A jelen munka a Zepetneki Tötösy [Tivtoßÿ de Zepethnek] család levéltári és családi iratainak adattárát és genealógiáját, valamint oldalági családok genealógiáit és forrás-adatait tartalmazza. A munka tartalmaz utalásokat valamint bibliográfiai és levéltári adatokat más Tötösy családokra is. Nyugat-magyarországi megyékben országos nemes Tötösy családok a honfoglalástól léteztek és okiratokban a kora 13. századtól vannak emlitve, mint pl. a Vas megyei apátunokatöttösi Tötösy család 1212-ben. A Zepetneki Tötösy család -- az elmúlt évszázadokban használt formáit a névnek lásd az okiratokban -- valószinüleg a Zala megyei Tötösy családok valamelyikéböl származik. Ezeket a családokat -- melyek a honfoglaláskor telepedtek le Zalában (vö. Zala <http://www.totosy.com/parttwo.html>) -- a középkortól 1256 és 1562 között említik a források, mégpedig a bakt(ö)üttösi "de Thutus" (1358) és " Thuthusy" (1382), a kerecsényi "de Teuteus" (1372) és "Thythewsy" (1513, 1562), a pacsat(ö)üttösi és hazugdi "Thythesy" (1256, 1428, 1479, 1492, 1513) és a zepethki Tötösy (1549) (vö. Zala <http://www.totosy.com/parttwo.html>). A Zalai megyei Tötösy családok többnyire országos középnemesek és kisbirtokosok voltak, de néhány tagjuk a megyei bürokráciában komolyabb rangra emelkedett. Így pl. Pál, Tötösy László fia 1415-ben Zala megyében iudex nobilium, azaz szolgabíró volt (vö. ZT4 Zala <http://www.totosy.com/parttwo.html>). A Tötösy családnév ritkasága egyeseket arra a feltételezésre késztetett, hogy ezek a családok eredetileg egy nemzetségböl vagy családból származ(hat)tak. Az okiratok azonban azt mutatják, hogy a középkori Magyarországon Zala megyében, de számos más megyében is -- így pl. Baranya, Somogy, Tolna és Vas megyék területén több egymástól teljesen független várjobbágyi és praedialista állású, valamint országos nemességgel rendelkezö Tötösy nevü család élt (vö. Zala <http://www.totosy.com/parttwo.html>). Az újkorban is hasonló a helyzet, ekkor szintén több részben nemesi jogállású, részben csak nemesi jogokat gyakorló, de elszegényedett, valamint mindenfajta nemesi jogát elvesztett Tötösy nevü családot találunk a nyugatmagyarországi megyékben. Feltehetö azonban, hogy az újkortól kezdve az ország különbözö vidékein dokumentált Tötösy családokból többen a fentemlített középkori Tötösy családok valamelyikéböl származhattak. Közülük egyesek a 16. századtól nemeslevelet szereztek, mások viszont -- mint pl. a Vas és Zala megyei, késöbb Sopron megyei Egyházasfalvi és Bástifalui Töttössy <http://www.totosy.com/appendix.html> (1580-ig Parnas de Töttös) család -- nem, mivel nemességük köztudomású volt. Megjegyezendö, hogy a zászlósúri rangú és hírhedett valószínüleg Becse-Gergely nembeli Töttös de Báthmonostor családja (utólsó férfi tagja 1468-ban halt el); a kis és középnemesi Tötösy családok egyikével sem állt rokoni kapcsolatban, bár néhány Tötösy család Baranyából Töttös-ék serviense volt. A történeti és genealógiai kútfök nyomán a 16. századtól kezdve a következö nemesi állapotú és egymástól független származással rendelkezö Tötösy családok említhetök.

