt csak nagy rendezvényeken és a felsötízezer társaságához tartozott. Tötössy Ildikóról nem tudok semmit. Édesapám testvéreiröl nem írhatok sokat, a legidösebb Tötössy Árpád községi föjegyzö volt, szerb felesége volt. Két lánya volt. Nagyon korán meghalt, mi már öt nem ismertük. Egyik lánya, Melánia, azonban nagylánykorában nálunk járt mint vendég, de én nagyon kicsi voltam. Tötössy Nándor Temesvárott postafötiszt volt. Felesége nagykikindai származású, postamesternö volt. Két lánya volt, Mária és Lujza. ... Tötössy Vilma édesapám húga, aki nem volt férjnél, nyaranta azonban nálunk volt. ... Tötössy Vilma Budapesten halt meg. Volt aztán édesapámnak még egy húga, Tötössy Ilonka, ez az akit Te tulajdonképen kerestél. Fiatal lánykorában halt meg". (Tötössy Ilona [szül. 1906. május 10. Újszentpéter, Torontál, meghalt 1984. Szeged] levelei a szerzöhöz. Szeged, 1980. november 9, 22 és december 26).

25. Zepetneki Tötösy Mignon Éva (diploma 1900-1910) [vö. VI.1.Ka <http://www.totosy.com/partsix.html>]: "Vallása: róm.kath., Születésének ideje: 1884. decz. 24, helye: Vasas, Baranya megye; Hol végezte a tanitónöképzö négy évfolyamát? A kir. kath. el. tan. képzöben mint rendes tanuló; Magaviselete: dicséretes; Hit- és erkölcstan: kitünö, Neveléstan: jeles, Oktatási módszertan: jeles, Magyar nyelv és irodalom: jeles, Német nyelv: jeles, Hazai alkotmánytan: elégséges, Történelem: elégséges, Földrajz: elégséges, Gazdaságtan: elégséges, Természetrajz: jeles, Természettan-vegytan: jó, Számtan: elégséges, Méréstan: elégséges, Rajz: kitünö, Szépirás: kitünö, Ének: jeles, Zene: jeles, Nöi munka: kitünö, Gyakorlati tanitás: jeles, Milyen nyelvü iskolákra: magyar" (A budapesti kir. kath. tanitónö-képzö intézetben elemi népiskolai képesitö vizsgálatot tett tanitónök Anyakönyve 1900-1910. Budapest Föváros Levéltára VIII. 127).

26. Zepetneki Tötössy Anna (1885-1969): szül./née [Bisan] Bésán, lásd alul], evang.A.B., geb. Tenke (Hunyad megye [Tinca]) 21.2.1885 - Wien 14.12.1969. (Republik Österreich. Bescheinigung der Flüchtlingseigenschaft Zl.I-12226-FrB/60-6795. 14. März 1960. Bundes-Polizeidirektion Wien Fremdenpolizeiliches Büro.; Standesamt Wien-Alsergrund. Sterbebuch 15. Dezember 1969. Der Standesbeamte: i.V. Scheuer). "... Volt egy hölgy, Tötössy-né Anna [férje Tötössy Árpád?] ... Bécs mellett halt meg 69-ban, talán 80-85 lehetett ... kb. 1953-54 óta ismertem -- elöbb anyámnak volt jó barátja [Buchelt Mária 1898-1977; házasság 1. Dr. Davidovits József 1883.1.19. Budapest - 1942.1.10 Budapest, 2. Hartig Tibor ?-1948, 3. Dr. Töry Kálmán ?-1975, igazgatója az Országos Vizügyi Hivatalnak] ... Anni néni hihetetlen kultúrált és elképesztöen kedves és intelligens nö volt. És még abban a korában is nagyon szép. Ö a 30-as években irodalmi szalonokban a Nyugat egész gárdáját ismerte, verseket minden akkori költötöl mondott fejböl, Kosztolányi Ilona [K. Dezsö felesége] volt egyik jó barátja. És tudott fantasztikusan németül, franciául, és angolul is (Poe-t és Wilde-ot idézte, arra emlékszem). Én sajnos eljöttem Amerikába 66-ban egyetemre, és nem volt pénzem, hogy Európába látogassak. Haláláról úgy tudtam meg, hogy levelem a postán visszajött. Állitólag egy magyar bankár [Kohner] szeretöje volt, a házasság a valaki Tötössyvel pro forma volt" [Báró Kohner de Szászberek, lásd Gudenus János József, A magyarországi fönemesség XX. századi genealógiája. Budapest, 1993. K-O] ... "Tötössy Anna háza Budapesten Városház u. 3. volt." (E-mail <pdivenyi@ebire.org>, Pierre Divényi [1948-ban magyarositás Davidovitsról Divényire: Buchelt Mária dédapja Gróf Zichy divényi uradalmának volt jószágkormányzója], Ph.D., Speech and Hearing Research, V.A. Medical Center and East Bay Institute for Research and Education <http://www.ebire.org/>, Martinez, California 94553, 2 March 2003 & 25-27 March 2005). A fenti ausztriai okmányokban írt Bisan elírás, recte Bésán. Bésán adatok: 1) "Név: Horváth Dániel Baranya vármegye alispánja gy: Krisztina, Klára. Kiadó: Mária Terézia - Pozsony, 1741.10.13 - fiusítás Károly 3 - birtokadomány, Levéltári jelzet: A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 39. kötet - 127-128. oldal. A 35 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Conceptus Expeditionum - 1741. október - Nu. 64. E 227 - Magyar Kamara Archivuma - Libri donationum - 21. kötet - 307. oldal. Birtok: Lapsi; Cseben; Like; Megyefalva; Ratkocza; Szentlélek; Goricza; Ibafa; Bükösd; Györöfö (Baranya). Utaló: Sauska Antal, Bana János, Bésán Sándor, Kaidacsy Zsigmond, Pavics Antal királyi emberek, Megjegyzés: pécsi káptalan, Sorszám: 39.91" (Királyi Könyvek <http://pipacs.arcanum.hu:2004/>); 2) "Bésán István (1756. júl. 15. - Gic, 1826) alispán. Császári és királyi tanácsos, Veszprém vármegye elsö alispánja. Gic község temetöjében nyugszik, ahol síremléke van" (Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon <http://mek.oszk.hu/00000/00062/html/index.htm>; 3) "Bésán Imre, Nemesség: dunaszekcsöi, Születés ideje 1762., Halálozási hely Pest, Halálozás ideje 1840. XII. 6., Foglalkozás tábornok, Források MNCS (*1754-55 k.) Hal. adat forrása gyászjelentés" (Petöfi Irodalmi Múzeum, magyar életrajzi index <http://www.pim.hu/>); 4) "Bésán Mihály, Születés ideje 1838., Halálozási hely Lugos, Halálozás ideje 1908. III. 2., Foglalkozás ítélötáblai bíró, föjegyzö, országgyülési képviselö, Források Gulyás-PR" (Petöfi Irodalmi Múzeum, magyar életrajzi index <http://www.pim.hu/>)

---

back to the index page / vissza a honlapra
Records of the Tötösy de Zepetnek Family / A Zepetneki Tötösy család adattára ISSN 1715-152X
©Steven Totosy de Zepetnek <http://www.totosy.com/partfour.html>