Források: Balogh 1894. 152, 260, 296, 1885 28-31; Lendvai III.; Horváth Sándor 53; Horváth Ferenc 267; Kempelen X. 419-20, 435; Nagy Iván XI. 324; Borovszky Vas 576, Torontál 52832; Illésy 128; Kiss István 1911. II. 295, 301; Kazáry 37-46, 124-36, 129; Gerö 377; Barcsay 1953. 140; Segner 254; Szombathy 47; Pesthy 40-42; Benczéné Nagy 73; Sebök 25, 30, 36, 83-84; Schneider 1939. 28, 1941. 84; Géfin I. 481-82; Szinyei T. 517; Pallas XVI. 350; Révai XVIII. 441-42; Szénássy 367; Periodica Polytechnica 70, 72; Egyetemi Lapok 1.7 (1904); Krücken II. 65556; Magyar Életrajzi Lexikon II. 910; Szily 97-99; Harsányi I. 82-83; Budapest történetének bibliográfiája V. 29-53, VI. 206-81, 206-58, 207-11; Láng 2. 276-319, 290; Mérö 137-38; Who' Who in the World 1982/83.; Qui est qui en Belgique francophone 1981/85.; A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének Emlékkönyve 73; Men of Achievement 1986 671; The International Who's Who of Contemporary Achievement 1984/85 790; A M.Kir. Honvédség és Csendörség tisztjeinek és hasonlóállásuaknak 1944. évi rangsorolása 300; Fehérváry 41; Genealogisches Jahrbuch. Sonderdruck 1981. 263; Birk 192, IV. Levéltárak: Pest Megyei Levéltár, Vas Megyei Levéltár, Zala Megyei Levéltár, Magyar Országos Levéltár, Hadtörténelmi Levéltár, Österreichisches Staatsarchiv-Kriegsarchiv. <http://www.totosy.com/workscited.html>

    I. A Vas megyei Töttösi Töttössy család Töttösön (ma Gutatöttös) volt honos és birtokos (vö. V.1 <http://www.totosy.com/parttwo.html>). Megjegyezendö, hogy ebben a helységben a Tötösy de Zepetnek család is birtokolt késöbb valamint innen származott és itt birtokolt az Egyházasfalvi és Bástifalui Töttössy 1580-ig Töttösi Parnas család is (vö. <http://www.totosy.com/appendix.html>). A levéltári kutatás azt sejteti, hogy a Töttösi Töttössy család kihalt és bizonyos, hogy nem állt származási vagy rokoni összefüggésben sem a Zepetneki Tötösy sem az Egyházasfalvi és Bástifalui Töttössy családdal (vö. VT1 <http://www.totosy.com/parttwo.html>). Források: Baán 167; Anjoukori okmánytár IV. 258-60; Csánki II. 805, 854) (Az itt megadott munkák bibliográphiai adatait lásd <http://www.totosy.com/workscited.html>)
   
   II. A Sopron, Vas, Zala, valamint Fejér, Somogy és Veszprém megyei Egyházasfalvi és Bástifalui Töttössy család (genalógiáját vö. <http://www.totosy.com/appendix.html>). Kihalt család (vö. VT3 <http://www.totosy.com/parttwo.html>; <http://www.totosy.com/appendix.html>). Források: Nagy Iván XI. 324; Kempelen X. 419-20; Köszeghi 406; Illésy 93; Balogh 1894. 138, 285; Borovszky Vas 204; Soproni Szemle 1937. 268, 1943. 28; Fényes I. 148; Borovszky Somogy 604; Daróczy-Barcsay 1972/75. 381, 1925/26. 29-30; Segner 254; Fejér megyei történeti évkönyv 1971. 169; Jenei 5; Baross 817; Rédei-Elek 347. Levéltárak: Magyar Országos Levéltár (Töttössy család P 688: 1563-1863. 1311 okirat); Zala Megyei Levéltár; Sopron Megyei Levéltár (Acta Familiae Töttösy 1600-1794. 77 okirat); Vas Megyei Levéltár (Töttössy 1625-1719. 5 okirat); Fejér Megyei Levéltár (Tötösy 1688-1726. 17 okirat); Fügedi, Dominium Basztifalu-Töttössy család 1623-1682 9 okirat; Österreichisches Staatsarchiv-Kriegsarchiv. <http://www.totosy.com/workscited.html>


Az Egyházasfalvi és Bástifalui Töttössy család címere (1683)

    III. A Zala és Vas megyei Zepetneki Tötösy [Tivtößy de Zepethnek] család (genalógiáját vö. <http://www.totosy.com/partsix.html> Valószinüleg a Zala megyei 1549-ben említett zepethki Tötösy családból illetve a Zala megyében (Pacsatöttös, stb.) ott a honfoglaláskorban letelepedett országos nemes Tötösy családokból származik (vö. Zala <http://www.totosy.com/parttwo.html>). Címeres nemes-levél 1587, nemesi kúria és földbirtok donatio 1589. Jelenleg élö család (Magyarország, Belgium, Kanada, Olaszország, USA). A Zepetneki Tötösy család 1587. február 22-én Habsburg Rudolf magyar királytól nyert címeres nemes-levelet agilis és literatus Georgius Tivtößy de Zepethnek személyében feleségével Katalin úrnövel és Péter, Jakab, Orsolya és Katalin nevü gyermekeivel (vö. IV.1 <http://www.totosy.com/partfour.html>). Mivel 1549-ben egy nemes Tötösy család van emlitve mint földbirtokos a Zala megyei Zepethk-en, valószínü, hogy az 1587-es nemesleveleben emlitett "de Zepethnek" egy elirás és a család tulajdonképpen a zala megyei Zepethki Tötösy családból származik (vö. ZT5 <http://www.totosy.com/parttwo.html>; Maksay II. 977, 1008). Ez azért is valószínü, mert Zepethnek város egyházi tulajdon volt és ott nem voltak nemesek akik földet birtokoltak a 16. században vagy elött. A nemesség kihírdetésére 1587. május 29-én Szombathelyen került sor. Györgyöt és családját Rudolf király 1589. július 22-i oklevelével 1590-ben egy nemesi kúria és földbirtok tulajdonába iktatták a Vas megyei Jákon és a Sorok folyó mellett (Sorkikisfaludon) (vö. <http://www.totosy.com/partfour.html>). Az armális adományozása után és a nemesi kúria adományozása elött (1597 elött) született még két gyermek, Margit és János. Leányuk Orsolya 1589 és 1597 között elhúnyt. György felesége, Katalin úrnö, aki 1597 elött megözvegyült, ugyanebben az évben királyi jóváhagyással Jákon vásárolt újabb földbirtokot (vö. IV.4 <http://www.totosy.com/partfour.html>). A család leszármazottaiból többen a 18. század végéig a Vas megyei Töttösön (ma Gutatöttös), Sorkikisfaludon, Kajdon, Sárváron és mellette Buzamajorban és Kisunyomon is birtokoltak (vö. <http://www.totosy.com/partfour.html>). A család különbözö ágai rokonságukról általában nem tudtak, mivel egyrészt közöttük társadalmi és anyagi differenciák alakultak ki, másrészt pedig mert már a 16.-18. századokban más megyékbe is szakadtak. Az eredeti armális Töttössy István (Szombathely 1920-2000 Budapest, a püspöki/budapesti ágból, lásd 3J <http://www.totosy.com/partsix.html>) hagyatékában feleségénél Töttössyné Andorfel Magdolnánál van Budapesten (kopiák: Magyar Országos Levéltár, Budapest, No. 1101/1969, 9x12 cm Síkfilmek I/38; Vas Megyei Levéltár, Szombathely, Vegyes Nemesi Iratok, T-Zs, No. 32; Steven Tötösy de Zepetnek, A Zepetneki Tötösy Család adattára / Records of the Tötösy de Zepetnek Family. Szeged: József Attila Tudományegyetem / Attila József University, 1993. ISBN 963-481-914-1 [Szeged] and ISBN 0-920-980-554 [Edmonton], 16-18; Tötösy de Zepetnek nemeslevél <http://www.totosy.com/totosydocumentation(patent1587).html>). A Zepetneki Tötösy címer (1587): Egyenesen felállított katonai paizs keresztben két részre osztva; a felsö vörös, az alsó kék. Az alsóban királyi korona s azon egy meztelen kar, mely egy kéve búzát tart ferde irányban. A vért felsö szegleteiben jobbról hold, balról csillag. A zárt katonai sisak koronáján, két sasszárny között, az elöbbihez mindenben hasonló kar. A sasszárny jobbról arany-fekete, balról vörös-ezüst. ók: jobbról arany-fekete, balról vörös-ezüst.


A Zepetneki Tötösy [Tivtoßÿ de Zepethnek] család címere (1587) (lásd Lendvai III. <http://www.totosy.com/workscited.html>; Royal Heraldry Society of Canada, RHSC Roll of Arms, T, <http://www.heraldry.ca/>)

Ma a következö ágak dokumentáltak:
    III.1 A sorkikisfaludi, Vas megyei és dél-magyarországi ág (Zepet(h)neki Tötösy, Tötössy, Töttösy, Töttössy, Tötösi, Tötössi, stb.) a Vas megyei Töttös, Sorkikisfalud és Kajd falvakban birtokolt és megyei tisztségeket töltött be, majd a 18. századtól kezdve Dél-Magyarországra (Billéden, Torontál megye és Temesvárott, stb.) illetve Budapestre költözött és a megyei-városi adminisztráció és értelmiség tagjai között munkálkodott. Kiemelhetö tagjai: Mihály (1754-1781 után) Vas megye táblabírája; Lajos (1822-1883) dr. temesvári ügyvéd; Béla (1854-1923) dr. matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja; Gyula (1886-1948) katonatiszt, a budapesti Keleti Pályaudvar parancsnoka; István (1908-1989? Montréal?) 1947-ig hotel és penzió tulajdonos Budapesten és Siófokon, érdeme budapesti hoteljában a nácik és nyilaskeresztesek elöl menekülö zsidó származású magyarok ása (vö. IV.22 <http://www.totosy.com/partfour.html>).
    III.2 A zalaegerszegi és muraközi, Zala megyei ág (Tüttösy, Tüttössy, Tötösy), amely -- miután Sárvárott és a közeli Buzamajorban is birtokolt -- a 17. század közepén költözött Zalaegerszegre. E városban két évszázadon keresztül közéleti szerepet játszott. E család egy további ága a Muraközben volt földbirtokos. A zalaegerszegi ág kihalt, de nem tudni, hogy muraközi ág él-e (vö. III.17, 18 <http://www.totosy.com/partthree.html>; IV.7 <http://www.totosy.com/partfour.html>). Kiemelhetö tagjai: László (1746-1824) Zala megye táblabírája; László (1750-1831) <http://www.totosy.com/totosydocumentation(tuttossy1750-1831).html> Zalaegerszeg város bírája; György, Zalaegerszeg
    III.3 A püspöki, Vas megyei és budapesti ág (Tötösy, Töttösÿ, Töttösi, Tötössy, Töttösy, Töttössy, Tötösy de Zepetnek) Sorkikisfaludról költözött Püspökibe a 18. század elején és ott élt a 19. század végéig. A család már a 18. század elején elszegényedett és nem gyakorolt nemesi jogokat. Tagjai Püspöki anyakönyveiben a 18. század elejétöl mint colonus és inquilinus, késöbb mint nemtelen és jobbágy voltak anyakönyvezve, de tartottak rokoni kapcsolatot -- mint többször felkért keresztszülök -- a nemesként nyilvántartott sorkikisfaludi és kajdi ág tagjaival a 18. század közepéig. Az 1848-as jobbágy felszabadítás után kezdtek megint a közéletben szerepelni Püspökin, a Veszprém megyei Mezölakon és késöbb Budapesten. Kiemelhetö tagjai: János (1816-1866), Püspöki falu jegyzöje és közbirtokos, Ernö (1889-1945) dr. ügyvéd MÁV fötanácsos; Ernö (1918-) dr. ügyvéd, 1957- üzletember Bruxellesben, jogi és szépirodalmi munkák írója, Máltai Lovag; István (1950-) Ph.D. (Steven Tötösy de Zepetnek), egyetemi tanár (életrajzát lásd <http://docs.lib.purdue.edu/clcweblibrary/totosycv>), Péter (1954-) nyomda tulajdonos (Zepetnek Nyomda) Balatonvilágoson; Beatrice (1956-) rendes egyetemi tanár (a magyar nyelv és irodalom tanszék-vezetöje) az Università degli studi di Firenze-n (Olaszország).